Boldog Fulton Sheen érsek elmélkedései a rózsafüzér 15 titkáról: Az örvendetes titkok

Október a rózsafüzér hónapja. A szentolvasó eredete a hagyomány szerint Szent Domonkos nevéhez köthető.  Szent II. János Pál pápa 2002. október 16-i keltezéssel adta ki Rosarium Virginis Mariae kezdetű, a rózsafüzérről szóló apostoli levelét, amelyben gyakorlati tanácsokat fogalmaz meg a rózsafüzér imádkozásának módjával kapcsolatban.

A néhány hete, 2026 szeptemberében boldoggá avatott amerikai érsek, Fulton J. Sheen (1895–1979) klasszikus művében, a „Elmélkedések a rózsafüzér tizenöt titkáról” című könyvében többek között így ír a rózsafüzérről és annak imádkozásáról:

„A rózsafüzér  – mivel az egész embert  egy egyetlen, felemelő cél felé irányítja -, a leghatékonyabb gyógymód lehet a gondokkal küzdő modern emberek számára. (…)

A rózsafüzérben minden képességünk – az elme, az akarat, a képzelet, a memória, a vágyak, a remények és az izmok – az Istenség felé irányul. Látszólag sok az ismétlés a rózsafüzérben; de valójában ez nem fárasztóbb vagy monotonabb, mint amikor egy férfi egy nőnek huszadszor is azt mondja: „Szeretlek”.

“A szemek hordozzák az imák terhét, míg a tizedek rögzítik azt a 15 jelenetet, amelyek a Megváltásunk nagy drámájában játszódnak le. Szemről-szemre, tizedről tizedre a lélek emelkedik felfelé az egyik titoktól a következőig, ahhoz a „szeretethez, amelytől minden szeretetben csak elmaradunk, ahhoz a Szépséghez, amely mellett minden más szépség haloványnak tűnik.” (…) Szükségünk van ezekre a misztériumokra, hogy elgondolkodtassanak minket. Nem vagyunk elég szellemi lények ahhoz, hogy Istent úgy fogjuk fel, amilyen Ő valójában. Természetünk túl gyenge ahhoz, hogy kibírjon egy ilyen fennkölt dolog okozta sokkot.

Isteni Megváltónk élete tele van olyan szépségekkel, amelyeket törékeny emberi szívünk nem lát meg, hacsak azokat előbb nem szűrjük át egy olyan ima prizmáján, mint a rózsafüzér, amely azokat 15 különálló titokra bontja. A titkok természetesen három csoportba sorolhatók, amelyek egyben minden ideális keresztény élet három részét is jelentik: az öröm, a szenvedés és a dicsőség.”

A cikk a hirdetés után folytatódik…

Sheen érsek elmélkedései értelemszerűen nem ölelik fel a világosság rózsafüzér titkait, amelyeket Szent II. János Pál pápa csak 2002-ben vezetett be.

Az alábbiakban részletekben közöljük Fulton Sheen érsek elmélkedéseit.

Az örvendetes titkok

Az angyali üdvözlet

Az angyali üdvözletben Isten Fiának megtestesülése, testi megszületése egy asszony beleegyezésétől függött, mint ahogy az ember bukása a Paradicsomkertben egy ember beleegyezésétől függött.

Isten, hatalma révén, erővel is magára ölthette volna az emberi természetet, ahogyan az ember keze megragadja a rózsát, de nem akarta megsérteni a szabadság általa adott legnagyszerűbb ajándékát egy teremtmény szabad válasza nélkül. Az angyal révén, aki azokkal a szavakkal köszönti Máriát, amelyek az Üdvözlégy imádság első részévé lettek: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”, Isten megkérdezi Máriát, hogy megajándékozná-e egy emberrel.

Mária, miután megtudja, hogy emberi szerelem nélkül, de az isteni Szeretet által beárnyékolva fog foganni, beleegyezik, és ezzel egy új emberiség veszi kezdetét Máriával, mint az új Évával és Krisztussal, mint az új Ádámmal.

Az angyali üdvözlet a szabadság örömének a titka. A szabadság az egyetlen dolog a világon, amely a miénk marad. Isten bármi mást el tud venni tőlünk: az egészségünket, a jólétünket és a hatalmunkat, de soha nem fog kényszeríteni minket arra, hogy szeressük Őt vagy engedelmeskedjünk Neki. Az „igen” varázsa annak a lehetőségében rejlett, hogy az ember mondhatott volna „nem”-et is.

Mária arra tanít minket, hogy mondjunk Istennek „Fiat”-ot: „Legyen nekem a te igéd szerint.” Viszont maga Isten tanította meg nekünk, hogy mivel Ő nem avatkozik bele egy nő szabadságába, úgy egy férfinak sem szabad ezt sohasem megtennie.

Mária meglátogatja Erzsébetet

Ezt írja az Evangélium: „Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be, és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!” (Lk 1,39-42)

Urunk első csodáját akkor mutatta be, amikor még Anyja méhében volt. Megmozdulásra késztette a még meg nem született Jánost, és tudatosította jelenlétét Erzsébetben, Anyja unokatestvérében. Tehát jóval Kána előtt a mi Urunk megmutatja, hogy Anyján keresztül hajtja végre láthatatlan csodáit a szívekben és Márián keresztül jut el az emberi lelkekhez.

Az örvendetes titkok második öröme az Ó– és Újszövetség találkozásának öröme, annak az öröme, hogy egy fiatal szűz üdvözöl egy idős asszonyt, amikor Mária dalra fakad és elénekli a valaha énekelt legforradalmibb éneket, a Magnificat-ot, előrevetítve a napot, amikor a hatalmasokat letaszítják a trónjukról, a szegényeket pedig felmagasztalják.

Abban a pillanatban, amikor Erzsébet elsőként hívja Máriát Isten Anyjának, mielőtt a mi Urunk megszületett volna, Mária azt válaszolja énekében, hogy nagyságát az Úrnak köszönheti, illetve, hogy azért választotta ki, mert alázatos volt. Könnyen lehet, hogy Mária azután lett kiválasztva Isten Anyjának, miután fogadalmában már lemondott erről a megtiszteltetésről. Habár Mária nagyobb Erzsébetnél, meglátogatja őt akkor, amikor a legnagyobb szüksége van segítségre. Isten szemében csak akkor válunk naggyá, ha kicsinnyé leszünk.

Jézus születése

A szeretet gyakran azzá válik, amit szeret. Isten szerette az embert, ezért vált emberré! Emberi természetének köszönhetően képes volt magára venni bajainkat és bánatainkat, és úgy átélni a bűn következményeit, mintha azok a sajátjai lennének.

Ám mindez annak a függvénye volt, hogy Mária emberi természetet adjon Neki. Mária nélkül soha nem lehetett volna szeme, hogy meglássa a pusztában éhező tömeget; füle, hogy meghallja a jerikói vak ember könyörgését; keze, hogy megsimogassa a gyermekeket és lába, hogy megkeresse az elveszett bárányt.

Kilenc hónapon át Mária saját teste volt a természetes Eucharisztia, amelyben Isten az emberi élet közösségében osztozott, előkészítve azt a nagyszerűbb Eucharisztiát, amikor az emberi élet az istenivel lép közösségre.

Mária öröme az volt, hogy saját testében formálta Krisztust. Ma pedig az az öröme, hogy a mi lelkünkben formálja Krisztust. Ebben a titokban azért imádkozunk, hogy foganjon meg bennünk a krisztusi szellem, és adjunk Neki új ajkakat, amelyekkel Atyjáról beszélhet, új kezeket, amelyekkel a szegényeket etetheti, és új szívet, amellyel mindenkit szerethet, még az ellenséget is.

Jézus bemutatása a templomban

Minden gyermek olyan, mint egy nyíl, amelyet anyja íjából lőttek ki, ám célpontja Isten. A gyermekek anyjukon keresztül jönnek a világra, mégsem az ő tulajdonuk. Mária elismeri a Gyermeke iránti isteni igényt azzal, hogy újból bemutatja Őt Istennek, miközben felajánlja testének templomát az emberkéz alkotta templomban.

Mária itt előrevetíti minden édesanya örömét, aki gyermekét a keresztelőmedencéhez viszi, ahol Isten a magáénak követelheti azt, aki az Övé. Mária esetében viszont a gyermeket áldozatnak követelték. Ahogyan az agg Simeon mondta: Ő az ellentmondás jele lesz, mert a kereszt az ellentmondás.

Máriának pedig azt mondta még, hogy a lelkét tőr fogja átjárni. Ez akkor történik meg, amikor keresztre feszített Fia szívét lándzsával döfték át. Fia testén és az ő lelkén egyszerre hatol át a tőr. Mária volt az egyetlen anya, aki azért hozott életet a világra, hogy az meghaljon.

Nem is annyira az ajándékainkat várja tőlünk Isten, hanem inkább a jelenlétünket, miközben életünket felajánljuk Neki.

Urunk megtalálása a Templomban

Kétféle lélek létezik a földön: akik elrejtőznek Isten elől, illetve akiktől Isten rejtőzik el. Ám amikor Isten rejtőzik el, azt azért teszi, hogy egyre jobban keressék Őt, mintha mélyebb szeretet akarna előcsalogatni.

Az alatt a három nap alatt, amikor az isteni Gyermek elveszett, a Boldogságos Anya a bűnösök anyjává lett. A bűnnek az a lényege, hogy elveszítjük Istent. Mária is elveszítette Istent, nem lelki értelemben, hanem fizikailag. Ez alatt a három nap alatt megértett valamit a bűnös elhagyatottságából, a vétkes magányosságából és a frusztrált ember egyedüllétéből. Isteni Fia 21 évvel később ugyanezt érezhette, amikor a kereszten függve megkérdezte, hogy miért hagyta el Őt Isten.

Egyetlen bűnös se essen kétségbe az isteni irgalmassággal kapcsolatban, mert Mária megérti a szív fájdalmát, mert tudja, hol lehet Krisztust megtalálni. Azt is tudja, hogyan vigye el a bűnöst isteni Fiához. Mint az „Üres karok Madonnája”, a te ölelésedre vár.