Sarah bíboros arra kéri Ferenc pápát, állítsa vissza a Szent Péter bazilika korábbi misézési rendjét
Korábbi cikkünkben (Változások a Szent Péter Bazilika misézéseiben | Katolikus.ma) röviden hírt adtunk arról, hogy március 22-étől kezdődően a Szent Péter Bazilika mellékoltárainál tilos a nem nyilvános, egyéni misék celebrálása. Március 29-én azonban Robert Sarah bíboros azt kérte Ferenc pápától, hogy állítsa vissza a korábbi lehetőséget.
A bíboros, aki tavaly júniusban töltötte be 75. életévét, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa volt; lemondását Ferenc pápa február 20-án fogadta el.
„Mély tisztelettel, alázatosan azt kérem a Szentatyától, rendelje el az Államtitkárság által nemrégiben kiadott rendelkezések visszavonását”
– írta hétfőn a bíboros egy cikkben, amely Sandro Magister vatikáni újságíró blogján jelent meg. Sarah bíboros három másik bíboros, Gerhard Müller, Raymond Burke és Walter Brandmüller hasonló kéréséhez csatlakozott.
A Szent Péter bazilikában hosszú ideje élt az a gyakorlat, hogy a mellékoltároknál a kora reggeli órákban egyéni miséket mutattak be akár például a Vatikánban dolgozó papok, akár azok az atyák, akik zarándokcsoportokat kísérve érkeztek Rómába.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Az új előírás szerint az egyéni misék lehetősége megszűnt, vele szemben az atyákat arra kérik, közös, koncelebrált miséket mondjanak majd a Szent Péter bazilikában. Ennél viszont nehézséget támaszthat, hogy a Rómába látogató papok egy része nem beszél olaszul.
„Valóban szükséges szakítani ezzel a régi és tiszteletre méltó szokással? Egy ilyen döntés valóban az Egyház javát szolgálja, és díszesebb liturgiát eredményez?”
– kérdi Sarah bíboros, aki saját kérdésére így válaszol:
„Egy oltárnak a legfőbb szerepe, hogy azt ne mondjuk, egyetlen szerepe az, hogy eucharisztikus áldozatot mutassanak be nála. A szentek oltárok alatt elhelyezett ereklyéinek olyan fontos biblikus, teológiai, liturgikus és spirituális jelentősége van, hogy ezt még említenünk sem kell. Az új előírásokkal a bazilika oltárai évente egyetlen nap kivételével nem lennének egyebek, mint szentek sírhelyei, sőt, mindössze csak műalkotások. Az oltároknak élniük kell, és az életüket a szentmise mindennapi celebrálása adja.”
