Megemlékezünk Zarándok Szent Miklósról
Minden évben július végén, idén július 27-31. között rendezik meg a dél-olaszországi Trani városában Zarándok Szent Miklós ünnepét. Az idei esemény különlegességét az adja, hogy az ünnepségekre az „olasz csizma” sarkán elterülő Puglia (Apulia) régióba szállítják Assisiből Olaszország védőszentjének, Szent Ferencnek az ereklyéit is.
A rendezvény másik érdekessége, hogy az olaszországi Görög Ortodox Főegyházmegye a Konstantinápolyi Patriarchátussal egyenlő érvényű módon szentté nyilvánította azokat a Katolikus Egyház által már szentté avatott hitvallókat, akik Dél-Olaszországnak a görög telepesek által lakott vidékein éltek, köztük Szent Miklóst is. A krétai püspök vezetésével az idei ünnepségeken a görög ortodox egyház küldöttsége is részt vesz.
Ki volt ez a 11. században élt, Görögországból Itáliába zarándokolt és korán meghalt ifjú, akit egyaránt szentként tisztelnek nem csak a katolikusok, hanem a görög ortodoxok is?
Miklós a görögországi Szteiri nevű faluban született 1075-ben. Szülei szegény parasztok voltak, akik nem tudtak gondoskodni iskoláztatásáról. Nyolc éves korától kezdve pásztorkodott, és magányos óráiban Istenről elmélkedett. Ennek következtében az a szokása alakult ki, hogy állandó jelleggel a Kyrie Eleison (Uram irgalmazz) szavakat ismételgette olyannyira, hogy egyesek gúnyolták, mások kinevették vagy haragra gerjedtek iránta, és volt, aki egyenesen démonoktól megszállottnak tartotta ezért. Amikor anyja 1088-ban elküldte hazulról a Hosziosz Lukasz monostorba, a szerzetesek is nehezen viselték furcsa viselkedését, megpróbálkoztak az ördögűzéssel is, és amikor nem sikerült, elkergették. Hazament, és a környező erdőkben és domboldalakon mindenhol kereszteket faragott és állított fel. Környezete bolondnak vélte.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Később Miklós úgy döntött, elzarándokol Rómába, és 1092-ben hajóra szállt a nyugat-görögországi Naupaktoszban. Otrantóba érkezett meg, itt élt a görögök lakta Apulia régió különböző városaiban, majd röviddel halála előtt Traniba került. Az utcákat járta, kereszttel a kezében, az Urat dicsérve, apró ajándékokat, gyümölcsöt osztott a gyerekeknek és velük is elmondatta a fohászkodást. Találkozott Bisantius érsekkel is, akire mély benyomást tett a fiatalember tisztasága, ártatlansága és egyszerűsége, és szállást ajánlott neki. Amikor Miklós megbetegedett, már sokan ismerték és látogatták őt. Tizenkilenc évesen, 1094. június 2-án halt meg Trani városában.
Már életében több csodát kötöttek személyéhez, és a csodák száma csak szaporodott halála után. Otrantóban egy hosszabb ideje a viharos tengeren hányódó hajó szerencsés kikötését fűzik nevéhez. Halála előtt az elfogyasztani kívánt víz változott át a kezében édes borrá.
Trani érseke, Bisantius már Miklós halála után három évvel elrendelte, hogy székesegyház épüljön tiszteletére, majd 1098-ban a bari zsinaton arra kérte II. Orbán pápát, hogy avassa szentté az ifjút. Ez meg is történt még abban az évben. Zarándok Szent Miklós Trani város védőszentje, teste a székesegyházban nyugszik. Életrajzát G. Cioffari írta meg, San Nicola pellegrino patrono di Trani címmel (Bari, 1994).
A trani katedrális érdekessége, hogy a szent ereklyéit már az építkezés elején elhelyezték benne. A munkálatok 1099-ben kezdődtek, egy viszonylag izolált helyszínen, alig néhány méterre a tengerparttól. Építőanyagnak a régióra jellemző helyi követ, mésztartalmú tufát használtak, amelynek nagyon halványan rózsaszínű, szinte fehér a színe. A templom felszentelésére 1142-ban került csak sor.
Szent Miklósról emléknapja (június 2.) mellett minden évben július végén is megemlékeznek a városban rendezett ünnepségsorozattal, körmenettel. A 2022-es eseményről készült videót itt tekinthetjük meg:
ZARÁNDOK SZENT MIKLÓS, VEDD OLTALMAD ALÁ A MOST INDULÓ ZARÁNDOK.MA MISSZIÓT, SEGÍTS ÉS ÁLLJ MELLETTÜNK!
