BIY HU cover 86. nap

86. nap: Isten valóságos jelenléte

Júda törzse.

Az a rész, amely Júda fiai törzsének jutott, nemzetségeik szerint, Edom határa mentén terült el, Cin pusztájától Kádesig, délnyugatra. Déli határa a Sós-tenger szélénél, a tenger dél felé ívelő öblénél kezdődött, majd dél felé folytatódott az Akrabbim magaslatáig, keresztülszelte Cint, majd Kádes-Barneától délre húzódott; Hecront elhagyva továbbment Addar felé, ott Karka felé fordult, átment Acmonon, és Egyiptom patakjába torkollott, hogy a tengerben érjen véget. Ez legyen déli határotok. Keleten a Holt-tenger felé, majd a Jordán torkolatáig. Az északi határ a Jordán torkolatánál levő tengeröbölnél kezdődött. Aztán fölkanyarodott a határ Bet-Hogla felé, majd Bet-ha-Arabától északra folytatódott, és Ruben fiának, Bohannak a kövéig húzódott. Most a határ felkanyarodott Debirnek, az Achor völgyétől kiindulva, és északon a kőkör felé fordult, Addumin lejtőjével szemben, amely a pataktól délre fekszik. Innen a határ En-Semes vizei felé húzódott, és En-Rogelben ért véget. Aztán folytatódott Ben-Hinnom völgye felé, a jebuziták hegygerincétől délre, azaz Jeruzsálem felé, majd felkapaszkodott a hegy csúcsára, amely Hinnom völgyét lezárja nyugat felől, és Refaim síkságának az északi határánál fekszik. A hegycsúcsról a határ Neftoach vízforrásához kanyarodott, majd Efron hegyéig húzódott, hogy onnan Baala irányában, vagyis Kirjat-Jearim felé íveljen. Baalától a határ nyugatra fordult, a Szeir-hegység felé, végigfutott a Jearim-hegység északi lejtőjén – ez másként Keszalon –, onnan lefelé fordult Bet-Semes, majd Timna irányában elérte az Ekron északi oldalát, Sikkaronnak kanyarodott, felhúzódott Baala hegyére, aztán Jabneel felé tartva elérte a tengert.
A nyugati határt a Nagy-tenger alkotta. Ezek körös-körül a határai annak a földnek, amely Júda nemzetségeinek jutott osztályrészül.

Kaleb fiai elfoglalják a Jordán völgyét.

Jefunne fia, Kaleb, Júda fiai között kapott örökrészt az Úr Józsuénak adott parancsa szerint. Ez neki adta Kirjat-Arbát, az anakiták fővárosát, azaz Hebront. Kaleb kiűzte onnan Anak három fiát: Sesait, Achimant és Talmait, Anak utódait. Aztán Debir lakói ellen vonult, amelyet azelőtt Kirjat-Szefernek hívtak. Kaleb azt mondta: „Aki Kirjat-Szefert elfoglalja, annak adom leányomat, Achszát feleségül. Otniel foglalta el, Kaleb fiának, Kenáznak a fia, hozzá adta hát Kaleb a lányát, Achszát feleségül.” Amikor férjéhez vezették, rábeszélte, hogy kérjen apjától szántóföldet. Ő aztán leszállt a szamaráról a földre, s Kaleb megkérdezte: „Mit akarsz?” „Tégy nekem egy szívességet! Tégy meg a kedvemért valamit! Ha Negeb pusztájába küldtél, akkor adj vízforrásokat!” S neki adta mind a felső vízforrásokat, mind az alsó vízforrásokat.
Ez lett Júda fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint.

Júda törzsének városa.

