Meg lehet-e keresztelni a nemi identitászavarral élő embereket?
Egy olvasó kért meg, hogy mondjak véleményt arról a válaszról, amit egy brazil pap kapott nemrég a keresztség kiszolgáltathatóságára vonatkozó kérdéseire. Az volt a kérdés, hogy meg lehet-e keresztelni a nemi identitászavarral élő embereket, az azonos nemű párok kapcsolatából (feltehetően béranya igénybevételével) született gyermekeket, és vajon a nemi identitási zavarral élő, illetve a saját nemükhöz vonzódó emberek lehetnek-e keresztszülők.
A Vatikánból kapott válasz megerősítő volt, vagyis meg lehet keresztelni az ilyen személyeket, lehetnek keresztszülők, stb. Ezt néhányan (bizonyára csak a címsort vagy egy X-en közzétett posztot elolvasva) úgy értelmezték, hogy a katolikus egyház jóváhagyja az LMBTQ+ forgatókönyvet.
Ha felkaptad a vizet emiatt a döntés miatt, állj meg egy pillanatra, és végy mély lélegzetet. Mi a Vatikán válaszának lényege? Befogadóbbá tenni az egyházat, hogy pozitívan és nyitottan forduljon a hozzá tartozni kívánók felé. Az embereknek nem csak ezt a pozitív szándékot kellene értékelniük, hanem a teljes dokumentumot is el kellene olvasniuk, nem csupán a címet. Az ugyanis világosan kimondja, hogy ez a döntés nem a bűnben élés lehetőségének jóváhagyását vagy helyeslését jelenti, hanem azt, hogy az egyház mindenkit örömmel vár a keresztség által megkívánt hitre és megtérésre. A megtéréshez hozzátartozik a bűnös életmódtól való elfordulás, és a vatikáni válasz szerint a papnak lelkipásztori gonddal és bölcsességgel kell eljárnia ilyen megkeresések esetében.
Lehet-e bírálni a Vatikán válaszát? Igen. Számos probléma miatt.
Az első az, hogy visszazúdítja az egész dolgot a plébános nyakába. Mi papok már úgyis túlterheltek vagyunk, és gyakran nagy stressznek kitéve dolgozunk. Szóval most még nekünk kell ezt az ügyet is kezelnünk, és mi leszünk azok, akiknek döntenie kell? Milyen támogatást fogunk kapni ehhez, és milyen eligazítást az ilyen kérések kezeléséhez?
A második probléma a vatikáni válasz megítélése és sajtóvisszhangja. A Vatikán kommunikációs irodájában senki sem tette fel a kérdést, hogy hogyan forgathatja majd ki ezeket a válaszokat a fősodratú meg a közösségi média? Senki nem gondolt arra, hogy ezekről a válaszokról cikkek jelenhetnek meg, akár talán olyan címek alatt is, mint „Rábólint a pápa a transzok keresztelésére” vagy „A meleg családokkal minden rendben van a pápa szerint”? Arra se gondoltak, hogy sok katolikus végleg kiborul az ilyen cikkektől?
A harmadik probléma pedig a hírek kezelése. Sok katolikus már az olyan ügyekről is utál olvasni, mint a Marko Rupnik atyával szembeni enyhe és a Strickland püspökkel szembeni szigorú eljárás. Azt látják, hogy James Martin atya, Grammick nővér és a New Ways Ministry mozgalom homoszexuális aktivistái puszipajtásai lettek a Vatikánnak. Ha most ilyen szalagcímeket olvasnak, úgy érzik, hogy mindez olaj a tűzre, és a Vatikán tovább megy annál, hogysem a vétkezőket megtérésre várná, valójában inkább jóváhagyja bűnös életmódjukat.
A legfontosabb dolog azonban a következő: A Vatikán által kiadott dokumentum azt mondja, amit az egyház mindig is tanított: a bűnösök előtt nyitva áll a keresztség felvételének lehetősége, amennyiben elhagyják bűneiket és életüket megújítva Jézus Krisztust akarják követni. A keresztszülőknek pedig alkalmasnak kell lenniük arra, hogy a katolikus hitet szavaikkal és példájukkal erősítsék.
Elfogadjuk, hogy minden keresztségre készülő ember gyarló. Talán saját neméhez vonzódik, vagy bizonytalan nemi identitása felől. Amennyiben új életet keres Krisztusban, megbánja bűneit és megvallja Krisztusba vetett hitét, örömmel kereszteljük meg.
Akik nem szándékoznak elhagyni bűneiket, nem akarnak megtérni és Jézus Krisztusban hinni, valószínűleg amúgy sem kívánnak megkeresztelkedni.
Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: dwightlongenecker.com
