Hogyan térített meg egy lelket egy tábla csokoládé – Igaz történet
Rómában, Teréz Anya Nővérei házának kapuján egy nővér csöngetést hall, és siet nyitni. Erősen alkohol illatú, tántorgó kéregető szól, illetve inkább ugat rá: – Nővér, éhes vagyok! Hozzon nekem valamit, már egy végtelenség óta várok itt. Mit művel egész nap? Gyerünk, gyorsan, kerítsen nekem már valamit!
Uralkodva magán, hogy ne vegye szívére ezt a kellemetlen hangnemet, a nővér a szeretet cselekedetére gondol, a konyhába megy, összeszed némi ennivalót és egy kis zsákocskába csomagolja. Az utolsó pillanatban elővesz egy tábla csokoládét és hozzárakja az élelemhez. „Örülni fog neki”, gondolja.
Visszatérve a portára, átnyújtja a zsákocskát a kéregetőnek, aki gyorsan kikapja a kezéből és odavet egy köszönömöt, a maga módján: „Na végre!”
Mikor kicsit távolabb kinyitja a zsákocskát, meglátja benne a tábla csokoládét, meghökken. Fejét lehajtja a kezében tartott tábla csokoládé felé. Megáll körülötte a világ. Majd hirtelen felegyenesedik, villámsebesen visszaindul a nővérek háza felé, csönget a kapun, és most már igen udvariasan kéri, hogy lehetne-e beszélni avval a nővérrel, aki neki ezt az élelmiszercsomagot összekészítette. Megérkezik a nővér, és látja az ő kéregetőjét teljesen összezavarodva, aki így szól:
És most, kedves nővér, beszélj nekem egy kicsit a te Jézusodról!
Hát ha mindezek után nem a csokoládé a legszebb bizonyítéka Isten létezésének…
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia
