Miért nem történhetnek meg szentté avatások, ha nincsen pápa?

Mind a szentté avatások, mind a boldoggá avatások a pápa hatáskörébe tartoznak. Ám liturgikus ünneplésük segít abban, hogy a kettőt megkülönböztessük egymástól.

Ferenc pápa halála után a közeljövőben tervezett szentté és boldoggá avatásokat elhalasztották azzal a megjegyzéssel, hogy ezeket az eseményeket átütemezik az új pápa megválasztása utáni időre.

Miért van ez?

Jelenleg csak a szentté avatáshoz van szükség pápa jelenlétére, a boldoggá avatásokat gyakran helyi szinten, a pápa fizikai jelenléte nélkül ünnepelhetik.

Szentté avatások és az egyetemes egyház

Az egyik elsődleges oka annak, hogy a szentté avatásokon a pápa elnököl, az annak egyetemes természete. Amikor egy férfit vagy nőt „szentnek” nyilvánítanak, a pápa ezt az „egész Egyházért” teszi.

Ilyen széles körű kijelentést csak a pápa tehet.

Ez bizonyos értelemben minden katolikust kötelez arra a hitre, hogy az a bizonyos személy szent.

A Katolikus Enciklopédia definíciója szerint a szentté avatás egy személy nyilvános egyházi tiszteletéről szóló rendelet. Az ilyen tisztelet … egyetemes abban az értelemben, hogy az egész Egyházat kötelezi.”

Sok teológus azzal is érvel, hogy a kanonizálás a pápai tévedhetetlenség aktusa. Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek védi a pápát attól, hogy a szentté nyilvánított személy esetében tévedjen.

Boldoggá avatások és a helyi egyház

A boldoggá avatások nem rendelkeznek hasonló tekintéllyel, de a pápa engedélye ehhez is szükséges.

A Katolikus Enciklopédia megjegyzi, hogy „a boldoggá avatás a római pápa által adott engedély a tiszteletadásra, bizonyos helyekre és bizonyos liturgikus gyakorlatokra való korlátozással. Így tilos a boldognak nevezett személy (azaz a beatus, a boldoggá avatott) iránt nyilvános tiszteletet tanúsítani azon a helyen kívül, amelyre az engedélyt adták, vagy tiszteletére liturgikus szolgálatot tartani, vagy misét celebrálni rá utaló imákkal, hacsak nincs külön engedély (kegyintézkedés, indultum)”.

Ez a nyilvános, hivatalos tiszteletre utal; a hívek egyénileg tanúsíthatnak áhítatot egy bizonyos boldog iránt, akár a születési helyén túl is.

Ennek egyik példája, hogy Szent II. János Pált kezdetben csak Lengyelországban és Olaszországban tisztelték boldoggá avatásakor, ám nem sokkal később az Egyesült Államok püspökei engedélyt kaptak arra, hogy ünnepnapján szentmise keretében tiszteljék.

Ez is az oka annak, hogy a boldoggá avatásokat jellemzően helyben ünneplik, és hozzá a pápa jelenléte nem szükséges. Ez nem egy „egyetemes” rendelet, és csupán a helyi vallásos közösségre vonatkozik.

A boldoggá avatások nem tévedhetetlenek, előfordult, hogy boldoggá avatott személyeket soha nem avattak szentté, mivel a későbbiek folyamán olyan új információk kerültek napvilágra, amelyek kizárták őket a szentté avatás lehetőségéből.

XVI. Benedek változtatásokat eszközölt a boldoggá avatási folyamatokban, különösen hangsúlyozva azok helyi jellegét.

Bárhol is kerül sor boldoggá avatásra, Rómában vagy máshol, hangsúlyozni kell, hogy minden boldoggá avatás a római pápa cselekménye, aki így engedélyezi (a jelenlegi boldoggá avatási formulában „facultatem facimus”) Isten szolgájának helyi tiszteletét. Ezt a döntését apostoli levélben hozza nyilvánosságra.

XVI. Benedek változásai itt olvashatók.

Fordította: Kántorné Polonyi Anna és dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia