Új-Zélandon ráleltek a ritka „Bűnös” Biblia egy példányára, amely házasságtörésre buzdít
A földgömb déli féltekéjén most először találtak rá az 1631-es Biblia egyik példányára, melyben tévedésből az olvasható, hogy „törj házasságot”.
A rendkívül ritka Bibliát – amely egy házasságtörésre buzdító szerencsétlen hiba miatt vált híressé – Új-Zélandon fedezték fel.
Az 1631-es „Bűnös” Biblia arról vált ismertté, hogy a hatodik (más számozások szerint hetedik) parancsolatból (Kiv 20, 14) kihagyták a „ne” szót, így az olvasóval a „Törj házasságot” parancsolatot közli. Ezer példányt nyomtattak belőle ezzel a hibával, és csak egy évvel később figyeltek fel rá. A kötetek Házasságtörő vagy Bűnös Bibliaként váltak nevezetesekké.
A hiba felfedezésekor I Károly király a nyomdászokat, Robert Barker-t és Martin Lucas-t maga elé idézte, majd bíróság elé állította, ahol botrányos elírás és hanyag kivitelezés miatt intették meg őket. Bevonták tőlük a nyomtatási engedélyüket, fejenként évi 300 font pénzbüntetést szabtak ki rájuk (habár végül ezt visszavonták) és az írások többségét megsemmisítették. Csupán körülbelül 20 darab maradt fenn.
A Bibliák időről időre előbukkannak árveréseken Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban, de ez volt az első alkalom, hogy a földgömb déli részén fedeztek fel egyet – nyilatkozta a christchurch-i Canterbury Egyetem. Az egyetem először 2018-ban értesült a példány létezéséről, ám ez idáig úgy döntöttek, titokban tartják a felfedezést, hogy a kutatóknak és a könyvrestaurátoroknak elég idejük legyen a könyv tanulmányozására és archiválására.
„Rejtélyes és egyben lenyűgöző, hogy így bejárta a fél világot” – mondta hétfőn Chris Jones, az intézmény középkorkutató egyetemi docense és a londoni Régiség Társaság tagja.
Jones-nak egykori diákja vitte el a példányt 2018-ban, miután a családja két évvel azelőtt szert tett rá egy elhalálozott ember birtokának eladásakor. A néhai tulajdonos egy Don Hampshire nevű könyvkötő volt, aki az 1950-es évek végén érkezett Új-Zélandra az Egyesült Királyságból, és Christchurch-ben hunyt el 2009-ben, de – amennyire azt Jones meg tudja állapítani – Hampshire soha senkinek nem mondta el, mi van a birtokában.
Jones egykori diákja azt mondta neki, hogy szerinte ez itt a Bűnös Biblia, Jones viszont „nagyon hitetlenkedett, mert ezek nem mindennapi darabok”.
„Olyan nincs, hogy csak úgy besétálsz egy irodába, miután ráleltél egyre egy christchurch-i garázsban. De megnéztem és azt gondoltam, nahát, ez tényleg pontosan az, mint aminek a volt diákom gondolta – ez egy Bűnös Biblia! Le voltam döbbenve.”
Jones azt mondta, hogy létezik egy példány Kanadában, néhány az Egyesült Államokban, mások az Egyesült Királyságban, Írországban és „egy igazán szép példány” Dublinban.
„Az ausztrálok az állítják, hogy van nekik egy, de ez nem így van” – nevetett Jones, hozzátéve, hogy az ő példányuk nem tartalmazza a hírhedt „ne” kihagyást.
„Az, ahogyan ez a példány eljutott hozzám Christchurch-be, az egészen figyelemre méltó.”
A felfedezés felkeltette Jones érdeklődését a Biblia története és az azt övező mítoszok iránt: miért ejtettek hibát, mi volt az e körül zajló bírósági eljárás, és tágabb vonatkozásban, milyen is volt a korabeli nyomdaipar. E kutatásairól publikálni kíván.
Vita folyik arról, hogyan történhetett a nyomdahiba. Az elméletek között szerepel a szándékos ipari szabotázs is, melyet egy vetélytárs nyomdász követett volna el. Ám Jones elvetette ezt a pletykát, mondván, sokkal valószínűbb, hogy a nyomdászok, akik egy kegyetlen iparágban dolgoztak, spórolni akartak a szövegszerkesztőkön.
A „Phil and Louise Donnithorne Family Trust” tulajdonában levő új-zélandi példány országba jutása előtti története továbbra is rejtély. Ott, ahol a legtöbb Biblia családfákat, dátumokat, helyszíneket, valamint születési és halálozási bejegyzéseket tartalmaz, ebben a példányban csak egyetlen olvashatatlan név található.
A példány viszonylag silány állapotban volt, amikor újra ráleltek: a fedőlapja hiányzott, pár helyen a nedvesség kárt tett benne, néhány oldal pedig hiányzott hátul. Ám ennek van néhány egyedi jellegzetessége: azon kevés példányok egyike, melyet többször díszítenek piros és fekete tintával, valamint ez a példány sokkal teljesebb a többihez képest.
Sarah Askey, könyv- és papírrestaurátor konzerválta, gondosan kezelte a művet, új borítóval látta el és megőrizte azt a jövő nemzedékei számára. Askey minden olyan apró tulajdonságot dokumentált, melyek segíthetnek kinyomozni a könyv származását. Néhány oldal között növényi maradványokat, emberi hajat és textilszálakat lelt fel.
„Körülményes munka volt… és sok problémát kellett megoldani, de igazán örömet szerzett” – mondta Askey.
A könyvet mostanra teljesen digitalizálták, valamint az elkövetkezendő hónapokban a nyilvánosság számára is szabadon elérhetővé teszik egy honlapon. Jones azt reméli, hogy ez majd segít fényt deríteni a példány belsejébe beleírt rejtélyes, olvashatatlan névre.
„Remélem, valaki el fog hozzám jönni, és majd azt mondja: ’Chris Jones, maga kétségkívül egy idióta”. Már alig várom.”
Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: theguardian.com