Júda fiai törzsének városai Edom határánál, a Negeben: Kabceel, Éder, Jagur, Kina, Dimon, Adada, Kedes, Hacar, Jitnan, Szif, Telem, Bealot, Hacor-Hadatta, Kerijot-Hecron (ez Hacor), Aman, Sema, Molada, Hacar-Gadda, Hesmon, Bet-Pelet, Hacar-Sual, Bersabé, Bizjotja, Baala, Ijim, Ecem, Eltolad, Keszil, Horma, Ciklag, Madmanna, Szanszanna, Lebaot, Silhim, En-Rimmon. Összesen 29 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
A síkságon Estaol, Corea, Asna, Zanuach, En-Gannim, Tappuach, Enam, Jarmut, Adullam, Szoko, Azeka, Saarajim, Aditajim, Hag-Gedera, Gederotajim: 15 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Cenan, Hadasa, Migdal-Gad, Dilean, Ham-Micpe, Jokteel, Lachis, Boszkat, Eglon, Kabbon, Lachmasz, Kitlis, Gederot, Bet-Dagon, Naama, Makkeda: 16 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Libna, Eter, Asan, Iftach, Asna, Necib,
Keila, Achzib, Maresa: 9 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Ekron a városaival, s a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Ekrontól a tengerig minden, ami Asdod mellett található, a helységeivel együtt. Asdod a városokkal és a hozzájuk tartozó helységekkel, Gáza a városokkal és a hozzájuk tartozó helységekkel egészen Egyiptom patakjáig és a határig, a Nagy-tengerig.
A hegyvidéken: Samir, Jattir, Szoko,
Danna, Kirjat-Szanna, vagyis Debir, Anab, Estemoa, Anim, Gósen, Holon, Gilo: 11 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Arab, Duma, Esean, Janum, Bet-Tappuach, Afeka, Humta, Kirjat-Arba – ez Hebron –, Cior: 9 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Maon, Kármel, Szif, Jutta, Jiszreel, Jokdeam, Zanuach, Hak-Kajim, Gibea, Timna: 10 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Halchul, Bet-Cur, Gedor, Maarat, Bet-Anot, Eltekon: 6 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Tekoa, Efrata, azaz Betlehem, Peor, Etam, Kulon, Tatam, Szoresz, Karem, Gallim, Beter, Manach: 11 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Kirjat-Baal, vagyis Kirjat-Jearim és Ha-Rabba: 2 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
A pusztában: Bet-ha-Araba, Middin, Szechacha, Nibsan, a sóváros és Engedi: 6 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Júda fiai azonban nem tudták a Jeruzsálemben lakó jebuzitákat kiűzni; így a jebuziták Jeruzsálemben élnek, Júda fiai mellett mind a mai napig.

Efraim törzse.

József fiainak határa a Jordánnál kezdődött, Jerikóval szemközt, keleten, és Jerikótól a kopár hegyen át Bétel-Luz felé húzódott; Bétel-Luztól az arkiták határát átszelve Atarotig folytatódott; aztán nyugatra fordult a jafletiták határa felé, az alsó Bet-Horon határáig, majd Gézerig, végül pedig a tengerbe torkollott. Ez lett József fiainak, Manasszénak és Efraimnak az örökrésze.
Ami Efraim fiainak területét illeti, nemzetségeik szerint: örökrészük határa keleten Atrot-Arach volt, egészen a felső Bet-Horonig, és a tengerbe torkollott…; északon Michmetat; aztán a határ kelet felé fordult Taanat-Silo irányában, majd tovább folytatódott keleti irányban Janoachig; Janoachtól lekanyarodott Atarot és Naara felé, érintette Jerikót, és a Jordánnál végződött. Tappuachtól a határ nyugat felé folytatódott, a Kána-patakig, majd a tengernél ért véget. Ez Efraim törzsének örökrésze, nemzetségeik szerint, továbbá azok a városok, amelyeket Manassze fiainak örökrészében fenntartottak Efraim fiainak, ezek a városok és a hozzájuk tartozó helységek. A Gézerben lakó kánaánit nem tudták elűzni, ott maradt Efraimban hűbéresnek, mind a mai napig.

Manassze törzse.

A sorsvetés Manasszéra esett, mivel ő volt József elsőszülötte. Manassze elsőszülöttének és Gileád apjának, Machirnak Gileád földje és Básán jutott osztályrészül, mint vitéz harcost ez illette meg. Manassze többi fiai is kaptak részt, nemzetségeik jelentőségétől függően: Abiezer fiai, Helek fiai, Aszriel fiai, Sechem fiai, Hefer fiai, Semida fiai; ezek voltak József fia, Manassze férfi leszármazottainak nemzetségei. Celofchadnak, Hefer fiának, aki Manassze fia; Machir fiának, Gileádnak volt a fia, nem voltak fiai, csak lányai, név szerint Machla, Noa, Hogla, Milka és Tirca. Eleazár pap és Józsue, Nun fia és az elöljárók elé járultak, és így szóltak: „Mózes megparancsolta, hogy testvéreink közt nekünk is adjatok örökrészt.” Tehát az Úr parancsa szerint nekik is adtak örökrészt atyjuk testvérei közt. Így Manasszéra 10 rész esett, azonkívül Gileád és Básán a Jordánon túl. Mert Manasszénak a lányai is kaptak örökrészt a fiai között. Gileád földjét Manassze többi fia kapta.
Manassze határa Áser mellett Michmetat felé húzódott. Szichemmel szemközt onnan jobbra a Tappuach forrásánál fekvő Jasib felé; Tappuach vidéke Manasszéé volt, de Manassze határán maga Tappuach Efraim fiaié; a határ most a Kána-patakhoz kanyarodott [a pataktól délre terültek el Efraim fiainak a városai, továbbá azok, amelyeket Efraim Manassze városai közt birtokolt, Manassze földje pedig a pataktól északra terült el], végül a tengernél ért véget. Efraim délen volt, Manassze pedig északon, s a tenger volt a határ. Északon érintkeztek Áserral, délen pedig Isszachárral. Manasszéé lett – Isszachárral és Áserral közösen – Bet-Sean és a hozzá tartozó helységek, Jibleam és a hozzá tartozó helységek, Tanach és Megiddó lakói és a hozzá tartozó helységek, és egyharmadrész Nefetből. Mivel Manassze fiai nem tudták ezeket a városokat elfoglalni, a kánaániaknak sikerült továbbra is ezen a földön maradniuk. Amikor azonban Izrael fiai megerősödtek, robotra kényszerítették a kánaániakat, de nem űzték ki őket.

