Pünkösdi ráhangoló: A fátyol mögötti dicsőség
Jeges Mirjam nővér a Magyarországi Kármelita Kolostor kápolnájából hívja útra nézőit–hallgatóit, hogy együtt haladjunk Pünkösd fényei felé. Felolvasásra kerül János evangéliumának főpapi imádsága, ahol Jézus az Atyához emeli tekintetét, és azért könyörög, hogy tanítványai a Fiú megdicsőülése által nyerjék el az örök életet – azt a „megismerést”, amely Isten benső életébe vonja be az embert.
Mirjam nővér rámutat: a megismerés paradoxona a kereszténység veleje. Isten rejtőzködő: Betlehem szegénységétől a tizenkét éves Jézus röpke jelenésén át a kereszthalálig és a mennybemenetel óta tartó láthatatlanságig fátyol fedi dicsőségét. Mégis, Jézusban az Atya egyszer s mindenkorra kilépett e rejtettségből. Aki a Fiút látja – ha elég hosszan és alázattal nézi –, az Atyát is szemléli. Pap Miklós atya, Keresztes Szent János és Szír Szent Izsák szavaival élve Mirjam nővér hangsúlyozza: az igazi Isten-ismeret nem puszta intellektuális fogalom, hanem meghívás arra, hogy Krisztussal egyesülve belépjünk a Szentháromság „kölcsönös egymásban létébe”.
Ez az út egyszerre önismereti iskolázás is. Valódi önarcképünket csak Isten tükrében láthatjuk: nem éri meg elcserélni a világ minden kincséért „Isten arcának” látását – figyelmeztet Szent Ágoston. A szeretet és az ismeret két oldal ugyanazon érmén: szeretet nélkül a tudás felfuvalkodottá tesz, ismeret nélkül a szeretet erőtlen marad. Amennyit remélünk – bátorít Keresztes Szent János – annyit fogunk elérni, mert a Lélek ajándéka a remény, amely „fölzárkóztatja” a szívünket Isten nagylelkűségéhez.
A Szentlélek befogadásának feltétele a nyitott otthon – kitárt ablakokkal és ajtókkal. Isten tiszteletből soha nem erőlteti ránk magát; a mi feladatunk elhordani a belső akadályokat, hogy Ő lakhelyre találjon bennünk. A keresztény élet kezdete, közepe és célja: fáradozni azon, hogy Krisztussal egyesüljünk, s így megtapasztaljuk, mit jelent igazán „örök életben” élni már itt, a földön.
A nap kihívása
Gondolkodj el a remény és az aggodalom különbségén! Mindkettő a jövő felé irányul, mégis egészen más gyümölcsöt terem.
- Miből táplálkozik a te reményed?
- Kiben vagy miben veted?
- Miként szabadít fel a remény – és hogyan béklyóz az aggodalom?
Tedd fel őszintén ezeket a kérdéseket magadnak, s közben kérd a Szentlelket, hogy „minden remény ellenére” adjon élő, szilárd bizalmat – azt a lángot, amely eloszlatja az aggódás ködét, és Pünkösd fényét már ma beragyogja a szívedbe.
A Pünkösdi ráhangoló videósorozatot a Zarándok.ma támogatóinak segítségével készítjük.
Köszönjük az eddig küldött adományokat és az értünk mondott imákat!
INRI,
igen Mirjam anya. “A keresztény élet kezdete, közepe és célja: fáradozni azon, hogy Krisztussal egyesüljünk, s így megtapasztaljuk, mit jelent igazán „örök életben” élni már itt, a földön.”
Nekem mindig óriási szerencsém volt. A “Jóteremtöszárnyai” alatt születtem. Több (kárpatmedencei-történelmi) vallások tagjai a rokonaim. Akiket én személyesen is ismertem azok görög és római katolikusok, pravoszlávok, vastagnyakú kálomisták voltak. A Kádár alatt többek közülük “tudományos-szocialisták” = ateista-marxista-leninista-estiegytem-elöadók és csúcspártitkárok is lettek (érettségi nélkül). Akik elötte még gyermekként refinek lettek megkeresztelve. Kivétel volt Jóapám, aki olyan refi maradt, hogy kedvessen gyöngyszemként a tenyerén hordozta a katolikusnak született Jóanyámat. Minegyük-rokonomtol sok-sok vegyes és jó dolgot lehett ellesni.
Anyam mély római-katolikus-vallásos Joságos hite az ege´sz nagycsaládban is legendás kihatású volt. Remek érzékkel kezelte a magányban élök házassági ügyeit- tudta, hogy “nemjó az embernek egyedül lenni”. Életkortól függetlenül remekül sikerült párkapcsaolatokat- majdan házasságokat “hozott össze”. Apám sokat és sikeresen dolgozott. (kisvállakozó: lakatos-hegesztö-vizvezetékszerelö-szölész-borász-állatenyésztö)-volt a Kádar alatt. Nem magára költötte keresményét. Minket is bevont ezekbe már hétvesen is. Óriási eredménye lett ennek már kislakamsz korunkban is. Semmilyen munkától nem ijedtünk meg. A tanulást is nagyon komolyan vettük. apám javaslata szerint “szerzzünk diplomát is ha lehet” fivéreimmel erre törekedtünk. Nade a legfontosabb az a szentmise és a szentáldozas volt a család katolikus tagjainak életében.
Miért? Mert édesanyám velünk imádkozott gyerekként. Velünk ünnepelt vasárnap szentmisét (ha meszebb kellet menni apukám elvitt minket kocsival -rövid ideig ö is bejött-). Mit tegyünk, mit tanultunk meg tölük?
Azt, hogy “semmibölcsksemmivan”. Az értékes erdeményekért amelyik boldoggá tesznek itt és most áldozatot is érdemes/kell hozni. Mik ezek? Jóházasság-gyermekáldás-sikeresmunka-magamtámoagassak és nemásoktaámagatásáravárjak…Apám szeinti refi mondás: “inkább százirigy-mint egyszánakozó” (keljen fel velem hajnalban-munkába sitevén). Akkor a mennyek csodákkal kiséri majd napjainkat itt és most a mennyei Yerushalaymot elövételezvén.
Tegnap este esett meg velem. Senki sem hiszi el. Cskeélység de nekem csodértékü…Délután elutaztam a fürdöbe (az egészségemre adván hetente sokszor uszok). Ott vettem észre, hogy a pénzt´rcám és az orvosi-jegy-beutaló-bérletem is otthon maradt. Eszembejutott nagyanyám, (aki a templomnamenet az uton végig f´lehangosan a rozsafüzért imádkozta) aki mindig azt mondta: “Aki ker az kap aki keres az talál aki zörget annak ajtót nyitnak”.. Elkezdtem keresni, sejtettem, hogy egy potbérletem is van valahol. Néha valamaelyik “másikzsbemben” felejtem. Elsö és hátasó zsebeim üresek…A fürdöstáskámba nincs. a kis hátizsákomat minek nézzem meg abban csak a “vész-essö-mackófelsöm van” amit ritkán veszek elö. Most nem is tudtam, hogy minek van itt ezen a veröfényes elsö höséges napon. Mintha nagyanyám súgna: “akikeresaztalál”….Najó kiveszem, beletúrok a zsebébe: Hajréka a “potbérletem-bukkan-fel”, nem láttam már vagy egy honapja és még kettö belépöbejgzönek van hely rajta!
Lásd Lukács evangeliuma 11. fejezetet: “*A kitartó ima.9Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. 10Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak. 11Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? 12Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki? 13Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”
Osli moslygos madonna könyörögj éretünk.