297. nap: Jó dolgok rosszra használva

Korszak: Makkabeus-felkelés

Ima

Mennyei Atyánk, nagyon köszönjük ezt a napot. Köszönjük, hogy soha nem adod fel velünk kapcsolatban, és köszönjük, hogy nekünk is segítesz kitartani. Urunk, Istenünk, ez a mai ige a kitartásról szól. Arról, hogy döntést hozunk: elmélkedünk a te igéden, elmélkedünk a te bölcsességeden, és elmélkedünk azon, miként akarja a te bölcsességed vezetni és formálni az életünket. Kérünk téged, vezess és formálj bennünket ma! Irányítsd lépteinket helyesen, hogy teljesíthessük akaratodat, és megláthassuk arcodat! Urunk, Istenünk, adj nekünk tiszta elmét és segíts bennünket a józan gondolkodásban! Jézus nevében kérünk, segíts, hogy jól döntsünk és bölcsen éljünk, hogy mindenben te dicsőülj meg, és ezáltal a te néped is megszentelődjék! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Példabeszédek könyvének 23. fejezete, a könyv vége felé, igazán intenzívvé válik, nem igaz? Ki van tele jajjal? Ki van tele viszállyal? Ki van tele panasszal? Kik sebződnek meg ok nélkül, kiknek vörösek a szemei? Azoké, akik az ital mellett időznek. Ezek a szavak hirtelen meglepnek minket, szinte a semmiből jönnek. Tudjátok, a példabeszédek olyanok, mint az egymás mellé fűzött gyöngyszemek: nem feltétlenül kapcsolódnak szorosan egymáshoz, azon kívül, hogy mind bölcsességként szerepelnek a Példabeszédek könyvében. A 23. fejezet utolsó versei, a 29-től a 35-ig arról beszélnek, hogy milyen sok élet ment már teljesen tönkre az ivás miatt. Azt mondja: „Ne nézd, milyen piros színben játszik a bor, azt se nézd, hogyan csillog a serlegben, hiszen olyan könnyen megissza az ember, végül aztán megmar, akárcsak a kígyó, és mérget fecskendez, úgy, mint a vipera. Különös dolgokat látnak a szemeid, és a szíved (csupa) bolondságot beszél” (Péld 23,31-33). 

A Szentírás ugyanakkor máshol is szól a borról, és azt mondja, hogy a bor örömet ad az ember szívének és felvidítja, jókedvűvé teszi. Pár nappal ezelőtt hallottuk is, hogy a bor – vagy a zene egy megfelelő környezetben – olyan, mint egy arany foglalatba helyezett ékszer egy lakomán (vö. Sir 32,5-6). Van tehát benne valami jó, de lehet pusztító hatása is. Ez pontosan olyan, mint amit Sirák fiának könyvében, a 39. fejezetben olvasunk, ahol a szerző arról beszél, hogy léteznek jó dolgok, amelyeket rosszra lehet használni. Sirák fia könyvének 39. fejezetében, a 24. versben ez áll: „Az igazak számára simák az útjai, de járhatatlanok az istenteleneknek”. Ugyanaz az áldás tehát használható gonosz módon is. A 25. vers így folytatja: „A jóknak jót rendelt a kezdet kezdetétől, ám a gonoszoknak rosszat rendelt”. Ez nem azt jelenti, hogy Isten rosszat teremtett volna. Arról van szó, hogy a jó dolgokat a jók jól használják, míg a bűnösök rosszul élnek velük. Isten minden dolgot jónak teremtett. Mi pedig dönthetünk úgy, hogy ezeket a dolgokat jóra használjuk, vagy rosszra. Ezzel kapcsolatban a következő vers kulcsfontosságú. A 26. vers így szól: „Ami a legfontosabb az ember életében, az a víz, a tűz, a vas és a só, a búza java, a tej meg a méz, a szőlő leve, az olaj és a ruha. Ezek mind javukra szolgálnak a jóknak, de a gonoszoknak ártalmukra vannak” (Sir 39,26-27). Ezek mind jó dolgok, mert Isten csak jót alkotott, mégis vissza lehet velük élni.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

Visszatérve a Példabeszédek könyvéhez: itt látjuk, milyen ostobaság a bort, az alkoholt helytelenül használni. Korábban hallottuk, hogy mindezekkel helyesen is élhetünk: mértékkel, nem önpusztító módon. Amikor ebben a világban járunk, jó dolgok vesznek körül bennünket. Használhatjuk őket jól, a megfelelő időben és a megfelelő módon, vagy nem. Erről már sokszor beszéltünk. 

