Melyek a katolikusok egyedüli „kötelességei”?

A Katolikus Egyházat gyakran szabályokkal és korlátokkal teli intézménynek tekintik. Valójában csak néhány „kötelezettség” van, amelyek úgyszólván a minimumot jelentik a Krisztussal egységben vezetett élethez.

A katolikus egyház parancsolatai képezik a megszentelt élethez szükséges alapot. Ezek a parancsolatok olyanok, mint a mennybe vezető út mentén elhelyezett korlátok. Segítenek a hívőknek, hogy ne veszítsék szem elől a célt és a helyes úton maradjanak. Nélkülük könnyű eltévedni és céltalanul bolyongani.

A katolikus egyház katekizmusa kifejti, hogy „az Egyház parancsolatai a liturgikus élethez kapcsolódó és belőle táplálkozó erkölcsi élet vonalában helyezkednek el. E lelkipásztori tekintély által közzétett pozitív törvények kötelező jellegének célja az, hogy a hívők számára világossá tegye az imádság lelkületében, az erkölcsi törekvésben, az Isten és a felebarát iránti szeretet növekedésében az alapvetően szükséges minimumot.

Ezek a parancsolatok azt a minimumot képviselik, amit minden katolikustól elvárnak. Természetesen mindig lehetséges többet teljesíteni a minimumnál, amelyre azok a férfi és női szentek a példák, akiknek sikerült a „hősiesen erényes ” életet” megvalósítani.

Anélkül, hogy szükséges lenne egészen idáig elmennünk, íme egy áttekintés a viszonylag kevés ránk háruló kötelezettségről. Biztosan korlátozónak tűnhetnek. Szükséges azonban észben tartanunk, hogy a kötelezettségek nem korlátozásunkra. vannak, hanem ellenkezőleg, azért, hogy egy napon elérjük a végtelen boldogságot. Ezért lehet érdemes azokhoz ragaszkodni.

1. MEGSZENTELNI AZT A NAPOT, AMIKOR AZ ÚR FELTÁMADÁSÁRA EMLÉKEZÜNK.

Az első parancs (“vasárnap és parancsolt ünnepeken misét becsületesen hallgass és tarts munkaszünetet”) elvárja a hívektől, hogy szenteljék meg az Úr föltámadásának emléknapját, valamint az Úr misztériumainak, a boldogságos Szűznek és a szenteknek ünnepnapjait, elsősorban azáltal, hogy részt vesznek a szentmisén. (Katolikus Egyház Katekizmusa, 2042)

2. ÉVENTE EGYSZERI GYÓNÁS

A második parancsolat (“bűneidet évente legalább egyszer gyónd meg”) fölkészít az Eucharisztia vételére a kiengesztelődés szentsége által, mely folytatja a keresztségi megtérés és bűnbocsánat művét. (KEK, 2042)

3. ÉVENTE LEGALÁBB EGYSZER RÉSZTVENNI A SZENTÁLDOZÁSBAN

A harmadik parancsolat (“az Eucharisztia szentségét legalább húsvétkor vedd magadhoz”) az Úr teste és vére vételének minimumát határozza meg. (KEK, 2042)

4. BIZTOSÍTANI AZ ASZKÉZIS ÉS A BŰNBÁNAT idejét

A negyedik parancsolat (“az Egyház böjti és hústilalmi napjait tartsd meg”) biztosítja az aszkézis és a bűnbánat időszakait, melyek fölkészítenek a liturgikus ünnepekre és segítenek az ösztöneink fölötti uralom és a szív szabadságának megszerzésében. (KEK, 2043)

5. AZ EGYHÁZ ANYAGI SZÜKSÉLETEINEK BIZTOSÍTÁSA

Az ötödik parancsolat (“segítsd az Egyházat szükségleteiben”) kijelenti, hogy a hívők, lehetőségeikhez mérten, kötelesek segíteni az Egyház anyagi szükségletein. (KEK, 2043)

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia