Honnan ered a viszálykodás?

Itt a keményen hangzó válasz, és három mód arra, hogy változtassunk ezen.

“Honnan vannak háborúságok és veszekedések köztetek?” – kérdezi Jakab apostol levelében. (Jak 4, 1)

Gyakran idézik azt a régi történetet, amelyben a híres londoni újság, a The Times újságírókat és kommentátorokat kért meg, hogy válaszoljanak a kérdésre: „Mi a baj a világgal?” Az egyik szerző rövid, szellemes és mély választ adott:

Kedves Uram!

Én vagyok.

Tisztelettel: G. K. Chesterton

Annak ellenére, hogy a The Times archívumában nincs bizonyíték a levélre, az anekdota jól jellemzi Chesterton alázatosságát és bölcsességét.

Úgy tűnik azonban, ha tényleg írt a The Times-nak, több mondandója is volt a kérdésről. Valójában Chesterton egész könyvet szentelt a témának, mely 1910-ben jelent meg ezzel a címmel: Mi a baj a világgal? És az íróra jellemző módon azonnal jön a világos és felkavaró válasz. Az első rész első fejezetének végén így ír: A könyvnek a „Mi a baj a világgal?” címet adtam, és a címből könnyen és világosan következik a válasz. Az a baj, hogy azt nem kérdezzük meg, mi a jó.”

Abban könnyű egyetérteni, hogy mi a rossz. A COVID-19 világjárványt le kell győzni. A Közel-Keleten és a csendes-óceáni térségben legyen béke. A legsötétebb nyomort fel kell számolni. A papok legyenek hitelesek és ne okozzanak botrányt. Senki ne szenvedjen el igazságtalanságot a faji megkülönböztetés miatt. Melyik épelméjű ember ne értene egyet mindezzel?

Hasonlóan azonban az orvosokhoz, akik a kezelés módjáról vitáznak, a gyógyszer kérdése az, amely habozásra késztet minket.

Úgyhogy ismét a kiindulóponton találjuk magunkat. Mert bár az intézmények vagy a célkitűzések fontosak, a keresztény ember számára – vagyis az Atya minden fogadott gyermeke számára – a szívem az, ami a legfontosabb.

Jakab apostol levelében felállítja a diagnózist: „Honnan vannak háborúságok és veszekedések köztetek?” – kérdezi a Szentírás. És a válasz így szól: „Nemde onnét, hogy bűnös vágyak csatáznak tagjaitokban?” (Jak 4, 1)

Tehát a keresztény életnek ebben a harcában, ahol a háborúk és támadások az én szívemből bújnak elő, hogyan teszem jobbá a világot? Mit tehetek, hogy békességet hozzak?

1. Mondjunk hálaimát! A hála erényének gyakorlása segít bennünket abban, hogy meglássuk Isten munkálkodását az életünkben. Könnyű azt érezni, hogy elhagyatottak, elveszettek vagyunk. Vajon Isten nem tud ezen segíteni? Nem érti meg ezt? De mi gyakran arra összpontosítunk, hogy úgy érezzük, Isten távol van, és eközben átsiklunk afelett, amit tesz. A hála segít felismernünk Isten munkálkodását, és pallérozza a szív hajlamát, így könnyebben vehetjük azt észre.
2. Ne mondjunk ki mindent! Nem szükséges minden érzelmet néven nevezni. Úgy tűnik nekem, hogy a közösségi média és a szöveges üzenetek feltüzelik azt a vágyat, hogy minden érzésnek, minden múló gondolatnak azonnal hangot adjunk. Vannak azonban olyan érzések és gondolatok, amelyek bűnösek. Bizonyos dolgokat nem kellene kimondani. Jakab ez mondja: „A nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni, az nyugtalan gonosz, tele van halálos méreggel.” (Jak 3, 8) Ezt komolyan kell vennünk.
3. Ne hasonlítgassunk! Nagy a kísértés, hogy magunkat állandóan másokhoz hasonlítsuk. Ez vagy az csinosabb … Ennek vagy annak több barátja van… Ez vagy az sikeresebb… Szerencsére Isten nem hibázott, amikor megteremtett minket. Pontosan olyannak teremtett minket, amilyennek Ő akart minket. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell a tökéletességre törekednünk, épp ellenkezőleg, jól kell sáfárkodnunk ajándékainkkal és tehetségünkkel, mert azok Istentől valók. De pontosan azért, mert Tőle kaptuk, ne irigyeljük azt, ami másoké, és elégedjünk meg azzal, amit jónak látott nekünk adni.

Ha elkötelezzük magunkat az ilyen és ehhez hasonló erények mellett, helyet készítünk szívünkben Krisztusnak. Ha együttműködünk az Isteni kegyelemmel, akkor alávetjük magunkat az Úr akaratának, és szívünk hasonlatosabbá válik az Ő szent szívéhez.

Chesterton így fejezi be könyvét: „Ahogy az a mai vitákban gyakori, az egész vita sarkalatos pontját nem mondjuk ki.” Senki nem akarja meghallani a változásra hívó szót. Sokkal könnyebb azt hinni, hogy a gond valahol máshol, rajtunk kívül keresendő.

Megint csak itt volnánk! Csak Jézus Krisztus és szent keresztje kegyelmével lehetséges gyökeresen kiirtani a szívünk mélyén rejtőző sötét dolgokat. Legyünk őszinték! Ha megkérdezik tőlünk, „Honnan erednek a háborúk és a veszekedések?”, minden keresztény mondja azt: az én szívemből.

Írta: Fr. Patrick Briscoe, OP
Fordította: Eiben Ingeborg
Forrás: Aleteia