Új világrend: Az ENSZ „Agenda 2030” programját a spanyol püspök keresztényellenes csapdának minősítette

„Az Agenda 2030 mögött egy olyan kísérlet áll, amely a civilizáció megváltoztatását célozza, egy olyan új világrendet, amely megváltoztatja az egyének hitét” – írja Manuel Sánchez Monge püspök, tudósít a LifeSite News.

Nem gyakran fordul elő, hogy egy aktív szolgálatban álló püspök az ENSZ által a hírhedett Fenntartható Fejlődési Célokban (SDGs) 2015-ben kodifikált „fenntartható fejlődést” és annak céljait kritizálja. Manuel Sánchez Monge atya, a spanyolországi Santander püspöke azonban éppen ezt tette az El diario Montañés című regionális napilapban megjelent véleménycikkében, melynek címe: Agenda 2030 y el nuevo orden mundial („Agenda 2030 és az új világrend”). Sánchez Monge arra figyelmeztet, hogy az ENSZ célkitűzései „csapdát jelentenek”, és hangsúlyozza azok keresztényellenes jellegét és relativizmusát, amely „megváltoztathatja mindenki hitét”.

Ugyan ki ne szeretné, hogy csökkenjen a szegénység, vagy hogy mindenki hozzáférjen az ivóvízhez  – tette fel a kérdést a püspök. A fenntartható fejlődési célokat mindenki elfogadja és dicséretesnek tartja, a „fenntartható” pedig olyan mára varázsszó lett, amelyet mindenre használni szoktak. Az ENSZ Agenda a fenntartható fejlődés céljainak látszólagos pozitívumaira épül, de ezeket „kétértelműen” mutatja be, olyan megszövegezésben, amely többféle értelmezésre ad lehetőséget – mondta.

„Az Agenda 2030 mögött a civilizáció megváltoztatására tett kísérlet áll, egy új világrendet célozva, amely megváltoztatja az egyének hitét. Ez egy globalista rendszer, amelynek semmi köze a globalizációhoz, és amelynek célja egy nem választással megalakított és nem demokratikus világkormány létrehozása. A dokumentumban ragyogó általánosságok olvashatók, amelyek elhitetik az emberekkel, hogy ha az ENSZ és az Agenda 2030 megkapja a kellő felhatalmazásokat, minden remek lesz. De ez nem így van, az Agenda 2030 egy csapda” ” – írta.

A „családot és a vallást” az Agenda problémásnak tartja, éppúgy mint „a házastársak felelősségét vagy a házasságon belüli nagylelkűséget”, valamint a szülők jogait is, akik pedig gyermekeik elsődleges nevelői.

Az abortusz, a fogamzásgátlás, a „nemek közötti egyenlőség”, a szekularizmus vagy az etatizmus előmozdítása révén „az állam határozza meg az életmódot, s ezáltal olyan relativizmust teremt, amely az ENSZ terve szerint par excellence erkölcsi értékké teszi a toleranciát” – mondta Sánchez Monge atya. – „A szándék egy olyan új világrend létrehozása, amely sok intézményt megszüntet, különösen a keresztény alapításúakat. Vajon a toleranciába a gonoszsággal szembeni tolerancia is belefér?”

A püspök hozzátette, hogy semmilyen okból sem szabad az Agenda 2030-hoz csatlakozni, sem konformizmusból, sem „azért, hogy nehogy kizárjanak bennünket a közbeszédből”, amikor következésképpen marginalizálódnánk.  „Kereszténynek lenni olyan követelményekkel jár, amelyek elől nem lehet kitérni” – figyelmeztetett. – „Társadalmaink visszafordíthatatlanul polarizálódtak. Elértük azt a pontot, ahol a különböző világnézetek között olyan kevés a közös pont, hogy alig tudunk közös nyelvet találni.”

A püspök következtetései azonban reményt is hordoznak. Ez a remény azokban a családokban testesül meg, amelyek hátat fordítanak az élet tagadásának, a keresztény igazságok fenntartható fejlődési célok általi elutasításának. Sánchez Monge püspök tekintetét a nagycsaládokra fordítja, azokra, akiknek öröme és életszeretete olyan nyilvánvalóan látható, amikor az utcán sétálnak, és úgy véli, hogy ők „hatalmas átalakító erővel” rendelkeznek.