Hogyan érzik magukat a gyerekek, amikor a szüleik a jelenlétükben kritizálják őket?

A gyerekek hallanak és látnak minket. Nagy hatással van rájuk, hogy mit mondanak róluk a szüleik, és milyen módon fejezik ezt ki.

„Mindig megbetegszik. Megőrjít!”, vagy „Miért én vigyázok mindig a gyerekekre?”, „Soha nem segít! Olyan lusta ez a fiú!” „Jaj, ezek a pattanások!” Ez csak pár példa arra, hogy miket mondanak a szülők gyermekeik jelenlétében, figyelmen kívül hagyva, hogy a gyermekeik hallják szavaikat, és azok hogyan érinthetik őket.

Az ilyen megjegyzések elképzelhetetlenek lennének, ha felnőtt barátokra, munkatársakra vagy a jelenlévő vendégekre vonatkoznának. Ha bármikor így panaszkodnánk valakire a jelenlétében, tudomást sem véve róla, az illető nagyon megsértődne, és viselkedésünk durvának és bántónak minősülne.

Elképzelhetetlen, hogy jelenlétükben kritizáljuk mások hibáit, testét, öltözködési vagy étkezési szokásait, mert ezek az ő privát szférájukhoz tartoznak. Nagyon helytelen és tiszteletlen lenne negatív megjegyzéseket tenni rájuk.

A gyermekeink látnak és hallanak bennünket

Ha azonban gyerekekről van szó, a szülők nem mindig tartják tiszteletben ezeket a határokat. A gyermekek ugyanúgy látnak és hallanak minket, és mélyen érintheti őket mindaz, amiket mondunk róluk, mint ahogy az is, amilyen módon ezt kifejezzük.

A felnőttekkel ellentétben a gyerekek még nem rendelkeznek azokkal a szükséges eszközökkel, amelyek segítségével figyelmen kívül tudják hagyni a rosszízű megjegyzéseket, távolságot tudnak tartani tőlük, és azt gondolják: „Ez az ember egyszerűen udvariatlan.” Éppen ellenkezőleg, az, amit a szülők mondanak róluk a jelenlétükben, mélyen elraktározódik a pszichéjükben és nagymértékben befolyásolja az önmagukról kialakított képet.

A gyermek úgy érezheti, hogy méltatlan a szeretetre

Amikor egy gyermek folyamatosan azt hallja, hogy a szülei panaszkodnak rá, egy idő után elkezd teherként tekinteni önmagára. Hogy csak egy példát említsek: az a gyerek, aki azt érzékeli, hogy a teste (kinézete) állandó probléma forrása a szüleinek, megszűnik szeretni a testét. A szülei szemével kezdi látni magát, tökéletlennek és a szeretetükre méltatlannak. Elkezd keményen küzdeni szülei szeretetéért, megpróbál a kedvükben járni, úgy érezve, hogy szülei szeretete nem feltétel nélküli, hanem azt ki kell érdemelnie.

Biztonság és megnyugtató szeretet

A szülők negatív megjegyzései árthatnak a gyermeknek és az önbizalmának. Pszichológiai sebet hagyhatnak benne, amely kapcsolatos azzal a kielégítetlen szükséglettel, hogy szeretve és megbecsülve érezzék magukat. A szülő magatartása is meghatároz egy mintát, amely tükröződik abban, hogyan várja el a gyermek, hogy mások bánjanak vele. A végén (a gyermek) már nem is veszi észre, ha valaki sértően viselkedik vagy tiszteletlenül bánik vele.

Még akkor is jobb, ha visszafogjuk magunkat, ha a gyermekeink elkeserítenek. Az ilyen helyzetekben mondjuk el csalódottságunkat egy másik felnőttnek, távol a gyermekünktől.

Fontos, hogy rendelkezzünk a szükséges támogatással, hogy ne essünk a túlterheltség és kiégés állapotába. Kipihenten és támogatást érezve könnyebben átgondolhatjuk, mit érezhetnek a gyermekeink, mire van szükségük, és megvigasztalhatjuk őket azzal, ha emlékeztetjük arra, hogy biztonságban vannak, és szeretetünk feltétel nélküli, bármi is történjen.

Fordította: Ujvári Szonja
Forrás: Aleteia