3 helyszín (kettő szokatlan), ahol megtaláljuk Istent
Istent mindenhol meg lehet találni: azokban a pillanatokban, amikor valamit felülvizsgálunk, a mindennapi zűrzavarban, az imádásban. Az egyetlen, ami szükséges: nekiindulni az útnak és keresni őt.
A hit egyéni érdemeinkből ered, és nem következik a nagy metafizikai bölcselkedésekből. Kizárólag Isten ajándéka. Kegyelem, amely segít minden megkereszteltet, hogy kilépjen a közömbösségből és fontos és egzisztenciális kérdéseket tegyen fel magának. Megnyitja a szívet a transzcendens dolgok felé és arra buzdít, hogy keressük Istent. De hol találjuk meg?
A nagy kérdésfeltevések idején
Isten a nagy kérdésfeltevések idején szólal meg. Az emberek aggodalmaskodásai arról tanúskodnak, hogy keresi Istent, ahogy „az éj keresi a hajnalt”. Valóban: a nagy kételkedések pillanataiban keletkeznek a szívben az alapvető kérdések, amelyek arra sarkallnak, hogy keressük az Urat. „Hol van a boldogság számomra? Hol van az a szerelem, amely nem múlik el soha, amely nem törik össze még a gyengeséggel, a bukásokkal, az árulásokkal szemben sem? Mi a szenvedés értelme?” Isten ténylegesen azoknak engedi meg, hogy megtalálják Őt, akik nem elégszenek meg a megszokások adta nyugalommal, hanem elfogadják a szembenézést ezekkel az alapvető kérdésekkel. Nem kell félni tőlük: ezek az utak vezetnek az Úrhoz minket.
A mindennapok zűrzavarában
Túl a kérdések felvetésén, a mindennapi életben se hagyjuk soha abba Isten keresését. Az élet legjelentéktelenebb kérdéseinél éppúgy, mint a lényeges döntések idején jó feltenni magunknak a kérdést: „Vajon az Úrhoz folyamodtam-e? Engedem-e, hogy megvilágosítsa ítélőképességemet?” Az Úr soha sincsen távol. Megtalálható a mindennapi élet kihívásaiban, kényelmetlenségeiben, meglepetéseiben, a váratlan eseményekben, az álmokban, a félelmekben, a lelki szenvedésekben. Egy bizonytalan, homályos gondolat Istenről és pár ima a lelkiismeretünk megnyugtatására nem tölti fel szívünket. Lényeges Istent minden nap keresni, az élet minden területén, kitartóan. A mindennapi élet valódi kérdése mindig a következő: „Úton vagyok-e ma az Úr felé, hogy Ő legyen az életem Ura?”
Az imádásban
A kérdésfelvetések, az aggodalmak és a mindennapok kihívásai mind az imádás felé irányítanak. Ott található a forrás, amelyből minden fakad, az erő, amely sarkallja az embert a cselekvésre és a munkálkodásra. Itt születik és csúcsosodik ki minden, mert minden dolgunk vége nem egy személyes cél elérése, nem a magunk dicsősége, hanem Isten megtalálása és az, hogy engedjük, hogy szeretetével átkaroljon minket. Lehetünk nagyhatású apostolok, nem ér az semmit, ha nem Isten áll a középpontban.
Istennel előtt állva tanulja meg az ember Őt szeretni, nem csak azért, hogy viszonzást kérjen, hanem hogy megújulhasson irgalma által és átengedhesse magát szeretetének.
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia
