Az imádság útját állja a rossz terjedésének – Ferenc pápa katekézise
Egyelőre még a korlátozások módján, a könyvtárszobájában tartotta meg Ferenc pápa a jelképes szerdai általános kihallgatást, melyen csak a munkatársai vettek részt. Katekézise új sorozatában az „igazak imádságáról” elmélkedett, rámutatva, hogy az üdvösség története kezdetétől fogva a terjedő rossz ellenében mindig az imádság vetett gátat annak, hogy a gonoszság eluralkodjon.
Isten terve az emberiséggel jó, ám a hétköznapokban megtapasztaljuk a rossz jelenlétét. A Teremtés könyve első fejezetei a bűn eluralkodásáról beszélnek, kezdve Ádám és Éva kételkedésével, akik azt gondolták, hogy egy irigy Istennel van dolguk, aki féltékeny rájuk. Ezért fellázadnak és már nem hisznek a Teremtő nagylelkűségében. Szívük enged a gonosz kísértésének, ami belép az ember szívébe. Ám tapasztalatuk épp az ellenkezőjére fordul. Szemük megnyílik és észreveszik mezítelenségüket. A kísértő mindig rosszul fizet – tette hozzá szabadon a pápa.
A gonosz ereje még pusztítóbb a második nemzedékben, Káin és Ábel történetében. Jóllehet Káin az elsőszülött, mégis irigykedik testvérére. Az irigység férge ott van a szívében és nem tud uralkodni rajta, mert gyanakodva tekint a másikra – utalt a pápa a mai emberi testvériségre és a mindenütt jelenvaló háborúkra. Káin leszármazottaiban nemcsak mesterségek alakulnak ki, hanem az erőszak is kifejlődik, mint Lámech esetében, aki a rajta ejtett sebért embert öl: „Ha Kaint hétszer bosszulják meg, Lámechet hetvenhétszer” (Ter 4,24). Megjelenik a bosszú, mely így gondolkodik. Ezt tetted, megfizetsz hát érte! Így a rossz olajfolt szerűen terjed, amit a Biblia a vízözön és Bábel tornya építésének a képeivel ír le, ami egyúttal azt is jelzi, hogy szükség van egy új kezdetre, egy új teremtésre, mely Jézus Krisztusban teljesedik be.
A Biblia első lapjain kevésbé látványosan jelenik meg a reménység megváltásának alázatos története. A szinte mindenkit átható gonoszsággal szemben azonban mindig vannak olyanok, akik őszintén tudnak imádkozni – mutatott rá Ferenc pápa. Köztük van az áldozat zsengéjét bemutató Ádám, aztán Szet és az Úrral együtt járó Hénoch, aki a mennybe ragadtatik. Végül pedig az igaz Noé története. A bibliai elbeszélések nyomán úgy tűnik, hogy a gonoszság hullámának az imádság vet gátat. Imádkoznunk kell tehát a saját üdvösségünkért: Uram, ments meg bennünket! A Biblia első imádkozói a békességszerzők, hiszen a hiteles imádság megszabadít az erőszak ösztönétől. „Az imádságnak ezt a minőségét az igaz emberek sokasága valósítja meg minden vallásban” – idézett a pápa a katekizmusból (KEK 2569). Az imádság az újjászületés melegágya ott, ahol az ember gyűlölete pusztaságot teremtett. Az imádság hatalmas, mert Isten hatalmát vonzza, ami életet ad.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Isten uralma átjárja ezeknek az igaz embereknek a láncolatát, akiket a világ gyakran nem ért meg és peremre szorít. A világ ugyanis éppen Isten ereje révén él és növekszik, amire ezek a szolgák indítják az Istent az imádságukkal. Ez egyáltalán nem zajos láncolat, nem is lesz hírré, ám éppen ezért kell visszaállítani a belé vetett bizalmat a világban. Ennek kapcsán Ferenc egy személyes emlékét osztotta meg egy kormányfőről, aki ateista volt és a szívében nem hordozott vallási érzületet. De gyerekkorában hallotta nagymamáját imádkozni és ez megmaradt a szívében. Aztán életének egy nehéz pontján ez az emlék visszatért a szívében és így szólt: „Mert a nagymama imádkozott…” és imádkozni kezdett ő is, ahogy a nagymama imádkozott. Az imádság egy életláncolat, mindig – állapította meg a pápa. Akik imádkoznak, azok életet vetnek, az imádság életet vet, éppen ezért olyan fontos a gyerekeket imádságra tanítani. A pápa ismét megemlítette, hogy mennyire fájdalmas számára, ha olyan gyermeket lát, aki nem tud keresztet vetni. Tanítsátok meg őket erre – kérte a pápa –, mert ez imádság. Később, ha életük útja másfelé fordul, ez megmarad a szívben, mint az élet magja, az Istennel való párbeszéd magja.
Az Isten útja az üdvösség történetében az imádkozó embereken haladt keresztül, az emberiségnek ezen a „maradékán”, mely nem igazodott az erősebb törvényéhez, hanem arra kérte az Istent, hogy töltse be a csodáit és főként alakítsa át az emberek szívét. Ezt teszi az ima, mely megnyitja az ajtót az Istenre, átalakítja a kőszívünket emberi szívvé – zárta Ferenc pápa szerdai katekézisét.
