Mi a rendszerszintű rasszizmus?
A franciscanmedia.org honlap egyik rovatának címe: Kérdezz meg egy ferences atyát”. A rovatvezető Pat McCloskey, OFM, aki akár névtelenül beküldött kérdésekre is válaszol.
Kérdés:
Mostanában egyre többet hallom a “rendszerszintű rasszizmus” kifejezést, és nem vagyok biztos benne, hogy egyformán értelmezzük. Tudná valaki definiálni, mit jelent a rendszerszintű rasszizmus?
Meglátásom szerint a rendszerszintű rasszizmus azt jelenti, hogy az embereket (különösen a fehéreket) intézményesen nevelik rasszizmusra: iskolákban, egyházakban, szervezetekben. Én egy hatvanas éveimben járó fehér nő vagyok, és nem érzem úgy, hogy rasszistának neveltek volna, vagy hogy a közösség, ahol felnőttem, szándékosan próbált volna arra ösztönözni, hogy gyűlöletet vagy felsőbbrendűséget érezzek egy másik emberfajtával szemben.
Saját gyermekeimet az iskolában és a templomunkban is toleranciára tanították. Nem arra, hogy gyűlöljenek másokat. A gyermekeim más gyerekekkel játszottak; a faji és etnikai hovatartozás soha nem volt téma. Egyik intézményben sem tanították őket arra, hogy gyűlöljenek egy embercsoportot, vagy arra, hogy felsőbbrendűnek érezzék magukat egy embercsoporttal szemben faji, vallási vagy etnikai hovatartozásuk miatt (a dőlt betűs szavak határozzák meg, hogy szerintem mi a rasszizmus).
Tisztában vagyok azzal, hogy a rasszizmus létezik, de problémám van a rendszerszintű rasszizmus kifejezéssel. Ehelyett úgy vélem, hogy a rasszizmus inkább a családban ölt testet, családon belül öröklődik nemzedékről nemzedékre. Számomra és sok fehér ember számára nagyon elkeserítő, hogy azt mondják rólunk: eredendően rasszisták vagyunk, amikor megpróbálunk toleránsak és szeretetteljesek lenni másokkal szemben, függetlenül a faji vagy etnikai hovatartozásuktól.
Még egy utolsó pont: Nem jelenti valójában a rasszizmus egy formáját az, hogy a fehér embereket eredendően rasszistának nevezik?
Válasz:
Köszönöm, hogy olyan témáról írt, amely országunk és a világ jelenét és jövőjét illetően kulcsfontosságú. A kulcsszó itt a rendszerszintű, azaz valami olyasmi, ami nem kelt nagy feltűnést, mert teljesen normálisnak tűnik – talán olyasmi, mintha valami teljesen nyilvánvaló dolgot mondanánk, például azt, hogy “A víz nedves”. A rendszerszintű rasszizmus igyekszik láthatatlan maradni az érzékelő berendezés, a radar számára, egyszerűen csak azt tükrözi, “amit úgyis mindenki tud”, azaz a “normális”-nak egy nagyon kiforgatott definíciója.
Ennek ellentéte lenne a Ku-Klux-Klan gyűlések kirívó rasszizmusa, a tizenéves Emmett Till meggyilkolása 1955-ben, amiért állítólag egy fehér nővel flörtölt, az 1921-es faji mészárlás az oklahomai Tulsában, és a 20. századi lincselések, amelyek annyira mindennaposak voltak, hogy végül már nem is számoltak be róluk az amerikai újságok.
Úgy gondolom, hogy az 1960-as években, Adolf Eichmann izraeli perének idején Hannah Arendt alkotta meg a “gonosz hétköznapisága” kifejezést. Minden bizonnyal ez a megközelítés tükröződik C. S. Lewis második világháború alatt írt klasszikusában, a Csűrcsavar levelei-ben. A Sátán megpróbálja a bűnt teljesen normálisnak beállítani, Isten útjait pedig őrültnek láttatja. A “rendszerszintű rasszizmus” egy valóságot nevez meg. Csak Ön tudja, mennyire tükrözi annak a családnak, társadalmi csoportoknak és egyháznak a véleményét, amelyben felnőtt. Örülök, hogy Önt nem arra tanították, hogy gyűlölje az embereket, bármilyen fajhoz, valláshoz vagy etnikumhoz tartoznak is. Sajnos túl sok embert igen.
Az Egyesült Államokban a katolikus egyház néhány helyen már az 1954-es, mérföldkőnek számító Brown kontra Oktatásügyi Hivatal ügyben hozott amerikai legfelsőbb bírósági ítélet előtt megszüntette a szegregációt az iskolák, kórházak és más intézmények esetében. Más helyeken, ahol az egyház szintén így cselekedett, ez a lépés nagy ellenállásba ütközött egyes katolikusok és a közvélemény részéről. 1963-ban az Our Lady of Good Harbor egyházi iskolát felgyújtották egy nappal azelőtt, hogy integrált oktatást végző iskolaként nyitotta volna meg kapuit. Soha nem nyitották meg újra. Ismertem az ottani szerzetest, akit a változást ellenzők halálosan megfenyegettek.
A rasszizmus lehet tudatos választás, mint akár a fent említett példákban. Gyakrabban azonban a mulasztás bűnét jelenti (azzal, hogy elmulasztanak megkérdőjelezni olyan magatartásokat vagy cselekedeteket, amelyek megaláznak bizonyos embercsoportokat faji vagy etnikai hovatartozásuk miatt). Világszerte talán a rasszizmus a leggyakoribb bűn, amelyet nem ismernek el bűnként. Ahol a rendszerszintű rasszizmust “normálisnak” tekintik, ott vitathatatlan marad a nyílt rasszizmus. Nem mondom azt egyéneknek vagy csoportoknak, hogy rasszisták; csak azt mondom, hogy a rendszerszintű rasszizmus létezik. Senki sem eredendően rasszista. “Téged tanítani kell” – ez a South Pacific című musical egyik erőteljes dalának címe. Az ilyen tanítás lehet közvetlen, de gyakrabban közvetett. Bizonyos helyzetekben “a hallgatás beleegyezést jelent”, és ebből felismerjük a figyelmetlenséget, a nemtörődömséget (például amikor valaki tanúja volt egy bűncselekménynek, de nem hajlandó tanúskodni róla a bíróságon).
Jézus arra tanít bennünket, hogy egyaránt kerüljük a cselekedettel és a mulasztással elkövetett bűnt.
Írta: Pat McCloskey OFM
Fordította: Marek Éva
Forrás: franciscanmedia.org