József fiai előrehatolnak az erdőkbe.

József házanépe Józsuéhoz fordult, és így szólt: „Miért juttattál nekem csupán egyetlen részt örökségül, egyetlen sorsvetéssel, mikor olyan népes törzs vagyok, annyira megáldott az Úr?” Józsue azt válaszolta: „Mivel népes törzs vagy, húzódj fel az erdős vidékre, és irtsd ki magadnak az erdőt a periziták és a refaiták földjén, ha Efraim hegye túl szűk neked.” József fiai így feleltek: „A hegy nem elég nekünk, azonkívül a síkságon lakó kánaániaknak vasszekereik vannak, s így a Bet-Seanban és a hozzá tartozó helységekben, valamint a Jiszreel síkságán élőknek is.” Józsue erre azt mondta József házanépének, Efraimnak és Manasszénak: „Népes nép vagy, s erőd nagy, nem lesz csupán egy örökrészed; hegységet is kapsz részül, igaz, erdők borítják, de majd kiirtod, s tieid lesznek határai, ha vasszekereik is vannak és erősek, mégis ki tudod majd űzni a kánaánitákat.”

3. A HÉT MÁSIK TÖRZS
Földosztás a hét törzsnek.

Izrael egész közössége összegyűlt Silóban; ott állították fel a megnyilatkozás sátorát. Az egész földet meghódították, az övék volt. De volt még Izrael fiainak hét törzse, amelyik még nem kapott örökrészt. Ezért Józsue így szólt hozzájuk: „Meddig késlekedtek még elfoglalni a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene nektek adott? Jelöljetek ki minden törzsből három embert, s én elküldöm őket, járják be az országot, vegyék számba a felosztáshoz, aztán térjenek vissza hozzám. Osszák fel a földet hét egyenlő részre: Júda maradjon a földjén délen, a József házából valók meg maradjanak a földjükön északon. Vegyétek hát számba az országot hét részre osztva, aztán hozzátok ide a felosztást, hogy az Úr, a mi Istenünk színe előtt sorsot vethessek rá nektek. Mert Lévi fiai nem kapnak részt közöttetek; az Úr papsága lesz az örökségük. Gád, Ruben és Manassze fél törzse pedig – ők már megkapták örökrészüket a Jordánon túl, keleten, Mózes, az Úr szolgája adta ki nekik.”
Az emberek útra keltek. Azoknak, akik elmentek a földet számba venni, Józsue ezt a parancsot adta: „Menjetek, járjátok be az országot, és vegyétek számba, aztán térjetek vissza hozzám. Majd sorsot vetek nektek Silóban, az Úr színe előtt.” Az emberek elindultak, bejárták az országot, s jegyzékbe foglalták a városokat hét részben, aztán elvitték Józsuénak Silóba, a táborba.
Akkor Józsue sorsot vetett nekik az Úr színe előtt, Silóban. Itt Józsue felosztotta a földet Izrael fiai között, törzsek szerint.

Benjamin törzse.

A sorsvetés Benjamin fiainak törzsére esett, nemzetségeik szerint úgy adódott, hogy földjük a Júda fiaié és a József fiaié között terült el. Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődött, Jerikótól észak felé húzódott, aztán a hegyen át nyugat felé folytatódott, és Bet-Aven pusztájában ért véget. Onnan Luznak tartott, majd Luz lejtőjén dél felé, azaz Bételnek, lekanyarodott Atrot-Arach felé, ahhoz a hegyhez, amely az alsó Bet-Horontól délre fekszik. A határ itt megtörik, és a nyugati oldalon délre fordul annál a hegynél, amely délen Bet-Horonnal szemközt emelkedik, hogy Kirjat-Baalnál, vagyis Júda fiainak egyik városánál, Kirjat-Jearimnál érjen véget. Ez volt a nyugati oldal. A következő volt a déli oldal: Kirjat-Jearim szélétől a határ Gazon felé húzódott, továbbhaladt Neftoach vízforrásáig, aztán annak a hegynek a lábáig folytatódott, amely északon a Ben-Hinnom-völggyel szemben Refaim síkságán fekszik, majd lekanyarodott a Hinnom völgyébe, a jebuziták hegygerincétől délre, és elérte En-Rogelt. Onnan északnak fordult, és En-Semes felé tartott, és továbbhaladt azokig a kőkörökig, amelyek Adummin lejtőjével szemközt találhatók, végül Ruben fia, Bohán kövéig átszelte Bet-ha-Araba északi gerincét, és lekanyarodott Arabához,
és elérte északon a Bet-Hogla gerincét. A határ végpontja a Sós-tenger öble volt, északon, a Jordán déli végénél. Ez volt a déli határ. A keleti határt a Jordán alkotta. Ez lett Benjamin fiainak örökrésze, határokkal körülvéve, nemzetségeik szerint.

