BIY HU cover 286. nap

286. nap: Harcoljunk, hogy Istent válasszuk!

Hadjárat az idumeaiak és az ammoniták ellen.

Amikor körülöttük a pogányok meghallották, hogy az égőáldozatok oltárát újra fölépítették, a szentélyt pedig helyreállították, mint azelőtt volt, nagy haragra gerjedtek. Elhatározták, hogy Jákobnak minden köztük élő fiát kiirtják. Nyomban el is kezdték a nép körében a mészárlást és a pusztítást.
Akkor Júdás háborút indított Ézsau Idumeában élő fia ellen, mégpedig Akrabattene körül, mivel körös-körül szorongatták Izraelt. Nagy csapást mért rájuk, megalázta és kifosztotta őket. Baján fiainak gonoszságára is visszaemlékezett, akik tőr és csapda voltak a népnek, mert leselkedtek rá az utakon. Bástyáikba zárkóztak előle. Ám ő ostrom alá fogta őket, betöltötte rajtuk az átkot, fölégette bástyáikat az őrséggel együtt. Aztán Ammon fiai ellen fordult. Erős hadsereggel és nagy sokasággal találta magát szemközt, Timóteus volt a vezér. Számos ütközetet vívtak. Végül fölébük kerekedett, és teljesen megsemmisítette őket. Jázert és leányvárosait is térdre kényszerítette, aztán visszatért Júdeába.

A galileai és a gileádi hadjárat előkészületei.

A gileádi pogányok is fölkeltek Izrael fiai ellen, noha az ő területükön éltek, hogy kiirtsák őket. Datema erődjébe menekültek előlük, s levelet küldtek Júdásnak és testvéreinek, ezzel a hírrel: „Környékünkön a pogányok szövetkeztek, hogy megsemmisítsenek bennünket. Készen állnak az erőd megtámadására, ahova menekültünk; Timóteus a seregük parancsnoka. Ezért gyere, és szabadíts ki bennünket a hatalmából! Mert a mieink közül már sokan elestek. Azokat a testvéreinket, akik a tubiaiak közt éltek, már mind megölték. Asszonyaikat, gyermekeiket és vagyonukat elhurcolták. Mintegy ezer embert lemészároltak.” Még olvasták ezt a levelet, amikor már újabb követek érkeztek, Galileából, megszaggatott ruhában; a következő hírt hozták: „Összefogtak ellenünk Ptolemaisz, Tírusz és Szidón népei és az egész pogány Galilea, hogy megsemmisítsenek bennünket.” Amikor Júdás és a nép meghallották ezeket a híreket, nagy népgyűlést hívtak össze, hogy megtanácskozzák, mit tegyenek a szorongatott helyzetben levő és megtámadott testvéreikért. Júdás azt mondta testvérének, Simonnak: „Válassz magad mellé embereket, és menj, szabadítsd ki galileai testvéreidet. Én és testvérem, Jonatán, Gileádba megyünk.” Zakariás fiát, Józsefet, valamint a nép egyik vezetőjét, Azariást a sereg maradékával Júdeában hagyta biztosítékul ezzel a paranccsal: „Kormányozzátok ezt a népet! De míg haza nem térünk, háborút ne indítsatok a pogányok ellen!” Simon háromezer férfit vezetett Galileába, Júdás meg nyolcezer férfit Gileádba.

Harcok Galileában és Gileádban.

Akkor Simon Galileába vonult, és sok támadást intézett a pogányok ellen. Megsemmisítette a pogány népeket. Egészen a ptolemaiszi kapukig üldözte őket. A népek közül mintegy háromezer férfi elesett. Akkor fogta a galileai és az arbattabeli zsidókat asszonyaikkal és gyermekeikkel, valamint minden vagyonukkal együtt, és nagy diadallal Júdeába vitte őket.
Júdás, a Makkabeus és testvére, Jonatán átkelt a Jordánon, és három napig meneteltek a pusztában. Találkoztak a nabateusokkal. Ezek barátsággal viseltettek irántuk, és mindent tudtukra adtak, ami Galileában a testvéreikkel történt: közülük sokan be vannak zárva Bozorában, Bozorban, Alemában, Kaszfóban, Makedban és Karnaimban, ezekben a nagy és megerősített városokban, de Gileád többi városaiban is körül vannak zárva; elhatározták, hogy reggel megtámadják az erődöket, és egyazon napon mindannyiukat megsemmisítik.

Akkor Júdás gyorsan visszafordult a pusztán át Bozora felé. Meghódította a várost, kardélre hányta a lakosság férfi tagjait, kifosztotta és lángba borította. Éjszaka tovább indult, és az erőd alá vonult. Amikor megvirradt és kinyitották a szemüket, lám, egy megszámlálhatatlanul nagy sereg állt ott, létrákat és ostromgépeket cipeltek, hogy megrohamozzák az erődöt. Nyomban megindították ellenük a harcot. Akkor Júdás észrevette, hogy a harc már megkezdődött. A városból a trombiták hangja és a csatakiáltás az égig hatolt. Erre felszólította katonáit: „Ma harcoljatok testvéreinkért!” Három csapattal hátba támadta őket. Megfújták a trombitákat, és nagy csatakiáltást hallattak. Amikor Timóteus megtudta, hogy Makkabeus az, megfutamodtak előle. Így nagy csapást mért rájuk. Ezen a napon mintegy nyolcezer férfi elesett közülük. Akkor Alema felé vette az irányt, megostromolta és bevette. Az összes férfi lakost megölte, kifosztotta és lángba borította a várost. Innen továbbindulva meghódította Kaszfót, Makedet, Bozort és Gileád többi városát. Ezek után az események után Timóteus új sereget gyűjtött, és a patakon túl, Rafonnal szemben tábort ütött. Júdás embereket küldött előre, hogy kémleljék ki a tábort. Ezt a hírt hozták neki: „A környék összes pogány népe köréje gyülekezett, hatalmas sereg. Még arabokat is befogadott, segédcsapatnak. A patakon túl táboroznak, és készen állnak rá, hogy ellened harcba szálljanak.” Erre Júdás szembement velük. Amikor Júdás csapataival a patakhoz közeledett, Timóteus így szólt embereihez: „Ha ő kel át először, nem leszünk képesek ellenállni neki, túlerőben lesz velünk szemben. Ha azonban fél, és a patakon túl üt tábort, akkor mi kelünk át, és legyőzzük.”

Amikor Júdás a patakhoz ért, őröket állított a patakhoz és megparancsolta nekik: „Ne engedjetek egyetlen embert se sátort verni, szálljon mindenki harcba!” Elsőként maga kelt át, és az egész nép követte. Az összes pogány népet legyőzte, eldobálták fegyverüket, és Karnaim templomába menekültek. Először a várost foglalták el, aztán a templomot gyújtották fel azokkal egyetemben, akik benne voltak. Így elpusztították Karnaint – nem tudott többé Júdásnak ellenállni.
Júdás most egész Izraelt egybegyűjtötte, mind aki csak Gileádban élt, apraját-nagyját, az asszonyokat is, a gyerekeket is, minden holmijukkal, egy hatalmas seregre való népet, hogy Júda földjére vonuljanak. Efronba értek, ebbe a szoros közelében fekvő, megerősített nagy városba. Nem lehetett letérni előtte se jobbra, se balra, csak rajta lehetett keresztül vonulni. A város lakói azonban bezárták előttük a kapukat, és eltorlaszolták kővel. Júdás követet küldött, jóindulatúan azt üzente: „Kénytelenek vagyunk területeteken átvonulni, hogy eljuthassunk földünkre. Senki sem fog ártani nektek. Csak gyalogosan átvonulunk.” De ők vonakodtak kaput nyitni. Erre Júdás parancsot adott, hogy az egész seregnek hirdessék ki: ki-ki maradjon ott, ahol van. A katonák letáboroztak. Aztán egész nap és egész éjjel harcoltak a város ellen, s hatalmukba kerítették. A város lakói közül a férfiakat mind kardélre hányta, (magát a várost) kifosztotta, és a legyőzötteken vonult végig a városon. Átkeltek a Jordánon, és a Bet-Sánnal szemközt elterülő nagy síkságra értek. Júdás összegyűjtötte a hátul vonulókat, és bátorította a népet az egész úton, míg Júda földjére nem értek. Ujjongó örömmel fölvonultak Sion hegyére, és égőáldozatot mutattak be, mert nem halt meg közülük senki, szerencsésen hazaértek.

Vereség Jamnia mellett.

Azokban a napokban, amikor Júdás és Jonatán Gileádban voltak, testvérük, Simon pedig Ptolemaisz előtt állt Galileában, Zakariás fia, József, valamint a sereg vezére, Azariás hallottak hőstetteikről és harcaikról. Így szóltak: „Szerezzünk mi is nevet magunknak! Vonuljunk ki, és harcoljunk a körülöttünk élő pogányok ellen!” Parancsot adtak seregük tisztjeinek, és Jamnia alá vonultak. Gorgiász eléjük ment a városban állomásozó katonákkal, hogy fölvegye velük a harcot. József és Azariás csatát vesztettek, egészen Júdea határáig üldözték őket. Izrael népéből azon a napon mintegy kétezer férfi elesett. A nép súlyos vereséget szenvedett, mivel nem engedelmeskedtek Júdás és testvérei parancsának, hanem hőstettekről ábrándoztak. Aztán nem is azoknak a férfiaknak a nemzedékéből valók voltak, akiknek a keze szabadulást szerzett Izraelnek.

Győzelem Idumeában és Filiszteában.

Júdás, a hős és testvérei nagy hírre tettek szert Izrael egész népe, valamint a pogányok körében és mindenütt, ahol csak emlegették a nevüket. Körülvették őket, és szerencsét kívántak nekik.
Júdás és testvérei kivonultak, és hadat indítottak Ézsau fiai ellen, a déli országrészért. Meghódította Hebront és leányvárosait, lerombolta erődjeit, és körben fölgyújtotta bástyáit. Tábort bontott, s a filiszteusok földjére vonult, és áthaladt Marizán. Azon a napon több olyan pap elesett, aki hőstetteket akart végbevinni, és meggondolatlanul harcba bocsátkozott. Júdás most Asdod felé vette az irányt, a filiszteusok földjén lerombolta az oltárokat, bálványaikat meg tűzbe vetette. Kifosztotta a városokat, aztán visszatért Júda földjére.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Magadhoz valókkal barátkozzál!

Aki szurokhoz nyúl,
szurkos lesz a keze,
aki dölyfössel barátkozik,
ahhoz lesz hasonló.

Ami túl nehéz neked, azt ne emeld,
erősebbhez s gazdagabbhoz ne csatlakozz.
Minek agyagkorsót vasedényhez tenni?
Ha összeütődnek, eltörik a korsó.

A gazdag kérkedik jogtalan tettével,
a megbántott szegény még elnézést kérhet.

Amíg hasznára vagy, addig segít rajtad,
de ha lassan mozogsz,
akkor magadra hagy.

Hogyha van valamid, (szívesen) él veled,
de ha elszegényít, az cseppet sem fáj neki.

Ha szüksége van rád, elbűvöl, megszédít,
mosolyog rád, és bizalmat kelt benned.
Barátsággal kérdi: „Mire van szükséged?”

Aztán megszégyenít a lakomáival,
amíg ki nem foszthat kétszer-háromszor is,
s végül jól kigúnyol.
Ha később viszontlát, szó nélkül elkerül,
csak fejét csóválja.

Vigyázz, s ne hagyd magadat becsapni,
meg ne alázzanak balgaságod miatt.

Hogyha előkelő meghív, akkor tiltakozzál,
s annál inkább fog majd hívni.

Ne légy tolakodó, nehogy elküldjenek,
ne is állj túl messze, mert elfelednek.

Ne kapasd el magad,
hogy közvetlen hozzád,
s ne építs arra, hogy sokat cseveg veled.
A sok csevegéssel csak próbára tesz,
amikor rád mosolyog, kiszedi titkaid.

Irgalmatlan, aki továbbadja a szót,
és nem kímél meg a veréstől s láncoktól.

Légy hát óvatos, és vigyázz magadra,
mert saját fejedre hozol veszedelmet.

Minden élőlény a maga fajtáját szereti,
így az ember is azt, aki hasonló hozzá.

Minden élőlényt a fajtája vesz körül,
hozzá hasonlókkal társul az ember is.

Vajon összefér-e a farkas a báránnyal?
Éppoly kevéssé a gonosz a jóval.

Egyetérthet-e a kutya s a hiéna?
Hogy érthetne hát egyet
a gazdag a szegénnyel?

A puszták oroszlánja vadszamarat zabál,
éppígy a szegény is a gazdag legelője.

Az alázat iszonyattal tölti el a gőgöst,
éppilyen iszonyat a szegény a gazdagnak.

Ha meginog a gazdag, barátja segíti,
de a botladozó szegényt elhagyja barátja.

Ha megbotlik a gazdag, sokan felkarolják,
s ha badarságot beszél, hízelegnek neki.
Ha szegény botlik meg,
szidalmazzák érte, s ha bölcsen szólna is,
nem engedik szóhoz.

Hogyha gazdag beszél, mindenki elhallgat,
és a bölcsességét égig magasztalják.
Ha szegény szólal meg,
„Ki ez?” – azt kérdezik,
és ha akadozik, beléfojtják a szót.

Jó a gazdagság, ha bűn nem tapad hozzá,
rossz dolog a szegénység
– mondják a gonoszok.

Az embernek a kedélye tükröződik az arcán,
akkor is, ha vidám, akkor is, ha komor.

Boldog szívre sugárzó arc mutat,
szállóigét nehéz kigondolni.

Az igaz boldogság.

Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval,
és akit bűne miatt nem kínoz fájdalom.

Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve,
és aki nem süllyed reménytelenségbe.

Irigység és kapzsiság

Kicsinyes embernek nem való gazdagság,
s a telhetetlennek mire jók a kincsek?

Aki magához fösvény,
az másnak gyűjtöget,
idegen tobzódik majd a javaiban.

Kivel tesz jót, aki sajnálja magától?
A saját vagyonában sem leli örömét.

Nincs szörnyűbb,
mint aki önmagához fösvény,
ezáltal nyeri el gazdagsága bérét.

Néha ugyan tesz jót, de csak véletlenül,
s végül mégis kimutatja gonoszságát.

Gonosz az,
aki másra ferde szemmel tekint,
elfordítja fejét és más embert lenéz.

A kapzsinak sose elég az, amije van,
a telhetetlenség kiszárítja lelkét.

Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel,
a saját asztala is szükséget szenved.

Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól,
és vidd el az Úrnak az adományt,
amit kíván tőled.

Ne felejtsd, a halál nem várat magára,
s nem tudod,
milyen szövetség áll fenn az alvilággal.

Tégy jót barátoddal, mielőtt meghalnál,
ajándékozd meg, ahogyan csak tudod.

Ne vond meg magadtól a ma boldogságát,
és vedd ki részedet az élvezetekből.

Nem kell vagyonodat másoknak adnod,
nehéz szerzeményed a kockavetőknek.

Adj (ajándékot), s fogadj el magad is;
élvezd az életet,
mert az alvilágban már nincsen élvezet.

Minden test elavul, akárcsak a ruha,
ősi törvény mondja: meghalni, meghalni!

Mint a levélrügy a zöldülő fán:
az egyik elhervad, a másik fejlődik,
ilyen a húsból s vérből való népség:
amikor az egyik meghal, születik a másik.

Minden mulandó mű végül is elpusztul,
és aki alkotta, osztozik sorsában.

A bölcs boldogsága

Boldog az, akinek bölcsességen jár az esze,
aki mindent okosan megfontol;

aki eszét a bölcsesség felé irányítja,
és annak titkait igyekszik fölfedni,

mint valami vadász, úgy jár a nyomában,
leskelődik, hogyan juthat a közelébe,

benéz az ablakán, fülel az ajtaján,

s megtelepszik a háza közelében,
a falához kötözi sátrának cövekét,

az oldalához üti fel a sátrát,
s ezáltal kellemes otthonban lakhatik,

gondjaira bízza gyermekei sorsát,
s az ágai alatt kipiheni magát,

a nagy hőség elől árnyékába bújik,
oltalmat nyújt neki annak dicsősége.

Így tesz mind, aki az Urat féli:
eljut a bölcsességre
a törvény ismerője.

Elébe siet, mint egy édesanya,
mint ifjú feleség, úgy fogadja.

Az értelem kenyerével eteti,
és a bölcsesség vizét nyújtja neki italul.

Reá támaszkodik, s nem inog meg lába,
benne reménykedik és nem csalatkozik.

Felmagasztalja a többi ember fölé,
a gyülekezetben kinyitja a száját.

Az örömöt
és az ujjongás koszorúját elnyeri,
és örök hírnévvel ajándékozza meg.

A közönségesek nem veszik birtokba,
az istentelenek soha nem láthatják.

Elérhetetlenül messze van a gőgtől,
s hazug embereknek nem jut az eszükbe.

Dicsérete nem illik az istentelen szájába,
akinek az Úr nem adott rá megbízatást.

A bölcs ajka dicsőítő éneket zeng majd,
és maga az Úr fogja vezényelni.

Az ember szabadsága

Ne mondd: „A bűnöm az Úrtól származik”,
mert ő nem hoz létre semmit, amit gyűlöl.

Ne mondd:
„Bukásomat neki köszönhetem”,
mert gonosz emberre neki nincs szüksége.

Az Úr gyűlöl mindent, ami rossz,
s azok sem szeretik, akik őt tisztelik.

Ő teremtette a kezdet kezdetén az embert,
és saját döntése hatalmába adta.

Módodban áll,
hogy megtartsd a parancsokat,
hogy hűséges légy, megvan a hatalmad.

Eléd öntötte a tüzet és a vizet,
amire vágyol, az után nyújtsd a kezed.

Az ember előtt ott az élet és a halál,
megadatik neki, amit választ magának.

Mert igen gazdag az Isten bölcsessége,
erős a hatalma, s mindig lát mindent.

Szeme azokon van, akik őt tisztelik,
ismeri az ember minden egyes tettét.

Senkinek sem adott parancsot a rosszra,
sem pedig engedélyt arra, hogy vétkezzék.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A lusta azt mondja:
„Oroszlán van odakint,
meg talál ölni az utca közepén!”

Az idegen asszonynak mély verem a szája,
beleesik, akit elátkozott az Úr.

Ha dőreség tapad a fiú szívéhez,
a fenyítő pálca leszedi róla.

Aki elnyomja a szegényt, csak gyarapítja,
és aki a gazdagnak ad, a vesztére teszi.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged. Hálát adunk neked a mai napért. Köszönjük az igédet, köszönjük a bölcsességedet. Segíts, kérlek, a te szemeddel látni az életet! Segíts, hogy úgy láthassunk téged, ahogy kinyilatkoztattad magad nekünk! Segíts, kérlek, tisztán látnunk saját magunkat, hogy tudjuk, ki vagy te, kik vagyunk mi, és hogy felismerjük a te akaratodat ma és minden nap! A mi Urunk, Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Nos, Júdás Makkabeus még mindig főszerepben van, amint látjuk, de mit is csinál? Mi is történik itt voltaképpen? Emlékeztek, Nagy Sándor felosztotta a birodalmát, aztán jött Antiochusz Epifanész, ez a gonosz fickó. Most pedig látjuk Júdás Makkabeust, aki Antiochusz Epifanész távollétében felszabadítja Izrael népét. Ez egy elég erőszakos dolog. Újra mondom, amit tegnap: könnyű kimondani, hogy „persze az Úr Izraellel volt, amikor bevonultak az ígéret földjére!”. Viszont ugyanezt sokkal nehezebb kimondani egy időben közelebbi háborúskodásra. Néha könnyebb megemlékezni arról, hogy a zsidók erőszakkal törölték el a kánaánitákat, a jebuzitákat, a moábitákat, az ammonitákat és a hivvitákat, de sokkal nehezebb elfogadni ugyanezt a későbbi időkre nézve. Ó, azok a véres harcok… Hallani is nehéz róluk.

Emlékezzünk: sebzett és megtört világban élünk. Mit is látunk itt? Jöttek a görögök és minden módon pusztítani kezdték a zsidó népet. Azért jöttek, hogy kiirtsák a hűségeseket. Amint ebben a fejezetben is olvashatjuk, a pogányok azon voltak, hogy mind egy szálig lemészárolják őket. Ekkor lép színre Júdás Makkabeus. Azt is mondhatjuk, hogy ez tulajdonképpen védekező háború. De valójában függetlenségi háború, szabadságharc. Nekünk, magyaroknak van fogalmunk arról, mit jelent a függetlenségért harcolni. Létezik olyan, hogy a szabadságért vívott háború. Még akkor is, ha a háború szörnyű dolog. A szabadság mégis jó, és megéri harcolni érte, nemcsak a saját szabadságunkért, vagy a családunkért, hanem azért is, hogy legyen szabad és méltó istentiszteleti helyünk. És ez itt a lényeg, hogy szabadon, szabad népként élhessenek újra. Nemcsak azért, hogy újra szabadok lehessenek, hanem hogy újra az Úristenhez tartozzanak. Erről szól tehát a Makkabeusok első könyvének az eleje.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1012

Tehát a Makkabeusok könyve egy brutális és sokszor naturalisztikusan nyers könyv. A hithű zsidókkal is elképzelhetetlen kegyetlenséggel bánnak benne. Talán emiatt volt arról szó, hogy Mel Gibson forgatókönyvet ír belőle (lehet, hogy meg is írta), hogy film készülhessen Júdás Makkabeus csatáiról. Tudjátok, a korábbi filmjei, A rettenthetetlen, aminek rendezője volt, vagy A hazafi, amiben főszerepet játszott, rendkívül erőszakosak… És most itt ez a rendkívüli bibliai történet: erőszakos, de fontos. Nagyon fontos a számunkra. 

Szintén igen fontos a Sirák fia 13. fejezetében a „javak helyes élvezete”: hú, tényleg lényeges az anyagiak kérdése, de az sem mindegy, hogy mivé leszünk a kapcsolataink következtében. A 13. fejezet legelső verse roppant érdekes: „Aki szurokhoz nyúl, szurkos lesz a keze” (Sir 13,1). A szurok olyan, mint a kátrány – tudjátok, ragadós és lemoshatatlan. Emlékszem, gyerekkoromban hogyan szedtük fel a forró, napsütötte úttestről és gyúrtunk belőle szurokgolyót – szüleink nagyobb örömére… „Aki szurokhoz nyúl, szurkos lesz a keze, aki dölyfössel barátkozik, ahhoz lesz hasonló” (Sir 13,1). Milyen jó felismernünk, hogy az emberek dolgai átragadnak ránk. Azért mégy erényes emberek közé, mert azt akarod, hogy abból rád is ragadjon valami. Nem feltétlenül jó ötlet gonoszokkal lenni, mert akkor abból ragad rám valami. Ha alázatosokkal vagyok, akkor abból ragad rám valami, ha pedig gőgösökkel, akkor abból. Szerintem ez nagyon érdekes.

A 14. fejezetben – hányszor kell ezt mondanom Sirák fia könyvénél és a Bölcsesség könyvénél is majd… Minden egyes sor kincsesbánya, érdemes a szívünkben forgatni őket. A 14. fejezet 11. versében van egy kis szakasz, ami elég meglepő szerintem: „Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól” (Sir 14,11). Vagy más fordításban: „Fiam! Ha van miből, tégy jót magaddal”. Várjunk csak, mi is ez? Eddig arról volt szó, hogy „Légy körültekintő, esetleg tagadj is meg magadtól bizonyos dolgokat”, de a Sirák fia 14,11-ben ez áll: „Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól” (Sir 14,11). Ebben is micsoda bölcsesség van! Nemcsak az, hogy tartsd jól magad, hanem a saját mértéked szerint („ha van miből”) – vagyis ne költs többet, mint amid van, és „vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tőled.” (Sir 14,11). Vagyis így teljes a kép: „Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól, és vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tőled” (Sir 14,11). Emlékszem, mikor hitelkártyát csináltattam, eléggé sikerült meghökkentenem a bankos ügyintézőt, mikor arra a kérdésre, hogy mennyi legyen a hitelkeret a kártyán, azt válaszoltam, hogy nulla. Vissza is kérdezett, de akkor is azt mondtam, hogy nulla. Nem akarok soha tovább nyújtózni, mint ameddig a takaróm ér…

