Egy EP-határozat margójára – Ferenc pápa szavaival

Kedden az Európai Parlament nagy többséggel elfogadta „Az LMBTIQ személyek jogai az Unióban” című dokumentumot, erről a hazai sajtó is beszámolt.  Az EP magyar képviselői közül – a Jobbik tartózkodó képviselőjét leszámítva – az ellenzéki pártok képviselői igennel, a kormánypártiak nemmel voksoltak. Az állásfoglalás szövege olvasható az Európai Parlament honlapján, ebből idézünk.

Az EP most elfogadott határozata szerint

„az EU-nak közös megközelítést kell alkalmaznia az azonos neműek közötti házasság és élettársi kapcsolat elismerése tekintetében; külön felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be erre vonatkozó jogszabályokat, biztosítva a magán- és a családi élethez való jog megkülönböztetés nélküli, teljes körű tiszteletben tartását és valamennyi család szabad mozgását, beleértve a transznemű szülők jogi nemének elismerését elősegítő intézkedéseket is”.

A Magyar nyelv értelmező szótára szerint a házasság „férfinak és nőnek jogilag elismert és szabályozott életközössége”. Magyarország Alaptörvényében ezt olvassuk:

„Magyarország védi a házasság intézményét, mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.”

Az EP mostani határozata szerint „az LMBTIQ-jogok emberi jogok”. Az „emberi jogok”-ba sorolja az EP dokumentuma például az egyneműek házasságát is, holott ez a jog ellentétes a természetjoggal. A házasságnak ugyanis két alanya van, egy férfi és egy nő. Ez köztudott, ezt rögzíti hazánk Alaptörvénye is.

A második érdekes részlet az EP most elfogadott határozatából:

„(Az Európai Parlament) kéri, hogy a Bizottság (értsd: az Európai Bizottság) foglalkozzon az LMBTIQ-közösség által Lengyelországban és Magyarországon elszenvedett hátrányos megkülönböztetéssel, ösztönözve a tagállamokat az e területre vonatkozó uniós jogszabályok helyes alkalmazására és tiszteletben tartására; felhívja a Tanácsot, hogy kezdje újra az egyeztetéseket a Lengyelországgal és Magyarországgal szemben az EUSZ 7. cikke alapján indítandó eljárásokról, többek között az LMBTIQ-személyek jogait illetően; emlékeztet 2020. szeptember 17-i álláspontjára, és felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki a rendelkezésére álló eszközöket azon egyértelmű kockázat kezelése érdekében, hogy Lengyelország és Magyarország súlyosan megsérti az Unió alapját képező értékeket, ideértve különösen a gyorsított kötelezettségszegési eljárásokat és a Bíróság előtti, ideiglenes intézkedés iránti kérelmeket, valamint a költségvetési eszközöket; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is rendszeresen tájékoztassa és szorosan vonja be a Parlamentet.”

Ebben a szövegrészletben már a fenyegetés is helyet kap: akár „költségvetési eszközöket” is fel kell használni annak érdekében, hogy az internacionális meleglobbi követelései előtt meghajoljon a magyar (és a lengyel) kormány. Az EU alapító atyái, Konrad Adenauer, Alcide de Gasperi és Robert Schuman (mindhárman hívő keresztények) nem ilyen Európáról álmodtak.

Magyarországon – ez köztudott – nem sérülnek a párkapcsolatban élő homoszexuális emberek alkotmányos jogai, hiszen jogilag biztosított az élettársi kapcsolat, ami nem azonos, nem is lehet azonos a házassággal. Egy EP-határozat pedig nem írhatja felül egyetlen ország alaptörvényét sem.

Most pedig olvassunk bele Ferenc pápa írásaiba, beszédeibe. Annak a Ferenc pápának a szövegeibe, aki szlovákiai látogatása kezdetén azt fejtegette, hogyan térjen vissza Európa keresztény gyökereihez, ha mi magunk gyökértelenek vagyunk.

Manapság gyakran halljuk-olvassuk az egyházfő neve mellett a különös jelzőt: „liberális”. A liberalizmus ideológiai konstrukció (amely éppoly tünékeny jelenség, mint valamennyi elődje), az Egyház pedig nem ideológia-vezérelt „intézmény”, ezért a „liberális” minősítés félrevezető. Ráadásul Ferenc pápa nem egyszer beszélt negatív értelemben a liberalizmusról, de ezeket a szavait nem szokták idézni. Most egyetlen idézet erejéig megtörjük az elhallgatást:

„A krízis szavunk görög eredetije rostálást jelent. A szita, a rosta segít megtartani azt, amire szükség van, és elvetni azt, ami már nem kell. Jelenleg, azt hiszem, hogy vagy igent mondunk az összefogás kultúrájára, vagy végünk van. A múlt század totalitárius válaszai – a fasizmus, a nácizmus, a kommunizmus, a liberalizmus – atomizálnak. Olyan korporatív megoldások ezek, amelyeknek egyesítő kirakata mögött csak szervetlen atomhalmazt találunk. A szervesülés a legemberibb feladat. A vadkapitalizmus például atomizálja a gazdasági és társadalmi szférát, jóllehet az emberi társadalom feladata épp ennek az ellenkezője: hogy szolidáris kapcsolatrendszert építsünk.”

[Sergio Rubin – Francesca Ambrogetti: Ferenc pápa.  Beszélgetések Jorge Bergoglióval. Bp., 2013, 161-162. p.]

Igen, bármilyen meglepő: a liberalizmust ugyanolyan totalitárius eszmerendszernek nevezte a pápa, mint a fasizmust, kommunizmust, nácizmust. Éppen ezért „liberális”-nak nevezni az egyházfőt – hamisítás.

Ferenc pápa nevezetes apostoli buzdításában (Amoris laetitia) egyértelműen megismételte az Egyház tanítását: a homoszexuális személyek közötti kapcsolat nem tekinthető házasságnak („nincs semmi alapja annak, hogy hasonlóságokat vagy akár csak távoli analógiákat lehetne megállapítani az egyneműek együttélése és az Istennek a házasságra és a családra vonatkozó terve között”; AM 251. pont); a gendernek nevezett ideológiáról azt írja, hogy „lerombolja a család antropológiai alapjait”, s „ez az ideológia olyan oktatási programokat és törvényalkotási irányelveket követel, amelyek a férfi és nő közötti biológiai identitástól radikálisan elválasztott személyes identitást /…/ mozdítanak elő” (AM 56. pont), majd néhány mondattal később így fogalmaz:

„Ne essünk abba a bűnbe, hogy helyettesíteni akarjuk a Teremtőt. Mi Teremtmények vagyunk, nem vagyunk mindenhatók. A teremtett világ megelőz minket és ajándékként kell fogadnunk azt.”

[Uo.]

Az Európai Parlament többsége most abba a bűnbe esett, hogy helyettesíteni akarta a Teremtőt – Ferenc pápa idézett szavai nyomán ez nyugodtan kijelenthető.

Természetesen Ferenc pápa is többször hangsúlyozta – amint ez az Egyház katekizmusában olvasható (2358. pont) -, hogy a homoszexuális hajlamú emberekkel kapcsolatban „kerülni kell /…/ az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét”. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az olyan kapcsolatokat, amelyek „ellentétesek a természetes törvénnyel” (2357. pont), ne nevezzük „súlyos eltévelyedések”-nek. A katekizmus szerint „nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének” az ilyen kapcsolatok (uo.).

Ferenc pápa említett apostoli buzdításában nyugtalanítónak nevezte, hogy „néhány ilyen típusú ideológia egyetlen megoldásként erőlteti magát másokra, és meg akarja határozni a gyermeknevelést is” (56. pont). Az unióban manapság sokat támadott magyar gyermekvédelmi törvény épp ezen „erőltetés” ellenében született: jogokat véd, s nem jogokat sért.

Pápává választása évében, 2013. szeptember 22-én, Ferenc pápa Szardíniára látogatott, s több százezer ember előtt – fején az Alcoa munkavédelmi sisakjával – többek között ezt mondta:

„Legyünk ravaszak, mert az Úr azt mondja nekünk, hogy a bálványok ravaszabbak nálunk. Az Úr arra hív, hogy legyen meg bennünk a kígyó ravaszsága és a galamb szelídsége. Legyen meg bennünk ez a ravaszság, és nevezzük a dolgokat a nevükön. Ebben a pillanatban, a mi gazdasági rendszerünkben, a nekünk kínált globalizált életrendszerben egy bálvány áll a középpontban. Ezt nem lehet csinálni! Küzdjünk mindannyian együtt, hogy a középpontban, legalább a mi életünkben, a férfi és a nő legyen, a család, mi, mindannyian, hogy a remény előrehaladhasson…,. Ne engedjétek, hogy elrabolják tőletek a reményt!”

[Andrea Tornielli – Giacomo Galeazzi: Ferenc pápa. Ez a gazdaság öl. Bp.,2015, 50. p.]

A galamb szelídsége és a kígyó ravaszsága: Jézus szavait (Mt 10,16) idézve ezt ajánlotta a szardíniai munkások és valamennyiünk figyelmébe az egyházfő. A bálványimádás korában legyen a középpontban a család, a férfi és a nő szövetsége. Remélhető, hogy a meleglobbi által támadott országok inkább követik a pápa útmutatását, mint az emberi jogokat különös módon értelmező uniós testületek diktátumát. Ahogy Joseph Ratzinger mondta több mint három évtizeddel ezelőtt (mintegy megelőlegezve Ferenc pápa idézett szavait:

„Itt van az ideje, hogy megleljük a nonkonformizmus bátorságát, az ellenállásra való képességet, hogy leleplezzük a környező kultúrának nem egy irányzatát.”

[Joseph Ratzinger: Beszélgetés a hitről. Bp., 1990, 32. p.]