Napi ráhangoló: Egyetlen család vagyunk, felelősek egymásért
Évközi 33. hét, péntek
„Elvettem a könyvet az angyal kezéből, megettem, és a számban édes volt, mint a méz, de amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett.”
A Szentírás első és utolsó könyvének horizontja az egész emberiség méreteire tágul. Ádám és Éva nem zsidó és nem keresztény, hanem ember, minden élők atyja és anyja. A Jelenések könyvében feltáruló történelmi tabló pedig – még ha vannak is konkrét, a kereszténység korabeli történelmi helyzetéből magyarázható vonatkozásai – szintén nem egy népről vagy egy vallási közösségről szól csupán, hanem az egész emberiség egyetemes történelmének értelmét nyilatkoztatja ki.
Ez az egyetemesség, Ádám ivadékainak ez az összetartozása a Szentírásban igen eredeti és önmagában is nagy jelentőségű üzenet. Az emberiség egységét a Biblia előbb fogalmazta meg, mint a biológia tudománya, s a különböző népek egyenrangúságát előbb hirdette, mint a politikusok. (Le is vagyunk maradva ettől a valóságtól a gyakorlatban mind a mai napig.) A kinyilatkoztatás szerint minden ember Isten képmására teremtetett, és minden ember az örök boldogságra rendeltetett, vagyis nincs értékesebb és értéktelenebb faj, nép vagy nemzet. Egyetlen család vagyunk, melynek minden tagja felelős a másikért. Ez az az édes kinyilatkoztatás, amely azonban keserűvé vált, mert a visszautasított isteni szeretet és irgalom a kárhozat valós lehetőségét nyitotta meg a megátalkodott teremtmény előtt. A Teremtés könyve beszél az áteredő bűnről és annak egyetemes hatásáról, s ezt a Jelenések könyve megerősíti, sőt azt is bemutatja, hogy a legtitkosabb bűnünk is az egész emberiséget mérgezi. Egyéni vétkeink, jól palástolt gyűlöleteink rejtett, de összefüggő tenyészete az, amely a történelem folyamán hol itt, hol ott termeli ki magából a háborúkat és népirtásokat. Jaj annak, aki a világ népeihez küldve csak az édességről ad számot, és nem említi a keserűséget! A Jelenések könyvének alapvető örömhíre éppen a kárhozatból való szabadulás lehetősége, ha míg e földön élünk, megtérünk Jézushoz.
Imádság
Fölséges Urunk, Jézus Krisztus, add, kérünk, kegyelmedet, hogy befogadjuk és Szentlelkeddel együttműködve mind jobban érvényre juttassuk életünkben a legnagyobb örömhírt, hogy szentséges megtestesülésed által tagja lettél a nagy emberi családnak, s megváltó haláloddal nem csupán az ősbűn átkától szabadítottál meg, hanem örökre az Atyához kapcsoltál bennünket.
A cikk a hirdetés után folytatódik…

Készült Barsi Balázs – Telek Péter-Pál: Új Magasság és Mélység c. könyve alapján.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.










INRI,
Lásd teremtés könyve 3. fejezezet: “31A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: „Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?” 2Az asszony így válaszolt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. 3Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok.” 4Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: „Semmi esetre sem fogtok meghalni. 5Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.”
6Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. 7Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefaleveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak.
8Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. 9De az Úristen hívta az embert, és így szólt hozzá: „Hol vagy?” 10Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem.” 11De ő így szólt: „Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?” 12Az ember így válaszolt: „Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem.” 13Az Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó vezetett félre, azért ettem.”
14Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. 15Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” 16Az asszonyhoz pedig így szólt: „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.”
17Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára, és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján.
18Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. 19Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza.”
20Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja. 21Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket.
22Azután így szólt az Úristen: „Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!” 23Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. 24Amikor az embert elűzte, az Éden kertjétől keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.”
Itt fenn szo sincsen az ember (férj=férfi) vagy az asszony megátkozásáról. A kigyo=itt értsd gonoszság és bün, “tizparancsellenességi-gondolkodás” és a föld=itt értsd “gaztermö” lettek volt megátokzva. Méghozzá azonnal fel is lett volt sorolva, hogy hogyan lesznek ezek legyözve…az 1—asszony és a 2—férfije (férje) által. 1—A gonoszság (a kígyó) az asszony által lesz legyözve. Méghozzá a zsidó Mirjam fia Jézus=Isten aki-“megszabadit és megment”, által. Az asszony fia akit kereszten kivégeznek, lándzsával szivenszúrják és harmadnapra ahogyan elöre megmondta fel is támad. A Jóteremtö által egyedüli evilági csodaként odátról ideátra. Minden emberi közremüködés nélkül. 2—Az asszony férfija (férje) szorgalmas munkájával szakértelmével az elátkozott földböl áldásos kerteteket varázsol…házaállatokat is nevel. Tápálja velük az asszonnyal nemzett gyermeikeiket (s a rászoruló többieket) is. Söt ez az a munka (tudományos, minden szakmai irányú) amelyik kiemeli az embert az állatvilágból, hogy a munkavégzés áldozatos fáradtságának sikeres eredményét felajánlja mások megsegítésére…
Ez, hogy az ember akarta megszabni, hogy mi a jó és mi a rossz végülis egy jobb helyzetet teremtett, mint elötte lett volt. Amikor egy rossz kezdés-negativ hatása olyan helyzezet teremt, hogy az eredmény utolagosan egy (sokszor az egytelen boldogító) eredményhez vezet. Méghozzá minden népeket. Akik önként azt követni akarják. Itt a miséröl, euchrisztiáról, hétszentségröl és a tizparancsról van szó elsösorban. Jézus nélkül én a nemzsido sosem hallottam volna ezekröl. Ö bizta mega tizenkettö analfabéta zsido halász tanitványát, hogy mondják el mindenkinek a szentáldozás egyedüli boldogító kegyelmeit minden népek fiainak-lányainak…akik ezt tartsák életük mércéjéve´. Ettöl ugyanis már itt és most majdan az evilági élet utáni életben is boldog örömteli közösségben leszünk a Jóteremtövel…
Másik példa erre József és testvérei este a Judaista nemzeti-családi egyházban. Amikor egy rossz kezdés-negativ hatása olyan helyzezet teremt, hogy az eredmény utolagosan egy (sokszor az egytelen boldogító) eredményhez vezet. Lásd termetés könyve 45. fejezezet: József megismerteti magát.
45- “1Ekkor József a körülötte álló (egyiptomiak) előtt nem tudta tovább visszatartani magát. Rájuk kiáltott: „Menjetek ki mindnyájan!” Így senki (idegen egyiptomi) sem volt nála, amikor József fölfedte magát testvérei előtt. 2Olyan hangosan sírt, hogy az egyiptomiak mind hallották, és a híre eljutott a fáraó házába is. 3József így szólt testvéreihez: „József vagyok a ti testvéretek! Él-e még atyám?” De testvérei nem tudtak felelni neki, annyira meglepődtek, ahogy ráismertek. 4József így szólt hozzájuk: „Gyertek hát közelebb hozzám!” Mikor közelebb mentek, ezt mondta: „József vagyok! A testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.5De most ne nyugtalankodjatok, és ne tegyetek magatoknak szemrehányást amiatt, hogy eladtatok rabszolgának (pedig megölni is akarták de megkegyelmezve csak eladták). Isten azért küldött előre engem, hogy megmentsem az életeteket. 6Már két éve pusztít az éhínség az országban, de még öt esztendő van hátra, hogy nem vetnek és nem aratnak. 7De Isten előre küldött engem, hogy megmentse és életben tartsa nemzetség(ünket)teket a földön. 8Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten. A fáraó atyjává és házának urává tett, és én parancsolok Egyiptom egész földjén. 9Sietve térjetek hát vissza atyánkhoz, és mondjátok neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten engem Egyiptom egész földjének urává tett.”
Felix culpa = Ez a kifejezés fura ellentmondás: egy bűn „szerencsés” vagy „csodálatos”? – dehogyis. Azonban egy kezdeti bün, bukás, egy sokkal jobb, magasabb rendű örömteli kifejletet vesz. az isteni Jóteremtö által az a világ folymatos csodás elörehaladásának is eszköze lehet…Tehát sohase keseredjünk el Lásd Google! Jozsef és testvérei történetét végig!
Osli mosolyos Madonna könyörögj érettünk.