85. nap: Egymásért harcolunk
Korszak: Honfoglalás és Bírák kora
Ima
Mennyei Atyánk, imádunk és dicsőítünk téged. Köszönjük, hogy elértünk a mai naphoz. Köszönjük, hogy elvezettél bennünket eddig a napig a bibliaolvasásban. Tudjuk, hogy igéd nélkül nem tudnánk, ki vagy te, és magunkat sem ismernénk, ha nem nyilatkoztattad volna ki magad nekünk. Látjuk kézjegyedet a körülöttünk lévő világon. Igazságod felsejlik a teremtett világban, amit te alkottál. Látjuk a művészt a műalkotásaiban. Szívedet mégsem ismerjük mindaddig, amíg te fel nem tárod azt nekünk. Ezért kérjük, ne hagyd abba szíved megismertetését velünk, hogy mi is fel tudjuk tárni előtted a mi szívünket. Ezt kérjük tőled a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Elmélkedés
Most szeretnék részletesebben beszélni arról, hogy tulajdonképpen miről is van szó, amikor csatákról olvasunk, és hogy milyen könnyen félreérthetjük ezeket a részeket. Nem akarom fehérre mosni a történteket, vagy semmissé tenni azt a tényt, hogy ezek nehéz időkről szólnak, viszont azt szeretném mondani, ahogyan már tegnap is tettem, hogy ez nem Isten eredeti terve. Ugyanakkor emlékeztetni szeretnélek benneteket arra, hogy Isten parancsolta ezt a háborút, ezt a pusztítást. Ez egy brutális, erőszakos háború – nem mintha bármelyik más háború ne lenne az –, de ez teljes mértékben az, mégpedig az izraeliták gyenge hite, szívük csalárdsága miatt, amiből bennünk is van jócskán. Ez azt jelenti, hogy Isten szent népeként nem élhetnek bálványimádó népekkel körülvéve, mert Isten tudja, hogy ők is elcsábulnak, és átveszik a környező népek életformáját, vallását – erről olvastunk újra és újra az előző könyvekben. Isten tudja, hogy ha együtt élnek ezekkel a népekkel, akkor elbuknak. Ezért az elfoglalt terület eredeti lakói nem maradhattak ott meg.
Az egyik kiváltó ok, amiért Józsuénak hadba kellett indulnia a kánaániták ellen, az a kánaánita emberek erkölcstelen életformája volt. Ha visszaemlékeztek, akkor a Leviták 18-ban a szexuális romlottság és perverzió nagyon sok fajtája fel van sorolva, amit ők természetesnek vettek. Őszintén, nekem fantáziám sem lenne ennyiféle kapcsolat elképzeléséhez. No, ehhez a részhez biztosan kitettem volna a 18-as karikát, de már késő. Mondjuk, elég sok helyre kellene még, de bízom benne, hogy helyén tudjátok kezelni az ott szereplő durvaságot, erőszakot és mindent, ami miatt illene korhatárossá tenni. Elnézést, ezzel nem reklámot akartam csinálni a Levita 18-nak, úgyhogy ha egyszer már túljutottál rajta, ne lapozz vissza! Szóval ezekért a perverziókért akarja Isten kiűzni a kánaánitákat arról a földről (vö. Lev 18,25). De ez a romlottság nemcsak a szexuális életükre vonatkozott. A Második Törvénykönyv 12. fejezetében olvasottak szerint ezek az emberek gyermekáldozatokat is bemutattak Moloch-nak. Isten kiterjeszti ítéletét rájuk: a Józsue vezette nép Isten ítéletének a beteljesítője rajtuk. A Második Törvénykönyv 18. fejezete okkult és ezoterikus praktikák sokaságát sorolja fel, amiket a kánaániak gyakoroltak: tűzön járás, jövendőmondás, csillagjóslás, boszorkányság, varázslás, halottidézés. „Aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened e miatt az utálat miatt űzi el ezeket a népeket előled” (MTörv 18,12). Tehát Kánaán sokszorosan kiérdemelte az ítéletet.
A másik komoly kérdés, hogy akkor most Isten népirtást parancsol? Minden egyes embert ki akart irtatni ezeken a helyeken? Nagyon valószínű, hogy itt a szövegben egy hiperbolával találkozunk, egy túlzó kijelentéssel, mint irodalmi eszközzel. A mindenki kiirtására való parancs így nem szó szerint értendő, hanem felnagyítja az elvégzett pusztítást. Miért gondoljuk ezt? Azért, mert a Második Törvénykönyv 7. fejezetében Mózesen keresztül azt parancsolja az Úr, hogy irtsanak ki mindenkit, de azt is, hogy ne házasodjanak és ne kössenek semmilyen üzletet velük. Tehát maga a Szentírás adja meg a megoldás kulcsát, hiszen ha már mindenkit kivégeztek, akkor nincs is kivel üzletelni vagy házasodni. Ez pedig önmagában lehetetlenség. És nem csak itt, hanem a tegnap olvasott Józsue 10. fejezetében is van rá példa, hogy azt mondja, ne hagyjatok túlélőt, de holnap majd azt fogjuk olvasni a 15. fejezetben, hogy még mindig vannak ott emberek. Mindenkit megöltek a városban, mégis, mikor visszatérnek oda, találnak embereket. Valószínű tehát, hogy egy szándékosan túlzó nyelvezettel van dolgunk. Az, hogy nem maradt életben férfi, nő és gyermek sem, egy felnagyított kijelentés lehet.
Az is fontos, hogy Isten már korábban, a Második Törvénykönyv 20-ban kinyilatkoztatta számunkra, hogy ez az ellenséggel szembeni szigor korlátozottan van érvényben, csak a kánaániakra, Kánaán földjére vonatkozik, hiszen Isten akarata az, hogy Izrael békében éljen minden nemzettel. Gondoljunk csak a próféciára, hogy népek jönnek északról és délről, keletről és nyugatról Sionba, válaszként Isten áldására, válaszként az Ő ígéretére, miszerint megjelenik számukra (vö. Mt 8,11 és Iz 49,12). Tehát Isten vágya nem az emberek közötti megosztottság. Isten vágya nem az emberek eltiprása. Isten vágya a kiengesztelődés és az emberek egyesítése. Ezt ígéri Isten és ezt nyilatkoztatja ki.
Az oda vezető út során viszont kemény dolgok történnek, s ezt hihetetlenül nehéz lehet felfogni és elfogadni. De tartsuk ezeket a dolgokat észben és fogadjuk el, hogy volt oka a Kánaánban élők vereségének, kiűzésének. Miközben azt is látjuk, hogy a hiperbola, a túlzás eszköze is szerepet kaphatott ezek leírásakor. Amúgy ilyet látunk majd Jézus tanításában is, például a Márk 9,47-ben, miszerint, ha a szemünk megbotránkoztat, akkor ki kellene vájnunk. Én még nem találkoztam ebből az okból kifolyólag félszemű kereszténnyel… Tehát helyesen felismertük a hiperbolát, a hatás kedvéért alkalmazott túlzást.
Visszatérve Józsue könyvéhez, Isten végső terve tehát nem a világ elpusztítása, nem a máshogyan gondolkodók és élők kiirtása, hanem az emberek egyesítése, a köztük eredetileg meglévő egység visszaállítása, belső harmóniánk visszaállítása, és ami a legfontosabb: a Teremtővel való örömteli kapcsolat helyreállítása. Az emberek közötti egységet csak az Istennel való egységünk helyreállítása hozhatja el Jézus Krisztus által. Ez tehát Isten terve, amit mi folyamatosan és egyre mélyebben fedezhetünk fel bibliaolvasásunk során. Saját tapasztalatom, és másokon is látom, hogy ha az Istennel való kapcsolatom nem a legjobb, akkor ez kihat az emberi kapcsolatomra is, ám egy őszinte szentgyónás után az emberek felé is sokkal nagyobb szeretettel tudok fordulni.
Úgyhogy, ahogy tegnap is mondtam, küzdjünk továbbra is, ne egymás ellen, hanem egymásért. Imádkozzunk egymásért és tartsuk meg egymást, különösen ilyen nehéz szakaszok olvasásakor. Még sok van hátra. Tartsuk egymásban a lelket imáinkkal!