A következő is annyira jó: „Ne felejtsd, a halál nem várat magára, s nem tudod, milyen szövetség áll fenn az alvilággal” (Sir 14,12). A vége egyszerűen azt jelenti, hogy a halál nem fog senkire se várni: akár gazdag vagy, akár szegény, akár gondoskodtál magadról, akár nem, a számodra megszabott idő elteltével menned kell.

A következőt is szeretem: „Tégy jót barátoddal, mielőtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod. Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekből” (Sir 14,13-14). Húúú! Úgy értem: legyünk őszinték! „Ne vond meg magadtól a ma boldogságát” (Sir 14,14). Hányszor töltjük a napjainkat aggodalommal telve; tele mindenféle dologgal, ami elfojtja az isteni életet bennünk, megvonva magunktól „a ma boldogságát”. Hány napunk lehetne boldog, ha hagynánk?! Ha hagynánk, hogy olyan legyen, amilyennek lennie kell, békésen és örömmel munkálkodva – vagy éppen megpihenve. Ez tulajdonképpen egy döntés, amit meg kell hoznunk.

És ez az utolsó, amiről beszélek a 15. fejezet kapcsán, ami az ember szabadságáról szól. A 11. versben ez áll: „Ne mondd: »A bűnöm az Úrtól származik«, mert ő nem hoz létre semmit, amit gyűlöl. Ne mondd: »Bukásomat neki köszönhetem«, mert gonosz emberre neki nincs szüksége. Az Úr gyűlöl mindent, ami rossz” (Sir 15,11-13). Ez ugyanaz, mint amit Jakabnál is olvashatunk: „Senki se mondja, aki kísértést szenved: »Isten kísért«, mert Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit” (Jak 1,13).

A 14. versben meg ez áll: „Ő teremtette a kezdet kezdetén az embert, és saját döntése hatalmába adta. Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy, megvan a hatalmad” (Sir 15,14-15). Ez mind a Teremtés könyvéig megy vissza. Emlékeztek, amikor Káinnak rossz éve volt, féltékeny volt az öccsére, Ábelre és bosszút akart állni rajta. Nem, mintha bármit is elkövetett volna testvére ellen, de Káin féltékeny volt. Isten pedig így szól: „a bűn egy démon, egy szörny, egy sárkány, aki az ajtód előtt leselkedik, de te legyőzheted!” Ugyanez van Sirák fiánál is: „Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy, megvan a hatalmad” (Sir 15,14-15). Ez ment meg téged. Ha bízol Istenben, élni fogsz. 

„Eléd öntötte a tüzet és a vizet, amire vágysz, az után nyújtsd a kezed. Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának. Mert igen gazdag az Isten bölcsessége, erős a hatalma, s mindig lát mindent” (Sir 15,16-18). Ez a valóság mindannyiunk számára: Isten azért teremtett, hogy a mennybe jussunk, de a választás lehetőségét a kezünkbe teszi. Nyújtsd a kezed a mennyország felé vagy a pokol felé! Azt kapod, amit választasz. Isten lehetővé tette, hogy a mennybe jussunk Jézus élete, halála és feltámadása által. Isten megnyitotta a mennyország kapuját, elérhetővé tette számunkra. De azt is mondja: „nyújtsd ki a kezed azután, amire vágysz, és azt fogd kapni, amit választasz”!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én a mennyországot akarom. Jézust akarom választani. Istent akarom választani.

Ugyanakkor ismerem magamat, és tudom, hogy mindannyian újra és újra küzdünk azért, hogy Istent válasszuk – minden pillanatban, egész lényünkkel.

Ezért imádkozunk egymásért. És nagyon-nagyon fontos az imaháttér. Ezért imádkozom érted és ezért kérem, hogy imádkozz értem is és a munkatársaimért is.

Kérlek, imádkozz, hogy mindannyian a mennyországot válasszuk!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.