Napi ráhangoló: Az Eucharisztia kontextusa Jézus szavai és szenvedése fényében
Úrnapja: Krisztus Testének és Vérének ünnepe
Ter 14,18-20; 1Kor 11,23-26; Lk 9,11b-17
„Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt…”
Szavainknak, tetteinknek kontextusuk van: amit valaki mond és tesz, mind-mind beágyazódik egy bizonyos szövegösszefüggésbe, a konkrét mondatokon és gesztusokon túl az ő személyes történetébe, emberi kapcsolataiba, s ahhoz, hogy helyesen értsük őt, ismernünk kell ezt a hátteret, ezt a szövegkörnyezetet is.
Érvényes ez Jézus szavaira és tetteire is, különösen is azokra, melyeket az utolsó vacsorán mondott és cselekedett. E szavak és cselekedetek teológiai mondanivalóját csak akkor értelmezhetjük helyesen, ha figyelembe vesszük azt az emberi helyzetet, amelyben Jézus ott és akkor volt: „azon az éjszakán, amelyen elárulták…” Az apostolok ügyeltek arra, hogy amikor a hitújoncokat felkészítik az Eucharisztia vételére, mindenekelőtt ebbe a kontextusba, az utolsó vacsora miliőjébe vezessék be őket. Nekünk is tudatosítanunk kell magunkban, hogy az eucharisztikus lelkületbe nemcsak a bűnbánatban megtisztított szív öröme emel be, hanem a szeretetünk visszautasítása, elárulása miatti szenvedés is, az a sajátos emberi és keresztény magány, melyet senkivel meg nem oszthatunk itt a földön, csak Istennek mondhatjuk el, egészen rábízva magunkat…
Imádság
Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy mindnyájunkat be akarsz vonni az életünket legmélyebben meghatározó teológiai összefüggésbe: bűneinkért felajánlott szeplőtelen áldozatod erőterébe. Áraszd ki újra és újra Szentlelkedet, aki beemel minket az utolsó vacsora ma is elevenen ható, belső kontextusába, és segíts, hogy valahányszor testedet és véredet magunkhoz vesszük a szent színek alatt, életünk magányosságait, szenvedéseit és áldozatait egyesítsük a Te üdvösségszerző magányoddal, sebeiddel és áldozatoddal.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
igen atyám. “Nekünk is tudatosítanunk kell magunkban, hogy az eucharisztikus lelkületbe nemcsak a bűnbánatban megtisztított szív öröme emel be, hanem a szeretetünk visszautasítása, elárulása miatti szenvedés is, az a sajátos emberi és keresztény magány, melyet senkivel meg nem oszthatunk itt a földön, csak Istennek mondhatjuk el, egészen rábízva magunkat…”
Az euchrisztikus lelkület = a szentmiseáldozat = a katolikus keresztények istentiszteletének érvényes központi ünnepe = a Jóteremtö megváltó örömünnepe. A szentmiseünneplésenek a feléig az ige liturgiájában = liturgia az a közszolgálat, szentségi-énekekkel, bibliai-olvasmányokkal, imákkal, Istenimádatot kifejezö testi jelekkel telik el. Mind-mind a biliai szövegeken alapszik. A Jézuseseményt mint örömünnepet jeleniti meg. Evangelium = örömhír mellett az elsö szövetségbeli profeciák és egyéb olvasmányok is az átválatoztatást elözik meg, amelyik a szentmise örömünnep második felében történik meg a közösségben a papa szavaira a kenyértöréseben…Erdödy Imre atya a sajovámosi plebános mondtotta volt egyszer édesanyámnak: nekünk keresztényeknek minden okounk megvan a felhötlen örömre az Úrban. Aki szent keresztje és feltámadása által megváltotta az egész világot… Az idök kezdete elött-óta pontosan tudta, hogy az ember amikor az Isten(fiával) személyes kapcsolatba kerül, akkor a sját teologiája = Istenismerete alapján fog vele emberként elbánni. Teológiai-tanulmánya/irástudása csak “nemanalfabéta” embernek lehet, aki maga is tanulmányozni todja a szent szövegeket. Az apostolok anlafab´éták voltak. Mert ök nem filooooztak a teologiai eszmeke´n- egyedül ez nem ment nekik, mert nem tudtak olvasni. Ezért választott a zsidó Jézus analfabéta kétkezi zsidó halász tanitványokat. Nekik csak a Jezusi tetteket kellett-volt látni-hallani-tapintani és továbbadni. Teologia amelyik az Isten nagy tetteit ünnepli/hirdeti már kész volt az elsö szövetség bibliai szakaszaiban. Az emberi(minden-emberi-bünös) hatások és ellenhatások Istennel való találkozasok leírásaiban. Az, hogy Isten mindenkié- már nyilvánvaló lett-volt ott és akkor is. Az is, hogy minden ember a feltámadás elhivatottja lehet-lesz Isten akrata és biráskoasa alapján a tizparancsaolt szerint. S most jön az Örömhir magva: a kereszténység mindíg közösségben nyilvánül meg- “ahol ketten hárman összejönnek az én nevemben közöttük vagyok”-mondotta volt Jézus. Eltasítással mindeki találkozhat, de ez nem tesz minket szomorkodókká…Mert Jézus magára vette a világ büneit, azért, hogy nekünk ne kelljen a kereszten végeznünk, mint neki…az istentisztelet érvényességét terjesztette ki mindenkire aki azt önként elfogadni akraja. Isten-Tisztelet Jezusnál annyit tesz, hogy az Isten Tiszteli meg a benne hivöket, már itt és most a mennyek elövételezésével az Ö békéje által…majadn ráadásnak pedig a mennyi Yerushalaymban is. Persze nem titok a Jézus szenvedése a sokak általi elutasítasa miatt. Azonban a feltamadása sem titok többé: méghozzá az, hogy odaátrol ideátra minden emberi mozdulat-jel-varázslat-ima-érintés-hangforrás-liturgiaiaszertartás nélkül a mennyei Jóteremtö feltásztotta Öt harmadnapra. Ez az az örömhir ami miatt élni érdemes és örömteli. Meg az, hogy nem vagyunk többé egyedül a szenvedésünknek és magányunknak örökre agyöt mondhatunk…Jézuskrisztus a mi urunk által. (Az, hogy a keresztény papok közül sokan magányosak és elutasítják örömhirüket sajnálatos, de ezt a szenvedö-örülést nem magyarázza meg).”
Megjegyzésem: Ilyenröl Lupusz atyánál Makoosmárián, Butsy atyánál Mováron, Abrachamowicz atyánál Badenben és Kornfeind atyánál Parndorfban sem hallottam soha.
osli mosolygos madonna könyörögj érettünk