Ayrton Senna életének utolsó felemelő órái

1994. május 1-jén az imolai pályán (San Marino) a Tamburello kanyarban vesztette életét Ayrton Seyna, a Williams-Renault volánja mögött. Egy tragikus haláleset, amely egyesek számára harminc év után is lelki értelmet kap, ha utolsó megtett gesztusait nézzük.

A népe és a motorsport rajongói által szerte a világon olyannyira szeretett, háromszoros Forma-1-es világbajnok Ayrton Senna 1994. május 1-jén bekövetkezett megrázó halála mítoszt teremtett. De túlmenően ezen a tragikus végzeten, halála méltó volt egy hívő emberhez, aki ő volt. Utolsó gesztusainak igazságában a Gondviselés kezét ma már jobban észrevehetjük.

Frédéric Lecomte-Dieu író így meséli el a pilóta istenfélő utolsó napját:

„Senna egyedül van a boxában. Koncentrál. Szokása szerint meditál. Lát és újralát minden kanyart. Azután imádkozik, „Hiszek Jézusban, Isten fiában…” Kezei összekulcsolva. Senki nem meri megzavarni. A boxban hagyja a bibliáját, kézbe veszi az Ausztria színeit viselő kis zászlót. ’A verseny végén meg fogom mutatni a világnak’.” Így készül tisztelegni az egy nappal korábban, ugyanezen a pályán elhunyt Roland Ratzenberger, osztrák pilóta győzelme előtt. Ekkor még nem tudja, hogy ezek az utolsó gesztusai. Ayrton Senna ezen a végzetes nagydíjon csúcspozícióból indul.

Egy hit megnyilvánulása

Több év óta köztudott a Formula-1 világában, hogy Ayrton Sennában erős hit lakozik, még abban is, ahogyan a sportját megéli. Tekintet nélkül arra, hogy máshol, másnak ez vajon tetszik-e… „Amikor vallásról beszélünk, az egy érzékeny pont” – vallotta a bajnok. “Nagyon könnyű félreérthetővé válni… De igyekszem, amennyire csak tudok, Istenen keresztül megérteni az életet. És ez jellemzi életem minden napját – nemcsak amikor otthon vagyok, hanem akkor is, amikor a munkámat végzem.” Lionel Froissart sportújságíró úgy véli, hogy Ayrton Sennának „volt bátorsága Istenbe vetett hitéről beszélni, és elmondani, hogy a Bibliát olvassa”.

Annak bemutatására, hogy a vallásosság ezen nyilvános megnyilvánulását milyen mértékben bírálták, az újságíró ezt mondatja Ayrton Sennával „A feláldozott ikon” (L’Icône immolée) című, egyes szám első személyben elbeszélt regényében: „Volt bennem annyi gyengeség, hogy a hitemről beszéljek, ami segített nekem a jót megkülönböztetni a rossztól. Gyorsan megértettem, hogy ezek nem olyan gondolatok, amelyeket a Formula-1 boxaihoz szokott emberek készek meghallgatni és megérteni. Engem is kigúnyoltak ezért. Senna, a misztikus! Senna, a megszállott! Senna, aki azt hiszi magáról, hogy halhatatlan és Isten védi! Hányszor hallottam ezt? Ezek nem értettek meg semmit.” Ha Isten létezne, vajon Ayrton Sennát megvédte volna a hite a végzetes napon? Ayrton Senna előrelátó módon válaszolt a spirituális megközelítését félremagyarázó becsmérlőinek: „A tény, hogy hiszek Istenben, hogy istenhitem van, nem tesz halhatatlanná, nem tesz sérthetetlenné, ahogyan ezt talán mondták. Én ugyanúgy félek a sérülésektől, mint bárki más.”

Halálának önzetlen gyümölcsei

Nos, miért nem védi meg Isten a híveit? Micsoda irónia ez annak részéről, aki a súlyosan sérült bajtársát, Martin Donnellyt ellátó elsősegélynyújtók mellett imádkozott, vagy rohant a pályán balesetet szenvedett Erik Comas versenyzőtársát megmenteni! És ha inkább a földre hulló búzaszem termőerejét látjuk? Mert egészen biztos, hogy halála a biztonsági szabályok megerősítése által mentett meg más életeket, korlátozva ezzel a további baleseteket.

Ez az, ami most, halálának 30 évfordulóján megdöbbenti Basile Davoine újságírót: „1991. május 1-je a biztonság születését is jelentette, azét a biztonságét, amely ma is érvényes az autósportban, a ’Soha Többé’ elvét. Azét, ami annyi életet mentett meg mindaddig, amíg a végzet újra lecsapott Szuzukában húsz évvel később (a francia Jules Bianchi halálával).” Ayrton Senna életében teljes összhangban van elkötelezettsége a járművezetők biztonsága iránt és a két hónappal a halála előtt nővérének tett kijelentése egy alapítvány létrehozására a brazil gyermekek megsegítésére, ami 1994 novemberében konkretizálódott az Ayrton Senna Intézet formájában.

A nyilvános megbékélés, mint végső aktus

A franciákat mindenekelőtt a váratlanul elhangzott szeretetteljes szavak hatották meg, amelyek megpecsételték békekötését Alain Prosttal. Szembenállásuk az egyik leglegendásabb kapcsolat volt a sportág történetében. Egy előző napi edzés során Ayrton Senna ahhoz az emberhez fordult, aki csapattársa és ősellensége volt: „Mielőtt kezdenénk, hadd kívánjak szívélyesen jó napot az én, a mi Alain barátunknak. Hiányzol mindnyájunknak, Alain!” Pierre Van Vliet, belga újságíró így emlékszik vissza a fiatalon visszavonult és televíziós tanácsadóvá lett Alain Prost reakciójára: „Meghallgattattuk vele a híres üzenetet, ami nagyon felkavarta. „Mennem kell és beszélnem kell vele…” Prost odament a Williamshez, és a motorteremben hosszasan elbeszélgettek Sennával. A kezdés előtt, a garázsban még váltottak néhány szót, az utolsókat.”

A korábbi rivális négy nappal később Brazíliába utazott, hogy a vállán vigye Ayrton Senna koporsóját. Harminc évvel később, Jacques Vendroux-nak az Europe1 rádiónak így nyilatkozott: “Nem múlik el nap anélkül, hogy valaki ne beszélne nekem Ayrtonról. Napi gyakorisággal, szinte minden nap kapok üzenetet brazíliaiaktól. A közösségi hálózatokon ők a legnagyobb közösségem, és látom, milyen szinten hagyott nyomot Senna az emberekben. A rajongók, akik Sennát támogatták, közvetve engem is támogattak.”

Felkészült az Istennel való találkozásra

Ilyen körülmények között Ayrton Senna halála egy bajnok halála, de ez a halál egy keresztény tanúságtétele is, amely megmutatja, hogy a megbocsátás áthatolhat a gyűlölet falain. Ezen a szörnyű balesetek miatt emlékezetes hétvégén könnyes volt a szeme, amikor meglátogatta honfitársát, Rubens Barrichello-t, akit eszméletlenül vittek kórházba, és orvos barátja, Sid Watkins vállán sírta el magát Ratzenberger halálának hírére: nem lehetetlen tehát, hogy az Ég megadta neki, hogy ösztönösen megérezze saját halála közelségét.

Nővére, Viviane később elárulta, milyen ajándékot kapott ezek után az olyannyira felforgató napok után: „Aznap reggel, amikor felébredt, arra kérte Istent, hogy szóljon hozzá. Kinyitotta a Bibliát, és elolvasott egy szöveget, amelyben az állt, hogy Isten minden ajándékok legnagyobbikát adja majd neki: önmagát, Istent.” Ez a brazil a sírfeliratát is annak ajánlotta, akihez olyan fiatalon visszatért. A Sao Paolo-i síron, amely körül a népi buzgóság azóta sem lanyhult, ezt a mondatot olvashatjuk: „Semmi sem választhat el Isten szeretetétől”

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia