320. nap: Péter tagadásának megjövendölése
Korszak: Messiási beteljesedés
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk és áldunk téged. Köszönjük igédet. Köszönjük ezt a lehetőséget, hogy Jézussal együtt járhatunk, ahogy egyre közelebb kerül a kínszenvedéséhez. Urunk, köszönjük, hogy engeded, hogy megismerjük a dolgok igazi értékét. Segítesz megérteni azoknak a dolgoknak a jelentőségét, amelyeket átadunk neked. Megértjük annak a lényegét, hogy ne csak az első gyümölcsöket adjuk neked, hanem az utolsókat is a te kezedbe ajánljuk. Segíts, hogy éberek és figyelmesek legyünk! Segíts, hogy ne legyünk álmatagok és ne essünk annak a csapdájába, hogy azt gondoljuk: ez az élet csak úgy átsiklik a végtelenbe. Jézus nevében kérünk, segíts, hogy jelen legyünk, és tudjunk rád figyelni ma és minden nap. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
A Példabeszédek könyvében ezt olvastuk: „Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan, aki más viszályába beleavatkozik” (Péld 26,17). Vagyis, foglalkozz a magad dolgával, mert ha beavatkozol mások ügyeibe, nem tudhatod, mi vár rád. Lehet, hogy az a „kutya” halálra mar, vagy visszatámadva tönkreteszi az életed.
Lássuk a következő verset! „Mint aki őrülten tesz-vesz és lövöldöz nyilakkal, amelyek gyújtanak és ölnek, úgy tesz az is, aki becsapja embertársát, aztán meg azt mondja: »Csak tréfából tettem!«” (Péld 26,18). Milyen félelmetesen igaz ez! Azt gondolhatnád, hogy a Példabeszédek valamikor réges-régen Salamon idején íródtak, de hirtelen rájössz: „Te jó ég! Mi még most is ezt tesszük!” Mondunk vagy csinálunk valamit, ami nagyot szól, és aztán hozzátesszük: „Ja, csak vicceltem!” Odaszúrok és bekavarok mások életébe, aztán odavágom, hogy „Jaj, ez csak vicc volt”. Aztán rájövünk, hogy vannak dolgok, amik viccesek, de vannak dolgok, amik nem azok. Növekednünk kell a megértésben és a megfontolásban, hogy eljussunk egy olyan állapotba, amikor már éretten beszélünk és cselekszünk. Fontos, hogy tudjunk különbséget tenni a vicces és a bántó dolgok között és észrevegyük, hogy ezt vagy azt például nem kellett volna kimondani.
A cikk a hirdetés után folytatódik…

Ahogy közeledünk Lukács evangéliumának vége felé, egyre közelebb kerülünk Jézus kereszthalálához. A 21. fejezet elején nagyon szeretem azt a részt, amikor az özvegyasszony a két fillérjét teszi be a perselybe. Jézus elmondja, hogy nem feltétlen az számít, hogy mennyit adunk, hanem hogy mennyire adjuk szeretettel. Isten nem az ajándékunk nagyságát nézi, hanem a szívünk nagyságát, hogy mennyire adjuk szívből azt az ajándékot.
Az első gyümölcsökről már beszéltünk pár hete, vagyis a tizedről, hogy az időd vagy a tehetséged első tizedét add az Úrnak. De itt az özvegyasszony történetével Isten kiemelten azt kéri, hogy az utolsó gyümölcseidet is add neki. Az egész életünket neki kellene adnunk. Hogyan tehetem ezt meg? Hogyan lehetek ajándék Istennek, főleg, ha alig van valamim, amit felajánlhatnék neki? Pedig igenis adunk, amikor a hiányainkat és a fájdalmainkat adjuk át neki. Ezt hívják passzív mortifikációnak, passzív önátadásnak. Az aktív odaadás az, amikor én választom meg, hogy mit csinálok. Például amikor eldöntöm, hogy most imádkozom, tizedet adok vagy böjtölök. Ilyenkor olyan dolgot teszek, amiben kicsit meghalok magamnak.
A passzív odaadás az, amikor elfogadom a megtöretést, a szenvedést, ami nekem jutott. Ezek olyan nehéz dolgok, amiket nem én választottam. Mindkét odaadás tisztítja a szívünket, az aktív odaadás, amit mi választunk és a passzív odaadás is, amikor ezt mondjuk: „Rendben, Uram, együttműködök veled ebben a helyzetben is”.
A 22. fejezet közepén Jézus így imádkozik Péterért: „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet” (Lk 22,31). Ez rendkívül fontos rész. Az elején azt mondja Jézus, hogy „titeket”, „benneteket”, többesszámban, majd a következő versben már csak Péterhez szól egyesszámban: „érted”, „megtérsz”, „megerősíted”. Ez azért félelmetes, mert Jézus itt megjövendöli Péter későbbi elbukását, amikor megtagadja őt. A sátán mindannyiunkat meg akar szerezni, vagyis mindannyiunknak van egy ellensége. Mindenkit meg akar ragadni a sátán. Minden csepp szeretetet el akar venni tőlünk, amit mások felé és Isten felé érzünk a szívünkben. Semmi mást nem akar, csak lopni, ölni és rombolni. De Jézus így folytatja: „De imádkoztam érted, Péter” – egyes számban. Ez történt az első pápával. Majd Jézus befejezi: „…imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet”.
Mit érezhetett Péter a megpróbáltatások, a veszedelmek, az elbukások közepette? Azt, hogy bízhat Jézusban. Honnan tudja? Hiszen ő megtagadta Jézust. Azt gondolhatta magában: „A világon a legjobb barátomat azon az éjszakán, amikor szüksége volt rám, megtagadtam!” – Akartok egy példát az irgalomra? Hát itt van. Szeretnél egy tanúságot arról, hogyan hajol le hozzád a szeretet? Hogy hogyan hagyhatod magad szeretni az elbukások közepette is? Itt van.
Nyilván nem azért szeret, mert tökéletes vagy. Nem azért, mert bűntelen vagy. Péter sosem állította, hogy „Isten azért szeretett engem, mert annyira jó voltam”. Miért kapom ezt a feladatot? Mert olyan szent vagyok? Nem. Csakis Isten irgalma miatt. Azt mondhatja Péter, hogy „amikor a leggyengébb voltam, amikor a legmélyebben voltam, Isten ott volt velem. Jézus kifejezettem értem imádkozik, és ha megtérek hozzá, akkor majd meg tudom erősíteni a barátaimat”.
Ez az igazság most feltárul mindannyiunknak. Az életünkben lesznek borzalmak, nyilvános rágalmazások, bűnök. De Jézus itt van velünk. Meghívlak arra, hogy halld meg Jézus szavait, amit az első pápának mondott. Imádkozom érted, hogy még ha nyilvános bűneid és nehézségeid is lesznek, ha megtérsz, akkor majd erősítsd meg a barátaidat. Mondd el nekik Jézus üzenetét, hogy az ő irgalma végtelen és szereti őket!
Ha a gödör alján is vagy most és minden a te hibád volt, ha sebzett vagy és ha magadnak okoztad a sebeket, az igazság akkor is az, amit Jézus mond: „Imádkozom érted. Gyere vissza! Bízz a szeretetemben, az irgalmamban! Bízz bennem!”
Ezért imádkozom most érted. Ezért imádkozzatok értem is, hogy ha netán eltávolodnék Istentől, de eljön az Ő kegyelmének napja, akkor vissza tudjak térni Istenhez és megerősítsem a barátaimat is. Imádkozzatok értem! Köszönöm!