Sirák fia könyve, illetve a Bölcsesség könyve (amivel pár nap múlva folytatjuk) a bölcs élet kereséséről szól: Mi a bölcsesség? Mi az okosság? Tudjuk, hogy az okosság az, hogy a helyes dolgot tesszük, a megfelelő időben, a megfelelő módon. A mértékletesség szorosan kapcsolódik ehhez: a helyes dolgokat használni, a megfelelő időben, a megfelelő módon. Azt is tapasztaljuk, hogy kísértések érnek bennünket, hogy ne így tegyünk. Ezért olvassuk a Példabeszédek könyve 23. fejezetének végét és Sirák fia könyvének a 39. fejezetét. Ez óriási ajándék. Minden teremtett dolognak a maga helyén és helyesen alkalmazva megvan az értéke. Ezért mondhatja a fejezet végén Sirák könyve, hogy: „Ne mondja senki: »Ez rosszabb, mint az.« A maga idejében érték valamennyi.” (Sir 39,34).

Hadd hozzak egy saját példát arra, hogy a jó dolog rossz időben rosszá válik. Gyerekkoromban otthon sosem ittunk üdítőt, csak csipkeszörpöt. Mikor megkaptam az első zsebpénzem, az első dolgom az volt, hogy leszaladjak a boltba és vegyek egy üdítőt. Le is emeltem egy tonikot a polcról és az utcán neki is álltam, hogy megigyam. Mindezt nyolcévesen. Fúúúj! Mi ez? És kiöntöttem a csatornába. Azóta nagyon szeretem a tonikot, csak gyerekként a kesernyés íz még nem tartozott az élvezhető kategóriába. Szóval azóta is tudom, hogy minden jó dolog rossz időben rosszá válhat. És ezt nyugodtan gondold át és egészítsd ki a saját tapasztalataiddal!

A lényeg, hogy minden, amit Isten teremtett, végső soron jó. Ez nem azt jelenti, hogy azok a dolgok, amelyeket Isten nem teremtett – mint a hiány vagy a rossz – jók lennének. De minden jó dolog, ami létezik, önmagában jó, pusztán azért, mert létezik. Ismét csak: „Az Úristennek minden műve jó, ami szükséges, azt bőven és kellő időben megadja” (Sir 39,33-34). 

Micsoda ajándék, hogy megismerhetjük Sirák fiának könyvét, én nagyon élvezem. És az is ajándék, hogy befejeztük a Makkabeusok első könyvét is. Itt látjuk, a végén Jánost, Simon fiát, aki átveszi a vezetést. Egyetlen történeti könyvünk maradt még hátra az Ószövetségből, a tizenöt fejezetből álló Makkabeusok 2. könyve kiegészítve a Bölcsesség könyvével. Ez hihetetlen! Egy nagyon hosszú út után, tizenöt nap múlva belépünk az Újszövetségbe. Onnantól kezdve szinte minden, amit olvasunk – a Példabeszédek könyvét kivéve – az Újszövetségből lesz. Remélem, már ti is nagyon várjátok. Én is, de előtte még annak is örülök, hogy holnap elkezdjük a Makkabeusok második könyvét. Lehet, hogy az első Makkabeus könyv történelmi elbeszélése kissé megterhelő volt a sok névvel, görög nevekkel, királyokkal, harcokkal, de a második már más lesz: ugyanarra a történetre egy másik nézőpontból tekintünk, ahogyan a Számok és a Második Törvénykönyv, vagy a Királyok és a Krónikák könyvei is ugyanazt a történetet mondják el más-más szemszögből. 

Ezért ma is a bölcsességet keressük. Arra kérjük az Urat, hogy ajándékozzon meg bennünket bölcsességével. Kérjük tőle azt a kegyelmet is, hogy ha ma elestünk, segítsen újra talpra állni. Hogy emeljen fel bennünket.

Ha ma elestél, ha ma valamivel meg kellett küzdened, tudd, hogy nem vagy egyedül. Tényleg nem vagy egyedül!

És bármi legyen is az, amivel most, a mai napon küzdesz, tudd, hogy van remény. Néha még azok a szavak is, amelyeket az alkoholfogyasztásról olvasunk a Szentírásban, mélyen megérinthetnek bennünket. Talán éppen ezek indítanak el bennünk valamit, és késztetnek arra, hogy elgondolkodjunk az életünkben jelen lévő függőségeken, vagy azokon a dolgokon, amelyek rabságban tartanak minket.

Egyben biztos vagyok: Az Úristen segíteni fog neked, hogy végig tudd csinálni ezt a napot. Majd az egyik napot a másik után. Napról napra átsegít a nehézségeken, és kegyelmével megtart téged.

Mert nem vagy egyedül! És szeretném, ha tudnád: imádkozom érted. Kérlek, imádkozzatok egymásért, és imádkozzatok értem is! Köszönöm!