Napi ráhangoló: A szabadítás fénye – Egyiptomtól a feltámadásig
Évközi 15. hét, péntek
„Legyen azért ez a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről nemzedékre, mint az Úr Ünnepét, örök szertartásként!”
Azért kell a zsidóságnak megünnepelnie az Egyiptomból való szabadulást, mert ebben a történelmi eseményben ragyogott fel nekik egyértelműen Isten szabadító cselekvése. Ábrahámtól kezdve az üdvtörténet folyamán csak mintegy sűrű ködön átsejlő ezüstös, szelíd világosságként mutatkozott meg Isten cselekvése az emberi cselekvések homályában, de most, ebben a koromfekete éjszakában vakító fényű, roppant tűzoszlopként jelent meg, olyannyira egyértelműen, hogy ebből tudták értelmezni egész addigi történelmüket, és erre a szabadító Istenre bízták jövőjük minden gondját.
Számunkra, akik megismertük Krisztust, az ő Húsvétjában ragyogott fel egy még nagyobb, már az egész emberiségre és az univerzumra egyértelmű fényt vető világosság: Isten emberré lett, bűneinkért meghalt, majd feltámadt halottaiból. E két nagy isteni cselekvés találkozik abban, amit Jézus Krisztus tett az utolsó vacsorán. Ő a szenvedése előtti estén úgy ünnepelte meg tanítványaival az Úr húsvéti szabadítását, hogy egyben véghezvitte a még nagyobb szabadítást: nem csupán Izraelét, hanem az egész emberiségét; nem politikai fogságból, hanem az örök halálból; nem ideigvaló módon, hanem végérvényesen. Ezért nekünk az Ószövetség csúcseseményét is, amelyben szabadító műve közepette a választott nép egyértelműen tetten érte az irgalmas és emberszerető Istenét, Urunk Jézus Húsvétjának, életadó halálának és feltámadásának fényében kell szemlélnünk. Ez pedig a szombat megtartását is új megvilágításba helyezi, hiszen az többé Isten nyugalmának nem csupán aprólékos szabályok szerinti utánzása, hanem valóságos részesedés Isten legsajátosabb létmódjából.
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus, a Te megváltó halálod, feltámadásod és a Lélek kiáradása óta szívünk mélyén örök szombat van, hiszen áldozatod érdeméért Isten belső élete járja át a mi életünket, lelki módon, de valóságosan elővételezve minden ember, az emberi történelem, sőt az egész kozmosz örök jövőjét. Add meg nekünk kegyelmesen, hogy napról napra az Atya által öröktől nekünk szánt jövőnkhöz méltóan éljünk, s akár imádkozunk, akár dolgozunk, vágyakozzunk bemenni a nyugalom helyére, szentháromságos életed örök örömébe.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
Az ember annyiban Isteni, amennyiben belõle részesül. Mindenképpen teremtmény. Van kezdete. A semmiböl. Isten szavàra lett teremtve Minden egyes személy a szülei közremüködése àltal. A boldogsàgra. Erre a földre küldetett. Azzal a kitüntetéssel, hogy vàlaszthat: Isten Ellen vagy mellette koordinàlja földi életét. Kapott ehez egy mércét IS. Isten mellett dönt, ha a mozesi 10 parancsolat mellett dönt ettöl itt és most boldog lesz. Ezt a tényt azonban a zsidò Jézus közölte mindenki vel. Azzal, hogy az elsö 3 parancsolat érvényét IS kiterjesztette mindeemberre. Az Isten tisztelet, és ima érvényét IS. Ezzel maga AZ Isten lépett ki a törzsi vallàs keretein tùlra IS. A csalàdi nem zeti kereteken tùlra. Nem megszüntetve Hanem kiteljesitve a boldogito istentisztelet érvényét onkéntessé vàlt alapon mindenkire. Söt AZ eucharisztiãban maga jelenik Meg. Az analfabétàk szàmàra IS, akik sohasem voltak papok Meg adomànyokbòl élö teològusok. Ezért örömhirét az analfabéta halàsz tanitvànyaira bizta. Minden vasàrnap a szentmisében , a szentàldozàsban személyesen eljön ahoz Aki azt kéri töle. A katolikus papok szavaira, AZ ö k vezette közössegükben. Akàr 2-3 embernek IS bàrhol a vilàgon. Erdödy Imre atya sajovàmosi plebànos mondta édesanyàmnak kiscsoportban. “Zsidok nelkül nincs kereszténység” Kesöbb hallottam ezt König biborostol IS. Ök ennek a Jezuseeménynek a két tanuja közül AZ egyik AZ idösb. Ezért velünk IS maradnak. Osli mosolygos Madonna könyörögj érettünk.