Marx bíboros: A Katekizmus nincs kőbe vésve

Március 31-én, csütörtökön Reinhard Marx német bíboros a Stern magazinban hosszú, hétoldalas interjút adott, amelyben kifejtette, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa egyáltalán nincs kőbe vésve, és szabad kételkedni az állításaiban.

„A mi etikánk nem laza, hanem befogadó” – mondta a bíboros. A másik ember tiszteletéről szól, arról, hogy egyenrangúnak tekintjük. „A szeretet értéke a kapcsolatban mutatkozik meg; abban, hogy a másik embert nem tekintjük tárgynak, nem használjuk ki és nem alázzuk meg, hűségesek és megbízhatóak vagyunk. Vannak emberek, akik szexuálisan is kifejeződő intim szerelmi kapcsolatban élnek. Tényleg azt akarjuk mondani, hogy ez értéktelen? Persze, vannak emberek, akik azt szeretnék, ha a szexualitás a fajfenntartásra korlátozódna, de mit mondjunk azoknak, akiknek nem lehet gyerekük? A homoszexualitás nem bűn. Keresztény magatartás, amikor két ember, nemtől függetlenül, örömben és bánatban kiáll egymás mellett”.

A bíboros ugyanakkor elismerte, hogy 10-15 évvel ezelőtt még ő sem tudta volna elképzelni, hogy ez lesz az álláspontja.

“Lehet, hogy az Egyház bizonyos dolgokban lassabb, de mindenütt fejlődés történik. Alig néhány évvel ezelőtt a legtöbb vállalat még nem választott volna a vezetőségébe nyíltan homoszexuális tagokat” – folytatta Marx bíboros.

Amikor az interjút készítő újságíró erre azt válaszolta, hogy az a különbség, hogy egyetlen vállalat alapszabályában sincs bűnként megjelölve a homoszexualitás, Marx így reagált: “Mit beszél itt nekem egyfolytában a bűnről? A kapcsolatok minőségéről van szó! A bűn az Istentől, az evangéliumtól való elfordulást jelenti, és ezt nem lehet minden emberre ráfogni, aki azonos neműek szerelmét éli, és ráadásul azt mondani: el velük”.

Hollerich bíboros is hasonló véleményen van

Februárban egy másik prominens európai egyházi vezetőt, Jean-Claude Hollerich S.J. bíborost, luxemburgi érseket, az Európai Unió Püspöki Konferenciái Bizottságának elnökét kérdezte a KNA német katolikus hírügynökség arról, hogyan viszonyul “ahhoz az egyházi tanításhoz, hogy a homoszexualitás bűn”. Ő erre így válaszolt: “Úgy gondolom, hogy ez helytelen. Mert úgy gondolom, hogy ennek a tanításnak a szociológiai-tudományos alapja már nem helyes”.

Nyílt levél Marx és Hollerich bíborosokhoz

A két befolyásos európai főpap megszólalásait követően Philip G. Bochanski atya, a Courage International nevű katolikus apostolátus ügyvezető igazgatója nyílt levelet írt Marx és Hollerich bíborosoknak. Az atya felhívja a figyelmet arra, hogy a Katekizmusnak az a bekezdése, amelyre hivatkoznak, figyelemre méltó határozottsággal mutatja be a homoszexualitásról szóló tanítást, és megjegyzi, hogy a tanítás egyértelműen a Szentíráson alapul (2357. sz.). A Szentírásnak és a hagyománynak ez az idézése szokatlan a Katekizmusban, de gyakran előfordul, amikor az Egyház a tévedhetetlenség karizmáját magyarázza – áll a nyílt levélben.

A levél kiemeli, hogy ha azt állítjuk, hogy ez a végleges tanítás megváltozhat, azzal hamis reményeket ébresztünk testvéreinkben, és minden alkalommal, amikor az Egyház hűségesen megismétli azt, még inkább mellőzöttnek fogják érezni magukat. „Amikor a felszentelésre készültünk, mint minden diakónus-, pap- és püspöktestvérünk, nyilvános megvallottuk hitünket és hűségesküt tettünk. Amikor letettük ezt az esküt, az ilyen tanításokkal kapcsolatban megesküdtünk, hogy ragaszkodunk az Egyház tanításához, hűségesen továbbadjuk azt, és kerülünk minden vele ellentétes tanítást. Az Önök nyilvános eltérése az Egyház tanításától csak zavart és megosztottságot okozhat a hívek között, a világiak körében pedig botrányt kelt.”

„Eminenciás urak, kérem önöket, legyenek hűek esküjükhöz” – zárja nyílt levelét Bochanski atya.

A németek nem értik a németországi Szinódusi Utat érő kritikákat

A német egyház helyzetéhez kapcsolódva érdekes megemlítenünk, hogy a Herder Korrespondenz áprilisi számában Benjamin Leven német újságíró felhívja a figyelmet arra, hogy hazájában nagy értetlenséggel, sőt megvetéssel fogadták azokat a kritikákat, amelyeket a német Szinódusi Út Lengyelországból és Észak-Európából kapott. Úgy látja, hogy a Szinódusi Út által képviselt álláspontok a női diakonátusról, a papok házasodásáról, a nők felszenteléséről stb. a Németországban uralkodó, szinte teljességgel elfogadott társadalmi evidencia részei. Ezért döbbennek meg a Szinódusi Út egyes tagjai azon, hogy hogyan is lehet vitatkozni azon, amit ők “nyilvánvalónak” tartanak. Azok, akik nem támogatják a Szinódusi Utat, egyértelműen kisebbségben vannak Németországban: Benjamin Leven becslése szerint a német katolikusoknak csak egyötöde vagy egyhatoda az, aki  nem támogatja a reformköveteléseket, a többiek igen. Leven figyelmeztet, hogy ez a többségi állásfoglalás illúzió, amitől a német katolikusoknak óvakodniuk kell. A lényeges dolgokról nem lehet egyoldalúan Németországban dönteni, hiszen a katolikus egyház egyetemes.