Egy katolikus szociológus könyve vitát gerjeszt a házasság értékéről

Brad Wilcox: Házasodj meg! Miért kell az amerikaiaknak szembeszállniuk az elittel, erős családokat kovácsolniuk és megmenteniük a civilizációt? című könyvét a mainstream hírcsatornák kritizálják, még akkor is, ha az adatok a szerző érveinek szilárdságát támasztják alá.

Egy katolikus szociológus nemrégiben megjelent könyve heves vitát váltott ki azzal az érvelésével, hogy az amerikaiak számára továbbra is a házasság a leggyorsabb út az anyagi sikerhez és a boldogsághoz.

Brad Wilcox a Házasodj meg! Miért kell az amerikaiaknak szembeszállniuk az elittel, erős családokat kovácsolniuk és megmenteniük a civilizációt? (HarperCollins, 2024) című könyvében azt állítja, hogy a házasságkötés az emberi kapcsolatok révén megvédi az embereket a magánytól, megadja nekik a valakihez tartozás fontos érzését, és nagyobb anyagi stabilitást biztosít, mint a szingli lét.

Wilcox, aki a Virginiai Egyetem professzora, könyvében olyan kutatásokat mutat be, amelyek szerint a vallásos hívők, a konzervatívok, az ázsiai amerikaiak és a felfelé mozgó rétegek házasságai a legerősebbek. Rámutat továbbá az amerikai baloldali elit képmutatására is, akik ugyan hagyományos házaséletet élnek, de eközben a szegényebb felnőttek számára a szingliélet szabadságát dicsérik.

„Nem véletlen, hogy az elit családok viszonylag sértetlenül kerültek ki az elmúlt négy évtized gazdasági és kulturális átalakulásaiból, míg a gazdasági ranglétrán lejjebb elhelyezkedő családok, különösen a munkás- és középosztálybeli közösségekben, hatalmas mértékben lemaradtak” – írja Wilcox professzor.

Néhány tudós elutasítja a könyv érveit. Azt állítják, hogy a szerény jövedelmű amerikaiak többségének nincsenek meg az érzelmi, szellemi és pénzügyi erőforrásai ahhoz, hogy profitálni tudjanak a házasságból.

„Néprajzi tanulmányok például azt mutatják, hogy a leggyakoribb ok, amiért a nem házas nők már nem élnek együtt gyermekeik apjával, az a férfiak erőszakos viselkedése, hűtlensége és kábítószerhasználata” – írta Eleanor Brown a Fordham Egyetemről, June Carbone a Minnesotai Egyetemről és Naomi Cahn a Virginiai Egyetemről a The Conversation című nonprofit kiadványban.

„Ráadásul a jövedelemingadozás aránytalanul nagymértékben érinti azokat a szülőket, akiknek nincs felsőfokú végzettségük” – tette hozzá a három, a szegénységgel kapcsolatos kérdésekre szakosodott jogászprofesszor. „Így, bár lehet, hogy együtt több pénzük van, amit gyermekekbe fektethetnek, mint külön-külön, de amikor az egyik ilyen szülő jelentős jövedelemcsökkenést tapasztal, a másik szülőnek döntenie kellhet arról, hogy a partnert vagy a gyermekeket támogatja-e a gyakran csekély jövedelméből.”

Brown, Carbonne és Cahn hozzáteszi, hogy Wilcox professzor munkája csatlakozik Melissa Kearney közgazdász közelmúltban megjelent, A kétszülős kiváltság című könyvéhez, amely a jobbra hajló rajongók azon elképzelését támasztja alá, hogy az összeházasodás lelkileg és érzelmileg stabilabb gyerekeket eredményez és megelőzi a szegénységet.

A szerzők rámutatnak arra, hogy az évtizedek óta működő, házasságot támogató szövetségi programok ellenére „ma az amerikai gyerekek közel 30%-a él egyszülős családban, míg 1965-ben ez az arány 10% volt.”

„A Biden-kormányzat azzal, hogy a 2021-es amerikai gazdasági ösztönzőcsomagról szóló törvénybe beiktatta a gyermekek után járó adókedvezmény kiterjesztését, segített rekordalacsonyra csökkenteni a gyermekszegénység arányát abban az évben – a kormányzati segélyek figyelembevétele után” – írják a professzorok. „Ez többet tett a gyermekszegénység elleni küzdelemben, mint a házasságkötést elősegítő erőfeszítések valaha is tettek.”

Wilcox professzor kijelentette, hogy bár elismeri a három szerzőnek azt az álláspontját, hogy a gyermekek után járó bőkezűbb adókedvezmény segítené a családokat, de ez meg sem közelíti azt a „pénzügyi és gyakorlati előnyt”, amelyet egy második szülő jelenléte a háztartásban jelent. Megemlítette azokat az évtizedes statisztikai trendeket, amelyek azt mutatják, hogy a kétszülős háztartások gyermekei nagyobb valószínűséggel szereznek diplomát és vesznek stabilan részt a munka világában.

„Nincsen olyan kormányzati program, amely akár megközelítené azt, amikor egy második szülő is van a háztartásban, akár anyagilag, akár a gyakorlatban” – közölte Wilcox professzor a Catholic World Reporttal egy e-mailben.

„Ez a házasság értelme: növeli annak esélyét, hogy a gyermekek nap mint nap élvezhessék azokat az előnyöket, amelyeket a mindkét szülőjükkel fenntartott napi kapcsolat és mindkét szülőjük teljes anyagi forrásai nyújtanak”- tette hozzá a professzor. „Ezért olyan politikákat kell előmozdítanunk, amelyek megerősítik a házasság gazdasági, kulturális és jogi értékét, hogy csökkentsük annak esélyét, hogy a gyerekek nem ép családban nőnek fel.”

Wilcox a könyvben idéz egy 2021-es felmérést, amely szerint az évente 50 000 dollárnál kevesebbet kereső, nem házas amerikaiaknak több, mint egy tizede az állami juttatások elvesztését jelölte meg a házasság elkerülésének okaként. Megjegyezte, hogy a liberális adó- és jóléti politikák büntetik a házasságot, „anyagilag költségessé téve azt az átlagos párok számára.”

„Ma a házassági büntetések leginkább azokat a dolgozó- és középosztálybeli családokat sújtják, akiknek az éves jövedelme körülbelül 35 000 és 65 000 dollár közé esik” – jegyzi meg. „Az ilyen családokat gyakran a háztartás jövedelmének 10-30 százalékától fosztják meg.”

Wilcox professzor könyve februárban került a boltok polcaira, és azóta élénk vitát váltott ki többek között a The Atlantic, a Wall Street Journal, a Free Press, a New York Times és a Catholic News Agency hasábjain.

A Wall Street Journal hasábjain Meghan Cox Gurdon a könyvet „sürgető vitának nevezte, amely anekdotákat, tanúvallomásokat és társadalomtudományi adatokat sorakoztat fel, hogy a házasság mellett érveljen egy olyan kultúrában, amely egyre inkább idegenkedik attól.”

A könyvből számos példát hozott fel a házasság elleni közmegegyezésre.

A New York Times egyik cikke a szingli élet „szabadságát, személyes kontrollját és önmegvalósítását” dicsérte, míg a The Atlantic „Érvelés a házasság ellen” címmel közölt cikket, a Time magazin pedig „Mindent megélni gyerekvállalás nélkül” címmel.

A könyvben Wilcox egyet nem értésének ad hangot a házasság elleni valószínűtlen, de egyre növekvő konszenzussal kapcsolatban is, amely az alt-jobb (alternatív jobboldali – újszerű politikai irányzat, amely elutasítja a hagyományos jobboldali konzervativizmus legnépszerűbb tanait – ford.megj.) férfimozgalom és a liberális feministák között alakult ki. Míg a férfimozgalom a házasságot a férfiasság elszívásának tartja, a feministák azon aggódnak, hogy az korlátozza a nők szabadságát.

A könyv akkor jelenik meg, amikor a házasságkötések aránya továbbra is történelmi mélyponton van, az országos születési ráta pedig a több mint 100 éve mért legalacsonyabb szintre zuhant.

Novemberben a Népszámlálási Hivatal első alkalommal jelezte előre azt, hogy az Egyesült Államok népessége csökkenni fog. A Hivatal szerint a COVID-19 halálozások, a csökkenő születési arányszámok és a népesség elöregedése a népességet a 2080-as új csúcsról, közel 370 millió lakosról 2100-ra 360 millióra csökkenti, hacsak a bevándorlók száma nem emelkedik.

Április 25-én a Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (CDC) arról számolt be, hogy az országos születési ráta az 1920-ig visszanyúló adatsorban tavaly új mélypontra süllyedt.

A születési anyakönyvi kivonatok előzetes elemzése alapján a szövetségi ügynökség megállapította, hogy 2023-ban közel 3,6 millió újszülött jött a világra, ami 2%-kal kevesebb, mint 2022-ben. A CDC Nemzeti Egészségügyi Statisztikai Központja szerint a szülőképes korú nők körében az általános termékenységi ráta 54,4 születés volt 1000 nőre vetítve, ami 3%-os csökkenés 2022-hez képest.

Wilcox professzor azonban azzal érvel, hogy a házasság több, mint a nemzet népességének puszta aládúcolása.

Idéz olyan kutatásokat, amelyek azt mutatják, hogy a házasság hatására a férfiak kevésbé hajlamosak kockázatos viselkedést tanúsítani vagy öngyilkosságot elkövetni. Ugyanezek a kutatások azt is mutatják, hogy a házasság és az anyaság miatt a nők kisebb valószínűséggel vetnek önkezükkel véget életüknek.

Hangsúlyozva, hogy a házasságból a férfiaknak több előnye származik, mint a nőknek, a professzor azt is megjegyzi, hogy a házasság motivációt jelenthet a nem teljes munkaidőben foglalkoztatott, stabil munkahellyel nem rendelkező, egyre növekvő számú munkaképes férfinak. Rámutat, hogy a szövetségi statisztikák szerint a 25-55 év közötti, nem teljes munkaidőben dolgozó férfiak aránya az 1975-ös 16%-ról 2019-re 20%-ra emelkedett.

Mondanivalója szemléltetésére Wilcox professzor számos esettanulmányt ír le valódi párokról név nélkül, köztük egy katolikus házaspárról, akiket Jonnak és Mariának nevez.

„A hit, amelyet Jon és Maria közösen vall, biztosítja a nomoszt (a törvényt, szokásokat, hagyományt), a normákat és a hálózatot, amely megvédi őket a stressztől és a kísértésektől, amelyek véget vethetnek egy házasságnak”- írja Wilcox.

Személyes megjegyzésként a szerző a lapunknak elmondta, hogy a feleségével közösen vállalt több gyermeke miatt „soha nem unatkozik.”

„A társadalmi kapcsolatok és a normák megvédik az embereket – mondta Wilcox professzor. – A házas szülőknek sokkal zsúfoltabbak a napjaik, mint egyedülálló, gyermektelen társaiknak.”

Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: The Catholic World Report