296. nap: Ismerd meg a szívedet

Korszak: Makkabeus-felkelés

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked és ismét köszönjük az igédet. Köszönjük Jézus Krisztust, a te Fiadat: az Ige testté lett és közöttünk lakozott, s elküldte nekünk a Lelkedet. Segíts, hogy a Lélek által hallgassuk és éljük az igédet! Segíts, hogy formálódjunk az által, amit hallunk! Segíts, hogy aszerint éljünk, amit hallunk! Jézus nevében kérünk, segíts, hogy mindenben a te akaratodat tegyük! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Makkabeusok első könyvében még mindig háború van. Itt van a színen VII. Antiochusz, Numeniusz, Luciusz, Trifon, Ptolemeusz királya és a zsidó nép vezetője, Simon. Emlékszünk, ő Makkabeus Júdás és Jonatán testvére és utódja. Megismerkedünk majd Jánossal is, Simon fiával. Láthattuk, hogy Júdás és Jonatán nagyon jó harcosok voltak, Simon pedig nagyon jó vezető volt. Tudta, hogyan kell helytállni a szörnyű harcokban. Ellene lép föl VII. Antiochusz, aki azt mondja: „Ez az én földem. Adjátok vissza és ráadásul fizessetek jóvátételt is!”

Simon nagyszerű választ ad, mert elmondja, hogy ez a föld valójában az övék volt, mielőtt elfoglalták az asszírok és a babiloniak. Vagyis a zsidók nem Antiochusztól vették el, hanem az asszíroktól és a babiloniaktól vették vissza. Hihetetlen, hogy ugyanez történik a mi világunkban is. Kié ez vagy az a terület? De kié volt korábban? Ez ma is így van. Mindig ezen megy a harc. 

A cikk a hirdetés után folytatódik…

Ezt a földet Isten a zsidóknak adta. Akik hisznek a szövetségben és Isten ígéretében, amit Ábrahámnak adott, azok felismerik, hogy valóban itt valami isteni eredetű dologról van szó. Az Izrael népének adott kijelentés természetfeletti. Ez nagyon jelentős. 

Ez történt pár száz évvel Jézus előtt, és még egy fejezet hátra van a Makkabeusok első könyvéből. Ezután is a történelemmel foglalkozunk majd, de most nem csak azzal, hogy milyen csaták vagy harcok voltak és hogyan jöttek egymás után a királyok, hanem azt is megnézzük, hogy mi történik valójában az emberekkel. Hogyan választják a hűséget a hűtlenséggel szemben? Hogyan választják Istent ahelyett, hogy elhagynák Őt? Tehát holnapután ezekkel folytatjuk, de holnap még összefoglaljuk a Makkabeusok első könyvének a lényegét.

Sirák fiának könyve remélhetőleg még mindig egy olyan utazást jelent a számunkra, amelyben felfedezzük a bölcsesség gazdagságát – méghozzá praktikus formában. A 37. fejezetben például arról találunk ismét egy leírást, hogy milyen a jó barát. „Minden barát azt mondja: »Jó vagyok hozzád«. De egyik-másiknak csak a neve barát”. Majd jön a kérdés: „Vajon nem halállal felérő bánat az, hogyha a jó barát ellenséggé válik?” (Sir 37,1-2).

A következő is nagyon tetszik nekem: „Tanácsot osztogat minden tanácsadó, de van, aki csak a maga javára tanácsol. Légy hát óvatos a tanácsadóval” (Sir 37,7). Nagyon tanulságos…

Sirák fia könyvének elején olvastuk, hogy „teszteljük le” a barátainkat. Ha valaki azt mondja, hogy a barátod, akkor először tedd próbára! Cinikusnak tűnik, de nem az. Igazából bölcs dolog. Ugyanígy kell hozzáállni ahhoz, aki tanácsot ad. Van, hogy megmondja, hogy mit tegyél, de igazából nem veled törődik. 

A 37. fejezetben van egy sokkal erőteljesebb gondolat, mint a barát vagy a tanácsadó kipróbálása. Így kezdi: „Az irigyeddel sohase tanácskozz, a rád féltékennyel ne beszélj terveidről, a feleségeddel a vetélytársnőjéről, a gyávával a harcról-háborúról, a kereskedővel az eladnivalódról, a vevővel az áruról, a fösvénnyel arról, hogy jót kell tenni, a keményszívűvel az irgalmasságról… Ne ilyenek között keress tanácsadót!” (Sir 37,11). Még felsorol pár példát, amelyekkel arra utal, hogy ezek az emberek a helyzetük vagy az elfogultságuk miatt nem képesek eldönteni, hogy mi a jó, és hogy miként tegyük a jót. Vagyis nyilván nem kérdezek meg valakit, hogy hogyan növekszik a hálaadásban, ha az illetőnek pont ez a gyengéje – például nem tudja túltenni magát a haragon, mert folyamatosan neheztel valakire. Valószínűleg nincs meg a bölcsessége ehhez. Ahogy a kereskedőtől sem kérek tanácsot üzleteléshez, mert lehet, hogy nem jó tanácsot adna. A lusta embertől sem kérek nagy feladatot. „…Ne ilyenek között keress tanácsadót” (Sir 37,12). 

„Keresd fel gyakran az istenfélő embert, akiről tudod, hogy megtartja a törvényt, akinek a szíve szíved szerint való, aki, ha megbotlasz, fáradozik érted.” (Sir 37,12). És itt jön a lényeg: „Lelkiismereted tanácsára is hallgass, mert hát ki is volna megbízhatóbb nála?” (Sir 37,13). A lelkiismeretedre hallgass! Ez mindent visz! Felbecsülhetetlen, ha ismered a szívedet és figyelsz a lelkiismeretedre. Hogyan hallom meg az Úr hangját? Mik a sebei a szívemnek? Merre hajlik a szívem? Hol van lyuk, rés vagy repedés a szívemen? És hol erősödött már meg a szívem? Milyen esetekben bölcs a szívem, és mikor buta a szívem? Vannak területek, ahol óvatosnak kell lennem, vannak területek, ahol bátran ráhagyatkozhatok. „…Mert hát ki is volna megbízhatóbb nála?” (Sir 37,13). Fontos, hogy hallgass a lelkiismeretedre, de légy tisztában a szíved sebeivel is, amik torzíthatják…

„A lelkiismeret jobban eligazít, mint akár hét őrszem magas őrhelyéről. Mindig imádkozz a Magasságbelihez, hogy ő irányítsa lépteid hűségben.” (Sir 37,14-15). A szíved sokszor a legjobb tanácsot adja… De azért „imádkozz a Magasságbelihez, hogy ő irányítsa lépteid hűségben”. Hihetetlen!

Még 12 fejezet van hátra Sirák fia könyvéből, és nagy ajándék lesz a további utazás is.

Alig várom, hogy megismerkedjünk a Makkabeusok második könyvével, mert higgyétek el, ha szerettétek az elsőt – és remélem, így volt –, akkor a második még több meglepetést tartogat. Ahogy a fiatalok szokták mondani, vagy talán még most is mondják, bár náluk ez nagyon gyorsan változik, szóval: nagyon adom!

Picit fura szószerkezet, de azt hiszem, átjön a mondanivalója. Elnézést érte!

De hálás vagyok, hogy velünk tartotok, és annak is örülök, hogy holnap, a 297. napon ismét találkozunk. Mert még van előttünk út.

Imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem!