Miért szerette Pio atya annyira a májust?

Az év tizenkét hónapja közül Pio atya a májust szerette a legjobban. „Május az a hónap, amely Mária édességét hirdeti” – mondta.

A május volt Pio atya számára az év legszebb hónapja. A Boldogságos Szűztől áradó kegyelmek különleges „összetalálkozása” volt e hónap, mondta, amelyből ő maga is részesülhetett életének legnehezebb óráin.

A szent kapucinus számos levelében, amelyeket lelkivezetőjének, Agostino atyának írt, pontosan beszámol azokról az örömökről és kegyelmekről, amelyeket Mária ebben a „gyönyörű májusi hónapban” szerez neki, és szokása szerint olyan jelzőket használ, mint egy kisgyermek, aki gyengéden szeretgeti az édesanyját.

Ez az év legszebb hónapja

«Oh, le joli mois de mai! C’est le plus beau de l’année!» (Ó, gyönyörű május! Ez az év legszebb hónapja) – kezdi franciául, majd anyanyelvén, olaszul folytatja egy 1912. május 1-jén kelt levelében – „igen, atyám, mennyire jól hirdeti ez a hónap Mária édességét és szépségét! Ha arra a számtalan jótéteményre gondolok, amit ez a kicsi Édesanya adott nekem, szégyellem magam, mert nem szemléltem elegendő szeretettel a szívet és a kezet, mely annyi jósággal kínálta fel nekem ezeket (…).

Hányszor vallottam meg ennek az Anyának nyugtalan szívem fájdalmas gyötrelmeit! És hányszor megvigasztalt már! Én pedig szinte mindent elfeledtem! Szinte elfelejtettem a hálaadás kötelességét e drága kis égi Édesanya iránt! Május számomra a kegyelmek hónapja.”

Pio atya minden nap elmondta a rózsafüzért mindazokért, akik imáiba ajánlják magukat. Így szokott beszélgetni Szűz Máriával, aki ötéves kora óta rendszeresen megjelent neki. A Máriával való misztikus egysége május havában felerősödött, ilyenkor jobban érezte jelenlétét, mint valaha – vallotta meg lelkiatyjának a következő évben:

„Ennek a drága kis Édesanyának szokása, hogy nagyon figyelmesen részesít anyai gondoskodásában. Különösen ebben a hónapban. Irántam való figyelmét nagy kifinomultság jellemzi.”

A tűz hónapja

Ennyi anyai figyelem hatására Pio atya szíve lángra gyúlt:

„Szegény kis édesanya, mennyire szeret engem! Újra megtapasztaltam ezt e gyönyörű [májusi] hónap elején. Mily figyelmesen kísért oda az oltárhoz! Úgy tűnt számomra, hogy nem is tud másra gondolni, egyedül csak rám, szent szeretettel töltve el a szívemet. Titokzatos tüzet éreztem a szívem tájékán, amit nem is tudtam felfogni. Úgy éreztem, jeget kellene rátennem, hogy eloltsam ezt a tüzet, mely felemészt engem.”

Pio atya teljes mértékben bízott a Szűzanyában. Végig egész májusban rengeteg felajánlást tett, és mindenkit, aki megkereste őt, arra hívott, hogy „mindig álljon eme áldott Anya mögé, kövesse őt”, mert – mint állította – „nincs más út, mely az életre vezetne”. Önmaga számára szüntelenül a szelídség erényét kérte, amint arról a lelkiatyáihoz írt számos leveleinek egyike tanúskodik:

 „Atyám, nagyon sok ígéretet tettem Jézusnak és Máriának! Az ő segítségükkel szeretném megkapni ezt az erényt (a szelídséget), és cserébe, a nekik tett ígéreteim megtartása mellett azt is megígérem, hogy rendszeres elmélkedéseim tárgyává teszem, és az embereknek adott tanácsaim szokásos témájává teszem.”

A többiekért, az „egész világ bűnöseiért”, azokért, akiket a Szűzanya szeretetére akar meghívni, „jó angyalát” kérleli, hogy végezze el ezt a feladatot helyette, sajnálva, hogy ő maga nem tudja „körberepülni” a földet, hogy meghívja a teremtményeket, hogy „szeressék Jézust, szeressék Máriát”, úgy, ahogyan ő szereti őket.

Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia