Az óév utolsó napján visszaadta lelkét Teremtőjének XVI. Benedek emeritus pápa, akiért két nappal korábban Ferenc pápa a hívők imáit kérte. Korunk egyik legnagyobb szelleme tért meg az Atyai Házba, akinek teológusi munkássága és viszonylag rövid péteri szolgálata maradandó nyomot hagyott az Egyház történetében. Robert Sarah bíboros 2019-ben magyarul is megjelent könyve (Esteledik, a nap már lemenőben) első oldalán három ajánlást olvashatunk; az első így szól: „XVI. Benedek pápának, az Egyházat újjáépítő nagyszerű mesternek”.
Robert Sarah bíborost, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció korábbi prefektusát szoros kapcsolat fűzte a most elhunyt emeritus pápához. Könyveiben többször is hivatkozik XVI. Benedekre, s 2020-ban közös, magyarul is olvasható könyvet publikáltak „Szívünk mélyéből” címmel. Sarah bíboros első könyvében hosszabban beszél XVI. Benedekről – olyan portrét rajzol róla, amely részleteiben bontja ki a későbbi könyv ajánlásában olvasható, előbb idézett megállapítást. Ebből idézünk egy hosszabb részletet, de előbb pillantsunk bele egy másik könyvbe – egy rövid idézet erejéig.
Peter Seewald több interjúkötetet is készített XVI. Benedekkel. A legutolsó kötet beszélgetései idején Benedek már nem volt pápa, visszavonultan, imádságban töltötte napjait. Seewald föltette a kérdést az emeritus pápának: „Ha majd a Mindenható színe előtt áll, mit mond neki?” A rövid válasz: „Kérni fogom, hogy legyen elnéző lelkem szegénysége iránt.”
Robert Sarah első beszélgetőkönyvében a kérdező, Nicolas Diat, az akkor már lemondott XVI. Benedekről is faggatja a bíborost, akinek válaszából idézünk néhány részletet:
„Amikor XVI. Benedek pápára gondolok, gyakran hallom Szent Pálnak Timóteushoz írt e mondatát: ’A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam’ (2Tim 4,7). Azt hiszem, Péternek ez az utódja sok harc végére jutva mindent odaadott, amit adhatott az Egyháznak, a híveknek lelki, emberi, hitbeli, szellemi vagy teológiai szinten. Ez a pápaság mélységeiben hasonlít egy, az Ég felé nyitott nagyszerű könyvhöz: egy csodálatos intelligencia egészen Isten felé fordult. Joseph Ratzingerben mindig megvolt Szent Benedek fiainak alázata, amelyet a jelmondatban így foglaltak össze: „Ora et labora.” „Quaerere Deum”, Istent keresni, ez XVI. Benedek pápaságának igazi összefoglalása.
Lehet, hogy egyesek – az Egyházon belül és kívül – sohasem fogadták el XVI. Benedek alapvető intuícióit; ezek voltak a harc a relativista szellemmel szemben, a szekularizmus erőszakosságának minden lehetséges megnyilvánulása ellen, a liturgia antropológiai elhajlásai ellen és a liturgia elmélyítéséért folytatott csata. /…./
Különösen akkor szenvedett kegyetlenül, amikor az újságok átöltöztették és elferdítették gondolatait, és gondolatmenetének ellenkezőjét közölték. Ez a szelíd és alázatos ember sohasem akart védekezni. De vajon Krisztus védekezett-e egyszer is támadói és a farkasok ellen, akik körülvették őt az Olajfák hegyén? /…./
XVI. Benedek sohasem félt az igazságtól. A világias támadások azonban határtalan erőszakosságról tanúskodtak.
Ha az igazság keresésében vagyunk, XVI. Benedek kiváló vezetőnk. Ha a hazugságot, az igazság elhallgatását választjuk, akkor XVI. Benedek elfogadhatatlan probléma lesz.
Joseph Ratzinger nem változott megválasztása után. Nagy érzékenységű, szerény és visszafogott ember volt. Ha az volt a benyomása, hogy megsértette beszélgetőtársát, mindig törekedett kifejteni neki álláspontjának okait. Megtestesítette a lelki finomságot, az alázatosságot és Isten tiszteletteljes jóságát. /…./
Istenről és az emberről alkotott felfogása olyan mélységes volt, hogy biztos vagyok benne és remélem, hogy egy nap Isten kegyelméből az Egyház nagy szentjeként kanonizálják és tisztelik mint egyházatyát.”
Robert Sarah bíboros – Nicolas Diat: Isten vagy a semmi. Bp., 2015, 87-88. p.
Amikor 2013 februárjában – közel nyolcévi péteri szolgálata után – XVI. Benedek lemondott, a konzisztóriumon fölolvasott nyilatkozatát ezekkel a szavakkal zárta:
„A jövőben is teljes szívvel kívánom szolgálni az Isten Szent Egyházát imának szentelt életemmel.”
Néhány nappal később, a római klérustól búcsúzva így fejezte be hosszabb beszédét:
„Én visszavonultságomban imádságaimmal mindig veletek leszek, és az Úrral együtt járjuk utunkat azzal a bizonyossággal, hogy az Úr győz!”
Peter Seewald, az elhunyt egyházfő életrajzírója és egykori beszélgetőtársa a kath.net katolikus hírportálon megjelent nekrológjában Chestertont idézve azt írta, a szentek mindig a gyógyír szerepét töltötték be, mert megújították-gyógyították a világot azáltal, hogy megtestesítették azt, amit a világ elhanyagolt. „Ilyen ember volt XVI. Benedek” – zárta sorait Seewald, mintegy Sarah bíboros idézett szavaira rímelve.
