Boldoggá avatták Krakkóban Michał Rapacz atyát, a kommunizmus mártírját
Június 15-én, szombaton a krakkói Isteni Irgalmasság-bazilikában bemutatott szentmisén boldoggá avatták a kommunisták által 1946-ban meggyilkolt Michał Rapacz lengyel katolikus papot.
A szentmisét Marcello Semeraro bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa celebrálta, aki Rómából utazott a boldoggá avatás krakkói megünneplésére. A templom zsúfolásig megtelt, az 1800 hívő soraiban ott volt a meggyilkolt pap családjának két leszármazottja is.
A Michał Rapacz atya földi maradványait tartalmazó ereklyetartót Dionizy Jedynak atya, a Krakkói Főegyházmegye papja vitte be, aki Płokiból származik, ahol a most boldoggá avatott atya szolgált és ahol meggyilkolták. Jedynak atya mindkét alkalommal részt vett a vértanú földi maradványainak exhumálásában – mind 1980-ban, amikor a holttestét visszaszállították Płokiba, mind 2024-ben, ami a boldoggá avatást előzte meg.
Semeraro bíboros felolvasta Ferenc pápa apostoli levelét, amelyben a Szentatya engedélyezi, hogy Isten tiszteletreméltó szolgáját, Michał Rapacz vértanút, Krisztus Szíve szerinti pásztort, az evangélium hűséges és nemes tanúját ezentúl boldognak nevezzék, és emlékét minden évben május tizenkettedikén, halálának, azaz a mennybe történő megszületésének napján megünnepeljék.
Homíliájában a bíboros hangsúlyozta, hogy Rapacz atya olyan szeretetet merített az Eucharisztiából, amely “nem marad bénultan a gyűlölettel, az erőszakkal és mindazzal szemben, ami félelmet kelt”. Idézte Rapacz szavait egyik szentbeszédéből: “Még ha holtan esnék is el, nem hagyom abba az evangélium hirdetését, és nem mondok le saját keresztemről.” Emlékeztetett arra a szokására, hogy az általa vezetett “Liber animarum – A lelkek könyve” című jegyzetfüzetben minden családnak külön lapot szentelt. A pap minden este elment a templomba, hogy a tabernákulum előtt minden családért külön-külön imádkozzon.
A háború utáni lengyelországi politikai helyzet nem tette lehetővé a szentté avatási folyamat gyors megkezdését. Elég, ha csak a krakkói érsekség püspökeinek, Eugeniusz Baziak érseknek és Stanisław Rospond püspöknek a letartóztatására, majd internálására gondolunk. Hasonló volt a helyzet Lengyelország más egyházmegyéiben is. A csúcspont Wyszyński bíboros prímás internálása volt. A megkülönböztetés, sőt az üldözés egészen az 1980-as évek végéig folytatódott. II. János Pál pápa biztatására 1986-1987-ben Julian Groblicki krakkói segédpüspök kezdte el gyűjteni a mártírium ügyében a dokumentumokat és a tanúvallomásokat. Huszonegy szemtanú vallomását szerezték meg, amelyek mind Michał atya hősies életére és vértanúságára utaltak. A krakkói érsekség 1992-ben kezdte meg a boldoggá avatási eljárást. Ferenc pápa idén januárban írta alá a pap vértanúságát megerősítő dekrétumot. A krakkói érsekség a honlapján megjegyezte, hogy a második világháború (1939-1945) vége után, amikor a kommunisták Lengyelországban hatalomra kerültek, a katolikus papság felszámolására is törekedtek, ahogyan azt korábban a nácik is megpróbálták. Michał atya egyike volt a sok lengyel papnak, akik az országban a kommunisták kezétől vesztették életüket.
Michał atya 1904. szeptember 16-án született Tenczyn faluban, egy parasztcsaládban. Általános iskolába szülővárosában, majd középiskolába Myślenicében járt. 1926-ban belépett a krakkói nagyszemináriumba, és 1931. február 1-jén, 26 éves korában szentelték pappá. A płoki, raiczai, majd ismét a płoki plébánián dolgozott, ahol a fiatalok szolgálatára összpontosított, és anyagi és lelki segítséget nyújtott a szegényeknek is, akiknek száma a háború után jelentősen megnőtt.
Płoki térségét a második világháború idején a náci német Harmadik Birodalomhoz csatoltak. A pap a háború alatt a németek által üldözött háborús menekülteket rejtegette, és támogatta a lengyel földalatti Honi Hadsereget. Titokban lengyel nyelven misézett, a német tilalom ellenére is. A háború után pedig a lengyel kommunista Biztonsági Hivatal (UB) elől rejtőzködő antikommunista ellenállókat segítette.
A pap hozzáállása és népszerűsége a hívek körében nem tetszett a kommunistáknak, akik ismerték prédikációinak tartalmát. 1946-ban többször megfenyegették, majd halálra ítélték. Ő azonban válaszul csak ennyit mondott: “Kész vagyok életemet adni a juhaimért”.
1946. május 11-ről 12-re, szombatról vasárnapra virradó éjszaka egy körülbelül húszfős kommunista milícia tört be Płokiban a plébániára. A halálos ítéletet felolvasták Rapacz atyának, majd kivezették. A pap csak egyetlen mondatot ismételgetett: “Atyám, legyen meg a te akaratod”. Kötélen vonszolták a templom körül és súlyosan megverték, majd erőszakkal egy mintegy egy kilométerre levő erdőbe hurcolták és ott lelőtték.
A reggeli misére váró hívek egy csoportja értesült a hírről, és az erdőbe rohant. Egy szemtanú szavai szerint az emberek sírtak a tetthelyen, és azt mondogatták, hogy a pap a hitéért halt meg. Zsebkendőket áztattak Rapacz atya vérébe, és azt ismételgették: „Egy szent vére, egy szent vére!”
A gyilkosság után hatósági vizsgálat indult, amelyben nem állapították meg az elkövetők személyazonosságát. A rendszerváltozás után, 1996-ban újraindított vizsgálat is csak annyit állapított meg hivatalosan, hogy Rapacz atya kommunista bűntett áldozata lett. Hiába tudták meghatározni a gyilkosok kilétét, az eljárást bizonyítékok hiányában megszüntették.
