BIY HU cover 90. nap

90. nap: Rut és Boász

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Honfoglalás és Bírák kora

4. DEBORA ÉS BÁRÁK
Izrael a kánaániak hatalmában.

Ehud halála után Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Ezért az Úr Jábinnak, Kánaán királyának kezébe adta őket, aki Hacorban uralkodott. Seregének Sziszera volt a vezére, aki a népek Harosetjében lakott. Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek, mert Jábinnak kilencszáz vasszekere volt, és húsz év óta keményen sanyargatta Izrael fiait.

Debora.

Ebben az időben Lappidot felesége, Debora prófétaasszony bíráskodott Izraelben. Ráma és Bétel között, Efraim hegyén ült törvényt, a Debora-pálmafa alatt, és Izrael fiai hozzá mentek peres ügyeikkel.
Elküldött, és magához hívatta a naftalibeli Kedesből Abinoám fiát, Bárákot, és így szólt hozzá: „Ezt parancsolja az Úr, Izrael Istene: Menj fel a Tábor hegyére, és vigyél magaddal tízezer embert Naftali és Zebulun fiai közül. Felvonultatom ellened a Kison-patakhoz Sziszerát, Jábin seregének vezérét, szekereivel és csapataival együtt, és a kezedbe adom.” Bárák így válaszolt neki: „Ha velem jössz, elmegyek, ha azonban nem jössz velem, nem megyek, mert nem tudom, hogy az Úr angyala melyik napon viszi sikerre ügyemet.” „Veled megyek – válaszolta neki –, de utadon nem a tiéd lesz a dicsőség, mert az Úr egy asszonynak adja kezébe Sziszerát.” Debora útnak indult, és elment Bárákkal Kedesbe. Itt Bárák összehívta Zebulunt és Naftalit. Tízezer ember követte, s Debora is vele ment.
A kenita Héber elvált Kain törzsétől és Hobabnak, Mózes apósának fiaitól, és a Szaannaim-tölgy mellett ütötte fel sátrát, nem messze Kedestől.

Sziszera veresége és halála.

Sziszerának hírül vitték, hogy Abinoám fia, Bárák fölvonult a Tábor hegyére. Sziszera erre összehívta szekereit, a kilencszáz vasszekeret és összes csapatát a népek Harosetjéből a Kison-patakhoz. Erre Debora így szólt Bárákhoz: „Indulj, mert elérkezett az a nap, amikor az Úr kezedbe adja Sziszerát. Az Úr előtted halad!” Bárák levonult a Tábor hegyéről, s tízezer ember követte. Az Úr félelmet keltett Sziszerában, szekereiben és egész seregében Báráktól, úgyhogy Sziszera leszállt szekeréről, és gyalog menekült. Bárák pedig a nemzetek Harosetjéig üldözte a szekereket és a sereget. Sziszerának egész seregét kardélre hányták, nem menekült meg egyetlen ember sem. Sziszera közben a kenita Héber feleségének, Jáelnek sátra felé menekült gyalog. Hacor királya, Jábin és a kenita Héber háza között ugyanis béke volt. Jáel Sziszera elé ment, és így szólt hozzá: „Térj be, uram, térj be hozzám, és ne félj!” Betért tehát a sátrába, és ő betakarta egy szőnyeggel. Így szólt hozzá Sziszera: „Kérlek, adj egy kis vizet, mert szomjas vagyok.” Megnyitotta hát a tömlőt, amelyben aludttej volt, inni adott neki, aztán újra betakarta. „Állj ki a sátor ajtajához – mondta neki –, s ha valaki jön, és megkérdezi tőled: Van itt valaki? – feleld azt, hogy nincs.” Ám Jáel, Héber felesége fogott egy sátorcöveket, a kezébe meg vett egy kalapácsot, csendesen mellé osont, a cöveket a halántékába verte, úgyhogy odaszegezte a földhöz. A fáradtságtól ugyanis mélyen aludt. Így halt meg. Közben odaért Bárák, aki üldözőbe vette Sziszerát. Jáel eléje ment, és így szólt hozzá: „Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit keresel.” Bement, s Sziszera ott feküdt holtan – a cövek kiállt a halántékából. Az Úr tehát megalázta ezen a napon Kánaán királyát, Jábint Izrael fiai előtt. Izrael fiainak keze egyre súlyosabban nehezedett Kánaán királyára, Jábinra, egészen addig, amíg teljesen le nem igázták.

Debora és Bárák éneke.

Debora és Abinoám fia, Bárák azon a napon így énekeltek:

Izraelben a harcosok kibontották hajukat,
a nép nagylelkűen viselkedett.
Áldjátok az Urat!

Halljátok királyok, figyeljetek fejedelmek!
Az Úr dicsőségére énekelek.
Magasztalom az Urat, Izraelnek Istenét.

Amikor kivonultál, Uram, Szeirből,
és átvonultál Edom mezein,
a föld megrendült, az egek megindultak,
a felhők vizet ontottak.

A hegyek megremegtek az Úr előtt,
az Úr, Izrael Istene előtt.

Samgarnak, Ánát fiának napjaiban,
Jáel napjaiban néptelenné váltak az utak.
Akik útra keltek, ösvényekre tértek.

A falvak kihaltak Izraelben.
S kihaltak is maradtak,
míg te, Debora nem jöttél,
föl nem keltél, Izraelnek anyja.

Isten harcosai elnémultak,
öt városnak sem volt egyetlen pajzsa,
sem lándzsája negyvenezernek Izraelben.

Szívem Izrael vezéreiért dobog,
s azokért, akik oly készségesek a népben.
Áldjátok az Urat!

Ti, akik fehér szamárra szálltok
és szőnyegre ültök,
s ti, akik az utakon jártok, énekeljetek,

csatlakozzatok az itatóvályúknál
ujjongókhoz.
Ott ünneplik az Úr jótetteit,
uralma jótéteményeit Izraelben.
[Az Úr népe levonult a kapukhoz.]

Kelj föl, kelj föl, Debora!
Kelj föl, kelj föl, zengj éneket!
Bátorság, rajta, Bárák!
Fogd el, akik téged elfogtak, Abinoám fia!

Izrael levonult a kapukhoz,
az Úr népe a hőshöz.

Efraim vezérei a völgyben vannak.
Testvéred, Benjamin a tieid között.
Machirból levonultak a vezérek,
és Zebulunból is,
akik a parancsnoki pálcát tartják.

Isszachár vezérei Deborával tartanak,
Naftali meg Bárákkal,
nyomában halad a völgyben.
Ruben patakjai mellett
hosszasan tanácskoznak.

Miért maradtál ott az akolban,
furulyát hallgatni nyájad körében?
[Ruben patakjai mellett hosszasan
tanácskoznak.]

Gileád miért marad túl a Jordánon,
s Dán miért tölti idejét idegen hajókon?
Áser a tenger partján rostokol,
nyugodtan éldegél kikötőiben.

Zebulun olyan nép, amely szembenéz
a halállal, s Naftali is a dombvidéken.

Királyok jöttek és csatasorba álltak,
Kánaán királyai harcba szálltak
Megiddó vizei mellett Tanachnál,
de ezüstöt zsákmányul nem szereztek.

Az ég magasából harcoltak a csillagok,
s pályájukon küzdöttek Sziszera ellen.

A Kison-patak elsodorta őket,
a szent patak, a Kison-patak.
Éledj, lelkem, kapj erőre!

A lovak patái vágták a földet,
száguldoztak, száguldoztak paripáik.

Átkozzátok meg Méroszt,
mondja az Úr angyala,
szórjatok átkot lakóira,
mert nem siettek az Úr segítségére,
az Úr segítségére a hősök közé.

Legyen áldott az asszonyok közül Jáel,
[a kenita Héber felesége],
az asszonyok közül,
akik a sátrakban laknak, legyen áldott.

Vizet kért, s ő tejet adott neki,
drága kancsóból tejszínnel kínálta.

Kezével megragadta a cöveket
és jobbjával a kalapácsot.
Leütötte Sziszerát, összezúzta a fejét,
átfúrta, szétverte halántékát.

Lába elé zuhant, odaroskadt, ott terült el,
lába elé rogyott, odaomlott.
Ahova esett, ott maradt, ott múlt ki.

Kihajolt az ablakon,
és nézelődött Sziszera anyja a rács mögül.
„Hol késik szekere, miért nem jön?
Miért érkezik késve fogata?”

Legokosabb udvarhölgye így felelt,
e szavakkal válaszolt neki:

„Bizonyára összegyűjtik
és elosztják a zsákmányt:
egy leányt, két leányt minden katonának,
egy tarka ruhát, két tarka ruhát
Sziszerának,
egy kendőt, két kendőt az én nyakamra!”Az ország nyugton élt negyven esztendeig.

Így vesszen el, Uram,
minden ellenséged, akik pedig szeretnek,
legyenek olyanok, mint a nap,
amikor teljes fényében fölkel.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Rut Boász földjén.

Noéminak volt egy rokona a férje részéről. Tekintélyes ember volt, ugyanabból a nemzetségből, mint Elimelech. Boásznak hívták. A moábita nő, Rut, így szólt Noémihez: „Szívesen kimennék a mezőre kalászt szedni, ha volna, aki megengedné.” „Menj, leányom!” – felelte neki. El is ment, és szedte a kalászt az aratók után a szántóföldön. Úgy esett, hogy épp Boászé volt az a darab föld, Elimelech nemzetségéből. Boász akkor jött ki Betlehemből. Megszólította az aratókat: „Az Úr legyen veletek!” „Áldjon meg az Úr!” – felelték. Ezután Boász megkérdezte szolgájától, akit az aratók fölé rendelt. „Kié ez a fiatalasszony?” Az aratók fölé rendelt szolga így válaszolt: „Ez a fiatalasszony az a moábita nő, aki Moáb földjéről jött ide Noémival. Megkérdezte: Szabad tallóznom és az aratók után kalászt szedegetnem? Így hát jött, és reggeltől mostanáig talpon volt.” Boász így szólt Ruthoz: „Hallgass ide, leányom! Ne menj más földjére tallózni, ne menj el innét, hanem szegődj szolgáimhoz. Tartsd szemmel a földet, amelyet learatnak, és haladj a nyomukban. Megparancsoltam szolgáimnak, hogy ne háborgassanak. S ha megszomjazol, menj oda a korsóhoz, és igyál abból, amit a szolgáim telemertek.” Rut arcra borult, és egészen a földig hajolt, aztán megkérdezte: „Hogy van az, hogy tetszésre leltem szemedben, és – bár idegen vagyok –, ennyire szíves vagy hozzám?”
„Elbeszélték nekem – válaszolta Boász –, mi mindent tettél anyósodért férjed halála után: elhagytad apádat, anyádat, szülőföldedet, és eljöttél egy néphez, amelyet azelőtt soha nem ismertél, sem tegnap, sem tegnapelőtt. Jutalmazzon meg az Úr azért, amit tettél! Részesítsen bőséges jutalomban az Úr, Izrael Istene, akinek védőszárnyai alatt oltalmat találni idejöttél.” „Szeretném, ha tetszésre találhatnék szemedben, uram! Megvigasztaltál, és jó szóval fordultál szolgálódhoz, jóllehet még annyi sem vagyok neked, mint valamelyik szolgálód” – felelte.
Evés idején Boász odaszólt neki: „Gyere ide, egyél ebből a kenyérből, és mártsd be falatodat a borecetbe!” Leült hát az aratók közé. (Boász) odaöntött neki egy halom pörkölt gabonát. Evett a jóllakásig, és még maradt is neki belőle. Amikor felállt, hogy tovább tallózzék, Boász meghagyta szolgáinak: „Hagyjátok, hadd tallózzék a kévék között is, ne bántsátok! Inkább húzgáljatok ki a kévétekből, és hullassatok el néhány kalászt, hogy fölszedhesse, s ne szóljatok rá!” Rut egészen estig tallózott a szántóföldön, és amikor kicsépelte, amit összeszedett, volt vagy egy mérőnyi árpa.
Fogta, és visszament a városba, és megmutatta anyósának, amit összeszedett. S azt is megmutatta, ami megmaradt neki, amikor már eleget evett, és odaadta neki. Anyósa megkérdezte: „Hol tallóztál ma, hol dolgoztál? Legyen áldott, aki jó volt hozzád!” Rut elbeszélte anyósának, kinél dolgozott. „Azt az embert – mondta –, akinél ma dolgoztam, Boásznak hívják.” Noémi azt mondta menyének: „Áldja meg az Úr, aki nem tagadta meg irgalmát sem az élőktől, sem a holtaktól!” Majd így folytatta: „Az a férfi a rokonunk, gyámolítóink közé tartozik.” Rut erre elmondta anyósának: „Azt mondta nekem: tarts szolgáimmal, amíg csak le nem aratnak!”
Noémi tehát így szólt menyéhez, Ruthoz: „Jól van, lányom, szegődj csak szolgáihoz, nehogy valamelyik más szántóföldön kelletlenül fogadjanak.” Rut tehát egészen az aratás és a szüret végéig Boász szolgáival tartott. És továbbra is anyósánál maradt.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

ISTENTISZTELETRE

(Zarándokének.)
Rajta, áldjátok az Urat,
ti, az Úr szolgái mind,
akik az Úr házában álltok,
Isten házának csarnokaiban!

Tárjátok kezeteket a szentély felé,
s dicsőítsétek az Urat éjjelente!

Áldjon meg téged Sionból az Úr,
aki az eget és a földet teremtette!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Dicsérünk téged, Mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy elolvashattuk ezt a történetet, ami egy asszony töretlen hitéről tesz tanúságot számunkra. Rut nem ismert téged, de képes volt megbízni anyósában, aki közel volt hozzád. Hűségéért megáldottad őt is, és a körülötte lévőket is. Ezen a csodálatos asszonyon keresztül áldod meg Izrael népét is, hiszen Királyunk is Rut kései leszármazottja. Segíts, hogy mi is hűségesek legyünk szeretteinkhez, családunkhoz és főleg hozzád! Uram, segíts nekünk olyankor, amikor az élet nehézre fordul, amikor látszólag sötétségben járunk, és nagyon könnyű lenne hűtlenné válnunk! Jézus nevében kérünk, segíts, hogy ilyenkor beléd kapaszkodjunk és még jobban ragaszkodjunk hozzád! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen! 

Elmélkedés

Ha ránézünk Rut történetére, könnyen mondhatnánk: Milyen szerencsés! Pedig ez a nap hosszú ideje talán az első áldásos napja volt. Moáb földjén Rutot feleségül vette Noémi egyik fia. Először Noémi férje, Rut apósa, Elimelech halt meg. Ezt követően meghalt Elimelech két fia is, ami a családot veszélyes helyzetbe sodorta. Rut épp csak elkezdte tervezni új családja életét, amikor a férje váratlanul eltávozott.

Eddig a napig, míg meg nem jelent Boász földjén, kilátástalanságban élt, napról-napra, kapaszkodók nélkül, a dolgok jóra fordulásának ígérete nélkül. Rut mégis megmaradt hűségben, és tovább ment az anyósával, Noémivel. Abba az egy személybe kapaszkodott, akit ismert, rábízta magát és úgy döntött: Noémi Istene lesz az én Istenem is, Noémi népe lesz az én népem is! Rut kitartott, így eljött az a nap, amikor a dolgok jóra fordultak. Miközben a mezőn az elhullatott kalászokat gyűjtögeti, Boász észreveszi és megvédi őt. Régóta ez lehet az első alkalom, hogy Rut valóságosan megtapasztalja valaki védelmét. Rutnak tehát nem volt könnyű dolga, de a remény végül felcsillant az életében.

Talán ma te is kilátástalannak érzed a helyzetet, amiben vagy. Talán azt kérdezed most a szívedben: Hol van az én reményem? Hol van az én szabadulásom? Ilyenkor emlékezz erre a történetre! Van úgy, hogy egy nehéz időszak hosszú ideig tart, de Isten előtt egy nap annyi, mint ezer év, és ezer év annyi, mint egy nap. Ha költőibben szeretném kifejezni magam, akkor azt mondhatom, hogy ha hajlandóak vagyunk nyitott szívvel keresni, megtaláljuk a remény csillagát, ami egy nap majd mindenki történetében felragyog. Ez szép. Ugye?

Gondolj az emberiség egyik legsötétebb napjára, amiről a Teremtés könyvének 3. fejezetében olvastunk közös bibliaolvasásunk legelején. Ádám és Éva fellázadt Isten ellen, és megtapasztalta hűtlensége következményeit. A 3. fejezet 15. versében Isten erre úgy válaszolt, hogy megváltót ígért nekik: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.”  De mit jelenthet ez?

A reményt jelenti. A Bírák könyvének mai története szorosan ide kapcsolódik. Az Úr elénk tárja Debora, Sziszera és Jáel történetét, ami az Ő nagy ígéretének beteljesedését előre jelzi.

A 4. fejezetben Jáel Sziszera fejét egy sátorcövekkel a földhöz szegezte, ami számunkra valószínűleg nagyon erőszakos tettnek tűnik. Számára is az volt. Mégis, ez a Teremtés 3,15 beteljesedésének előrejelzése, amikor az ellenség feje egy asszony által széttiportatik.

Mi már tudjuk, hogy a nagy ellenség feje Jézus által, az egyetemes Megváltó által lesz széttiporva. Ő az igazi Megváltó, az igaz Bíró és az igaz Harcos, aki a végletekig harcol a népért. Ő az, akihez igazán tartozunk, és akibe minden bizalmunkat vethetjük. Ha a halál árnyékának völgyében járunk is, Ő a mi reményünk. Ő egy pillanat alatt mindent meg tud változtatni.

Egyébként az, hogy a kígyó fejét az asszony szülötte, egy férfi tiporja majd szét, már kiderül az eredeti héber szövegből is, ahol a kígyó legyőzőjét hímnemű személyes névmással nevezik meg.

Ezért még, amikor sötétségben járunk, akkor is járhatunk reménnyel. Mert egyetlen pillanat alatt, egyetlen nap alatt minden megváltozhat.

Imádkozom ezért érted. Hogy hűségben tudj járni. Hogy én is hűségben tudjak járni. És ha most éppen sötétségben vagy, imádkozom, hogy a fény első sugara nagyon hamar felragyogjon az életedben.

Nem vagy egyedül. Nem egyedül járjuk ezt az utat. Imádkozunk egymásért. És Isten veled van.

Imádkozom érted. Kérlek, imádkozz értem is!

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.