Isten Országát helyezzük mindennél előbbre – Leó pápa Úrangyala imája
Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt, a szokásosnál is nagyobb örömmel és ünnepi hangulattal várakozott a Szent Péter teret és a környező utcákat megtöltő nemzetközi hívősereg a Szentatyára, aki szombaton délután tért vissza öt napos kórházi kezeléséből a Vatikánba.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok – köszöntötte XIV. Leó pápa az Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából a Szent Péter téren megjelent mintegy 15 ezer hívőt, akik kitörő lelkesedéssel fogadták kedves mosolyát, szívélyes köszöntését.
A Szentatya tanítását az évközi 29. vasárnap liturgiájában elhangzott evangéliumi szakaszhoz fűzte, (Mt 22,15–21) amely Jézus egyik leghíresebb mondásával szembesít minket: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek pedig, ami az Istené” (vö. 21. vers). A Szentatya fontosnak tartotta, hogy a híres mondást abban az eredeti szövegösszefüggésben vizsgáljuk meg, amelyben elhangzott.
Máté evangelista egy Jézus számára ellenséges helyzetet ír le: a farizeusok összegyűlnek, hogy megbeszéljék, hogyan tudnának belekötni szavaiba (vö. 15. vers). Elhatározzák, hogy elküldenek hozzá néhány embert, hogy kifaggassák egy vitatott kérdésről: „szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”. A Mester válasza leleményes, mert így elkerüli a csapdát, és leleplezi azok álszentségét, akik le akarják őt buktatni. Megkéri őket, hogy mutassák meg az adópénzt, vagyis egy dénárt. Ők odaadják neki az adópénzt, mire Jézus így szól hozzájuk: „Kinek a képe és fölirata ez?”. „A császáré” – felelik. Erre Jézus leszögezi: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené” – idézte Máté evangéliumának szavait Leó pápa.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Hangsúlyozta, hogy Jézusban olyan Istent szemlélünk, aki nem fél a történelemtől, hanem éppen ellenkezőleg: eljön, hogy benne lakjon. Isten Országa nem távolítja el az emberi tisztségeket és felelősségeket. Azonban azt kéri, hogy éljünk kompromisszumok nélkül, alantas törekvésektől és igazságtalan érdekektől mentesen, mindennél előbbre helyezve Isten Országát és igazságosságát (vö. Mt 6,33: „Ti keressétek először Isten országát s annak igazságát”).
A Szentatya ebben az értelemben felhívta a figyelmet arra a dicséretre, amellyel ugyanezek az emberek illetik Jézust, még ha nem is jó szándék vezérli őket: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy, Isten útját az igazsághoz híven tanítod és nem mások szerint igazodol, mert nem vezet emberi tekintet” (16.vers) – olvassuk Máté evangéliumában.
Kedves testvérek, éppen ezek a jellemvonásai azoknak, akik „a császárnak adják, ami a császáré, és Istennek, ami Istené”, vagyis igazmondók, mentesek minden szolgalelkűségtől és képmutatástól, szabadok a jó érdekében – mutatott rá XIV. Leó pápa, majd az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét a következő buzdítással zárta le:
„Imádkozzunk az Úrhoz, hogy segítsen nekünk ilyennek lenni. És bízzuk magunkat Szűz Mária közbenjárására”.
A pápa megköszönte és továbbra is kérte minden hívő kitartó imádságát
XIV. Leó pápa külön kifejezte köszönetét a Gemelli klinika egész személyzetének is, bejelentve, hogy fokozatosan visszatér tevékenységeihez.
Az Úrangyala elimádkozása után Leó pápa emlékeztetett rá, hogy ezen a vasárnapon ünnepeljük a missziók századik világnapját. Gondoljunk a missziók történetének elmúlt száz évére és imádkozzunk azért, hogy az Egyház mindig hű maradjon a feltámadott Úrtól kapott megbízáshoz: megbízásához: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15) – idézte Leó pápa Márk evangéliumának szavait.
A Szentatya köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt napokban imádkoztak érte, valóban érezte a hívek imáinak támogatását. Külön kifejezte háláját a Gemelli klinika orvosainak, ápolóinak és egész személyzetének. Kórházi tapasztalatának következtében még jobban megérezte, hogy milyen közel áll mindazokhoz, akik betegséggel, gyenge egészségi állapotokkal küzdenek.
XIV. Leó pápa megerősítette a már közzétett hírt, hogy túljutva ezen a kényes szakaszon, fokozatosan visszatér tevékenységeihez, mindig Isten segítségével és a hívek imáinak támogatásával. Végül újból többször is kifejezte köszönetét és kellemes vasárnapot kívánva búcsúzott el a hívektől, a világ minden tájáról érkezett zarándokoktól.