Benjamin városai.

Ezek voltak Benjamin törzsének városai nemzetségeik szerint: Jerikó, Bet-Hogla, Emek-Kecic, Bet-ha-Araba, Cemarajim, Bétel, Avvim, Para, Ofra, Kefar-ha-Ammoni, Ofni, Gaba: 12 város, helységeikkel együtt, Gibeon, Ráma, Beerot, Micpa, Kefira, Moca, Rekem, Jirpeel, Tareala, Cela-ha-Elef, Jeruzsálem, Gibea és Kirjat: 14 város helységeikkel együtt. Ez lett Benjamin fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

KÖNYÖRGÉS ÉS BIZAKODÁS

(Zarándokének.)
A mélységből kiáltok, Uram, hozzád,

Uram, halld meg a szavam!
Füled figyeljen fel könyörgő szavamra!

Ha számon tartod a vétkeket,
ki állhat meg akkor, színed előtt, Uram?

Ám nálad bocsánatot nyer a vétek,
hogy féljenek téged.

Remélek az Úrban,
benne remél lelkem,
és bízom a szavában.

Lelkem várja az Urat,
jobban, mint az őr a hajnalt,

várja Izrael az Urat.
Mert az Úrnál az irgalom
és bőséges nála a megváltás.

Ő váltja meg Izraelt minden bűnétől.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged. Köszönjük a veled töltött időt. Köszönjük a sok nevet és azt, hogy ez egy valódi történet. Egy valódi történet, létező helyekkel, valós emberekkel, valós időben. Dicsérjük neved, mert mi is valós létezők vagyunk térben és időben, és tudjuk, hogy úgy cselekszel ma a mi életünkben, ahogy Izrael népének életében tetted. Segíts, hogy meglássuk kezed műveit, kövessük akaratodat és meg is tegyük minden időben és helyzetben! Ezt kérjük tőled Jézus nevében! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Nagyon izgalmas a mai olvasmányunk. Nem tudom, hogy vagytok vele, de én elég vizuális vagyok, és szeretem látni is a hallottakat. Nagy előny, ha egy bibliai térképen tudjuk követni. Rengeteg földrajzi név felsorolásával találkozunk: először déli irányba indulunk el Júda törzsének határait követve a sivatag felé, majd elérjük a tengert és más tájékozódási pontokat, városokat. Ez mind a valósághoz köti a történetet, ahogy az Ígéret földjét felosztották ezek között a valódi, létező emberek között.

Ma ezt a tanulságot akarjuk magunkkal vinni: a zsidó és a keresztény hit, és a kereszténység önmagában is egy történelmi vallás. Nem valamilyen semmiből jött, kiagyalt ideológia. Isten maga testet öltött és emberként közöttünk élt egy adott időben, egy meghatározott helyen. Krisztus követése ugyanerről szól. Mi nem csak valami ezoterikus módon lebegünk a ködben. Valójában arra vagyunk hivatottak, hogy itt és most legyünk. Ahogy most munkába megyünk és munkából jövünk, hazatérünk az otthonainkba, ahogy sétálunk, ügyeket intézünk vagy mosogatunk, esetleg épp leülünk a Bibliát olvasni, tudjuk, hogy Isten velünk van ugyanúgy, ahogy ott volt Izrael népével. Nem valahol a jövőben, nem valamikor a múltban, hanem pontosan itt és most. Ez az üzenet a mai napra.

Imádkozzunk továbbra is egymásért, mert az ilyen napok néha kicsit nehezek. Olyan érzésünk lehet, hogy „semmit nem kaptam ebből.” De tudd, hogy az Úr veled van, és vezet téged – ahogyan mindannyiunkat vezet, akik hűségesek akarunk maradni hozzá.

A nehéz időknek, a lelki szárazságnak is megvan a gyümölcse. Csak várd ki türelmesen, hogy beérjen!

Imádkozom érted. Tudom, hogy te is imádkozol értem – és ezért nagyon hálás vagyok.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.