Ferenc pápa: Az ima megnyit minket a remény előtt

Az imádságról kezdett sorozatának harmadik katekézisében a pápa arról beszélt, hogy a teremtés misztériuma elönt minket hálával az Úr felé, hiszen boldogok vagyunk, hogy élünk. Az imádkozó ember hiszi, hogy a szeretet erősebb a halálnál, és végül győzedelmeskedik.

A koronavírus járvány idején elrendelt óvintézkedések miatt most tizedik alkalommal tartotta meg a Szent Péter-tér helyett a hívek részvétele nélkül az Apostoli Palota könyvtárában a szerdai katekézisét Ferenc pápa. A Teremtés könyvének első lapjaihoz fűzve elmélkedését hangsúlyozta, hogy az ember hálás Istennek, amiért megteremtette őt, és neki adta a csodálatos világot. Ez a teremtés misztériuma. Nem véletlen, hogy a Biblia egy nagy dicshimnusszal kezdődik, amelyet az ember zeng Teremtőjének az őt körülvevő jóság és szépség láttán. Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? (…) Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön! (Zsolt 8,4-5.10)

Isten szavával életre hív mindent, elválasztja a fényt a sötétségtől, megteremti a növények és állatok gazdagságát, végül pedig az embert. És „Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott” (Ter 1,31). Jó és szép, ezt látjuk a teremtett világra nézve – fűzte hozzá szabadon a pápa. A teremtés szépsége és misztériuma az ember szívét imádságra ösztönzi. Mily nagy szeretet áll a teremtés mögött! És ebben az egészben a halandó ember egy törékeny lény, de az egyetlen, amelyik képes fölfogni az őt körülvevő szépséget. Az emberi ima tehát szorosan kötődik a csodálathoz. Az ember minden alkotásával együtt eltörpül a világegyetem nagysága előtt. Az imádságban azonban az irgalom erejével találkozik.

Semmi sem létezik véletlenül – folytatta katekézisét Ferenc pápa. Az Istennel való kapcsolat teszi naggyá az embert. Természetünkből fakadóan szinte semmik vagyunk, de Isten hívása révén a nagy Király gyermekei vagyunk. Sokan megéltük ezt a tapasztalatot: amikor az élet keserűségei szinte elfojtják bennük az imát, de elég a csillagos eget vagy a naplementét szemlélnünk, egy kis virágot, hogy újra fellobbanjon bennünk a hála szikrája. Ez történt Izrael népével is talán, amikor a teremtés könyvét szerkesztették. Nem volt boldog időszak számukra, földjüket ellenség foglalta el, Mezopotámiába kerültek fogságba, nem volt hazájuk, sem templomuk, társadalmi és vallási életük. Mégis éppen a teremtés nagy elbeszéléséből kiindulva találnak rá a hála okára; arra, hogy Istent dicsérjék létezésük miatt.

Ferenc pápa megállapította: Az imádság a remény első állomása, vagyis megnyitja a remény előtt a kaput. A remény ott van, de én az ima révén kinyitom az ajtót. Az imádkozó ember ugyanis elismétli magának és aztán másoknak is, hogy ez az élet minden nehézségével, próbatételével együtt tele van kegyelemmel, ami csodálatra méltó, és minden körülmények között meg kell védeni. Azok az emberek, akik imádkoznak, tudják, hogy a remény erősebb a csüggedésnél. Hiszik, hogy a szeretet erősebb a halálnál, és előbb-utóbb győzedelmeskedik. Ezek a nők és férfiak az arcukon visszatükrözik a fényt, mert a legsötétebb napokban is süt rájuk a nap. Az imádság megvilágít téged, megvilágítja a lelkedet, a szíved és az arcod még a legfájdalmasabb pillanatokban is.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy szomorúan éljük le, mind az öröm hordozói vagyunk. Gondoltatok már erre? Hogy az öröm hordozói vagyunk? Vagy ti inkább a rossz híreket szeretitek hordozni, a szomorú dolgokat? Mindannyian képesek vagyunk az öröm hordozására. Ez Isten ajándéka, dicsérjük tehát Istent puszta létezésünkért – jelentette ki Ferenc pápa, majd így buzdított: Nézzünk a világegyetemre, vegyük észre a szépséget, aztán saját keresztünkre nézve mondjuk: „De te létezel, és ilyennek teremtettél minket”. Meg fogjuk érezni a szívünk nyugtalanságát, ami ösztönöz, hogy hálával dicsérjük az Urat. A nagy Király, a Teremtő gyermekei vagyunk, az ő kézjegyét olvashatjuk az egész teremtett világban. Mi pedig nem őrizzük a gondjainkra bízott világot, amit Isten szeretetből alkotott. Az Úr értesse meg velünk egyre jobban ezt és mondjuk ki: Köszönöm! A köszönöm ugyanis egy szép imádság – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.

Forrás: Vatican News