Mi a transzhumanizmus és milyen etikai kihívásokat hordoz? Egy katolikus filozófus válaszol

A „transzhumanizmus” az utóbbi időkben mind fontosabb témává vált, vitákat gerjesztve az emberiség jövőjéről és az emberi test módosítására tervezett új technológiák etikai vonatkozásairól.

A CNA katolikus hírügynökség spanyol nyelvű partnere, az ACI Prensa latin-amerikai katolikus hírügynökség nemrégiben interjút készített Mariano Asla argentin filozófussal, a navarrai egyetem doktorával, aki kritikai elemzést adott erről a vitatott témáról.

Asla kifejti, hogy a transzhumanizmus tudományos és kulturális mozgalom, amelynek célja, hogy „egy új fajt hozzon létre”, amelyben „teljesen elmosódnak a határok a biológiai és a mesterséges között” és ehhez „az emberi biológia módosítását javasolja olyan új technológiák koordinált alkalmazása által”, mint a nanotechnológia, a biotechnológia, a számítástechnika és a kognitív tudomány. A filozófus szerint a cél az, hogy az emberek „egészségesebbek, intelligensebbek, empatikusabbak és hosszú életűek legyenek”.

A humán biológiai határok átlépésének gondolata nem új keletű. Julian Huxley-tól származik, aki 1957-ben alkotta meg a transzhumanizmus kifejezést, felvetve annak lehetőségét, hogy az emberiség evolúciója új létformát hozzon létre.

Gyakorlati példát adott erre a Neuralink, egy Elon Musk tulajdonában lévő amerikai neurotechnológiai cég, amikor január végén először ültetett emberi beteg agyába olyan chipet, amellyel a beteg rövid időn belül képessé vált pusztán gondolkodásával mozgatni számítógépe kurzorját.

Weboldala szerint „a Neuralink küldetése egy általános alkalmazású agyi interfész létrehozása, amelynek célja a ma még ellátatlan egészségügyi szükségletekkel rendelkező betegek autonómiájának helyreállítása, távlati célja pedig az emberi lehetőségek korlátainak megnyitása”.

Asla szerint a transzhumanizmus egyik legfőbb etikai kihívását az jelenti, hogy az élet valamennyi területére kihatna, a „szaporodástól és születéstől a társadalmi szerveződésig, beleértve az oktatást, az érzelmi életet, a munkát és az öregedést”.

Asla rámutat, hogy az emberi test radikális módosítását illetően gondosan elemezni kell a lehetséges előnyöket, de „a költségeket, kockázatokat és az esetleges nem szándékolt következményeket” is.

„Például erkölcsileg nem lenne megengedhető egészséges embereken kísérletezni, őket előre nem látható kockázatoknak kitenni olyan célból, hogy néhány ember életét meghosszabbítsuk. Ilyen törekvésekkel szemben az is általános morális kifogásként merül fel, hogy valós lehetőséget adnának az emberi egyenlőtlenségek exponenciális növekedésére, elősegítenék elit (művileg feljavított) és sérülékeny, veszélyeztetett (természetes) társadalmi osztályok kialakulását” – figyelmeztet Asla.

Az argentin filozófus szerint a transzhumanizmus legnagyobb kihívása az emberi test megfelelő filozófiájának és teológiájának helyreállítása. Rámutatott II. Szent János Pál hagyatékára, amely „előrelépés és érdekes kiindulási pont volt annak védelmére, amik valójában vagyunk.”

Végül Asla utalt rá, hogy Ferenc pápa a transzhumanista javaslatok etikai szemszögből való megítélésére buzdít.

„Ferenc pápát az előző pápákhoz hasonlóan őszintén érdekli a korunk előtt álló kihívásokra adható válasz. Más véleményen lévőkkel szembeni nyitottsága, és a peremre szorultakra tekintő lelkipásztori hozzáállása miatt úgy gondolom, hogy mindannyiunkat a keresztény üzenet újjáélesztésére, új formák és új kezdeményezések keresésére hív” – mondta a filozófus.

Asla véleménye szerint a keresztény hit és a transzhumanista narratívák közötti párbeszédből mindkét fel profitálhat, de ez „nem jelenti, hogy engedünk az igazságból (ami nem sajátunk, hanem ajándékként tárult fel előttünk), viszont őszinte nyitottsággal fordulunk minden szép és jó felé, amit a világ kínálhat nekünk.”

„Röviden: Krisztus üzenete mélyen isteni és emberi üzenet, amely soha nem válik elavulttá, és amely megvilágítja a transzhumanista narratívákkal való párbeszédet is”

– zárta szavait.

Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: Catholic News Agency