BIY HU cover 85. nap

85. nap: Egymásért harcolunk

A Jordántól keletre legyőzött királyok.

Ezek azok a királyai az országnak, akiket Izrael fiai legyőztek, s akiknek földjét megszerezték, a Jordánon túl, kelet felé, az Arnon-pataktól egészen a Hermon-hegységig, az egész Arabát is beleértve: Szichon, az amoriták királya, aki Hesbonban székelt és az Arnon völgye szélén fekvő Aroertől [a völgy közepét is beleszámítva] Gileád felén át egészen a Jabbok-patakig, az ammoniták határáig uralkodott, keleten pedig az Arabán át egyfelelől Kinnerot tengeréig és Araba tengeréig vagy a Sós-tengerig, Bet-ha-Jesimot irányában, ahonnan az ember délen eléri a Piszga lejtőinek a lábát.
Mellette Og, Básán királya, a legutolsó refaiták egyike uralkodott – Astarotban és Edreiben székelve – a Hermon-hegységen, Szalkán és egész Básánon, egészen a gesuriták és maachatiták határáig, továbbá Gileád felén, Szichonnak, Hesbon királyának a határáig. Mózes, az Úr szolgája és Izrael fiai legyőzték, és (országát) Mózes, az Úr szolgája Ruben és Gád fiainak, valamint Manassze törzse felének adta birtokul.

A Jordánon innen legyőzött királyok.

Ezek azok a királyai az országnak, akiket Józsue és Izrael fiai legyőztek a Jordánon innen, nyugat felé, a Libanon völgyében fekvő Baál-Gádtól egészen a Pele hegyéig, amely Szeirrel szemben emelkedik, és akiknek földjét Józsue Izraelnek adta örökségül, aszerint, ahogy törzsekre oszlik, a hegyvidéken és a síkságon, Arabában és a lejtőkön, a pusztában és a Negebben – a hettiták, amoriták, kánaániak, periziták, hivviták és jebuziták (földjén):
Jerikó királya – egy; a Bétel melletti Ai királya – egy; Jeruzsálem királya – egy; Hebron királya – egy; Jarmut királya – egy; Lachis királya – egy; Eglon királya – egy; Gézer királya – egy; Debir királya – egy; Geder királya – egy; Horma királya – egy; Arad királya – egy; Libna királya – egy; Adullam királya – egy; Makkeda királya – egy; Bétel királya – egy; Tappuach királya – egy; Hefer királya – egy; Afek királya – egy; Száron királya – egy; Madosz királya – egy; Hacor királya – egy; Simron királya – egy; Achsaf királya – egy; Tanach királya – egy; Megiddó királya – egy; Kedes királya – egy; Jokneam királya Kármelban – egy; Dor királya a Dor magaslatain – egy; Gojim királya Galileában – egy; Tirca királya – egy. Összesen 31 király.

II. A FÖLD FELOSZTÁSA A TÖRZSEK KÖZÖTT
Meghódítatlan vidékek.

Józsue megöregedett, s igen előrehaladt a korban. Az Úr ezért így szólt hozzá: „Öreg vagy és éltes, pedig még sok föld vár meghódításra. Ezek vannak még hátra: A filiszteusok minden határa és a gesuriták egész földje, a Sichortól, amely Egyiptomtól keletre folyik, egészen Ekron határáig, északon – ez a kánaániaké. [A filiszteusok öt fejedelme: a gázai, asdódi, aszkaloni, gáti és ekroni; az avviták délen élnek.] A kánaániak egész földje Gázától kezdve és a szidóniak, egészen Afekáig és az amoriták határáig, azután a gibliták földje, az egész Libanonnal együtt, keleten, a Hermon-hegység lábánál elterülő Baál-Gádtól egészen Hamat bejáratáig.
Elűzöm Izrael fiai elől a hegyvidék minden lakóját, a Libanontól egészen Miszrefotig, nyugaton, az összes szidónit. Te csak oszd fel a földet sorsvetéssel Izrael fiai között, amint parancsoltam neked. Itt az ideje, hogy ezt a földet feloszd a kilenc törzs, valamint Manassze fél törzse között: a Jordántól a Nagy-tengerig add nekik, nyugaton a Nagy-tenger legyen a határuk.”

1. A JORDÁNON INNENI TÖRZSEK
Áttekintés.

Manassze törzsének másik fele már megkapta örökségét Ruben és Gád fiaival – Mózes adta ki nekik a Jordánon túl, kelet felé Mózes, az Úr szolgája akkoriban nekik adta részül: Aroer földjét, amely az Arnon völgye szélén fekszik és a várost a völgy közepén; az egész fennsíkot Medbától Dibonig; Szichonnak, az amoriták királyának minden városát, aki Hesbonban székelt, egészen az ammoniták határáig; továbbá Gileádot és a gesuriták meg a maachatiták földjét az egész Hermon-hegységgel, végül egész Básánt Szalkáig; Básánban Ognak egész birodalmát, aki Astarotban és Edreiben uralkodott, és az utolsó refaita volt. Ezt a két királyt Mózes győzte le és űzte el. A gesuritákat és maachatitákat azonban nem űzték el Izrael fiai, ma is Gesurban és Maachában élnek, Izrael körében. Csak Lévi törzse nem kapott örökséget: az Úr, Izrael Istene volt az örökrésze, amint megmondta neki.

Ruben törzse.

Mózes Ruben fiai törzsének nemzetségeik szerint adott örökrészt. Az övék lett a föld az Arnon völgye szélén fekvő Aroertől, s a völgy közepén elterülő várostól, az egész fennsík Medbáig, Hesbon a fennsíkon elterülő összes várossal: Dibon, Bamot-Baal, Bet-Baal-Meon, Jachac, Kedemot, Mefaat, Kirjataijim, Szibma és a Gór-hegységnél Ceret-has-Sachar; aztán Bet-Peor, a Piszga lejtője, Bet-ha-Jesimot, a fennsík összes városa, továbbá Szichonnak, az amoriták királyának egész országa, aki Hesbonban székelt; őt éppúgy legyőzte Mózes, mint Midián fejedelmeit, Evit, Rekemet, Curt, Hurt, Rebát, Szichon hűbéreseit, akik az országban éltek. Beor fiát, Bileámot, a jövendőmondót is kardélre hányták Izrael fiai más áldozatokkal egyetemben. Így Ruben fiainak földje egészen a Jordánig terjedt. Ez lett Ruben fiainak az öröksége a nemzetségek szerint: a városok és a hozzájuk tartozó helységek.

Gád törzse.

Mózes Gád törzsének, Gád fiainak nemzetségeik szerint osztott örökrészt. Az ő földjük lett: Jazer, Gileád összes városa, az ammoniták földjének fele egészen a Rabbával szemközt fekvő Aroerig, továbbá Hesbontól egészen Ramatham-Micpéig és Betonimig, azután Machanajimtól Lo-Debar vidékéig, végül a síkságon: Bet-Haram, Bet-Nimra, Szukkot, Cafon, Szichon hesboni király birodalmának maradék része. A Jordán alkotta a határt egészen Kinneret taváig a Jordán túlsó partján, kelet felé. Ez lett Gád fiainak örökrésze nemzetségeik szerint: a városok a hozzájuk tartozó helységekkel.

Manassze törzse felének része.

Mózes Manassze törzse felének nemzetségeik szerint adott örökrészt. Az ő földjük lett: Machanajimtól kezdve egész Básán, Ognak, Básán királyának egész országa, a básáni Jair összes sátortábora, 60 város. Gileád fele, valamint Astarot és Edrei, Og székhelyei Básánban Manassze fia, Machir fiainak jutott örökrészül, Machir fiai felének, nemzetségeik szerint.
Ezt osztotta ki Mózes Moáb pusztáján a Jordánon túl, keletre, Jerikóval szemben. Lévi törzsének nem adott örökrészt: az Úr, Izrael Istene lett az örökrésze, amint megmondta neki.

2. A HÁROM NAGY TÖRZS A JORDÁNTÓL NYUGATRA
Bevezetés.

Ezt kapták örökrészül Izrael fiai Kánaán földjén, ezt osztotta ki nekik Eleazár pap és Józsue, Nun fia s Izrael törzseinek a fejei. Sorsvetéssel osztották ki, ahogy az Úr a kilenc és fél törzsnek Mózes által parancsolta. Két és fél törzsnek Mózes a Jordánon túl osztott örökrészt, Lévi fiainak azonban nem adott köztük örökséget. József fiai két törzset alkottak: Manassze és Efraim. Lévi fiainak nem adtak részt a földből, csupán várost lakóhelyül, s körülötte legelőt nyájaik és jószáguk számára. Ahogy az Úr Mózesnek parancsolta, úgy jártak el Izrael fiai a föld felosztásakor.

Kaleb része.

Amikor Júda fiai Gilgalban Józsue elé járultak, Kaleb, a kenizita Jefunne fia így szólt hozzá: „Tudod, mit mondott rólam és rólad Mózes, az Úr szolgája Kádes-Barneában? Negyvenesztendős voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája előreküldött Kádes-Barneából ezt az országot kikémlelni, s én hírt vittem neki róla legjobb tudásom szerint. A testvérek, akik velem együtt feljöttek, kedvét szegték a népnek, én azonban teljesítettem az Úr, az én Istenem akaratát.”
Azon a napon Mózes ezt az esküt tette: „Tudd meg, a föld, amelyet lábad bejárt, a tied lesz örökségképpen, a tied és utódaidé örökre, mert teljesítetted az Úr, az én Istenem akaratát.” Az Úr, amint látod, életben hagyott engem, amint ezt megígérte. 45 esztendő telt el azóta, hogy az Úr ezt mondta Mózesnek (akkoriban vonult át Izrael a pusztán), így most 85 esztendős vagyok. Még most is olyan erős vagyok, mint akkor voltam, amikor Mózes azt a megbízatást adta; még most is megvan bennem a régi erő; harcolni, jönni és menni. Add hát ide nekem azt a hegyvidéket, amelyet azon a napon megígért nekem az Úr. Akkoriban hallottad, hogy anakiták lakják, és nagy, megerősített városok vannak rajta. Ha az Úr velem lesz, elűzöm őket, amint megmondta az Úr.”
Józsue megáldotta Kalebet, Jefunne fiát, és neki adta Hebront örökrészül. Így Hebron mind a mai napig a kenizita Jefunne fiának, Kalebnek örökrésze maradt, mert teljesítette az Úrnak, Izrael Istenének akaratát. Hebronnak azelőtt Kirjat-Arba volt a neve; Arba volt az anakiták közt a legnagyobb ember.
És az országban elcsitult a harc.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

SION ELLENSÉGEI ELLEN

Ifjúságom óta sokat gyötörtek
– Izrael elmondhatja –,

ifjúságom óta sokat gyötörtek,
de el nem tiportak.

A szántók a hátamon szántottak,
s hosszú barázdákat vontak.

De az Úr, az Igaz szétszaggatta
a gonoszok kötelékeit.

Hátráljanak szégyent vallva mind,
akik gyűlölik Siont!

Legyenek, mint a fű a tetőn,
amely elszárad a keleti szélben:

nem tölti meg markát annak, aki learatja,
és ha kévét akar, nem lesz tele karja.

Akik arra mennek, nem köszönnek így:
„Az Úr áldása van rajtatok!”
De mi megáldunk titeket az Úr nevében.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, imádunk és dicsőítünk téged. Köszönjük, hogy elértünk a mai naphoz. Köszönjük, hogy elvezettél bennünket eddig a napig a bibliaolvasásban. Tudjuk, hogy igéd nélkül nem tudnánk, ki vagy te, és magunkat sem ismernénk, ha nem nyilatkoztattad volna ki magad nekünk. Látjuk kézjegyedet a körülöttünk lévő világon. Igazságod felsejlik a teremtett világban, amit te alkottál. Látjuk a művészt a műalkotásaiban. Szívedet mégsem ismerjük mindaddig, amíg te fel nem tárod azt nekünk. Ezért kérjük, ne hagyd abba szíved megismertetését velünk, hogy mi is fel tudjuk tárni előtted a mi szívünket. Ezt kérjük tőled a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Elmélkedés

Most szeretnék részletesebben beszélni arról, hogy tulajdonképpen miről is van szó, amikor csatákról olvasunk, és hogy milyen könnyen félreérthetjük ezeket a részeket. Nem akarom fehérre mosni a történteket, vagy semmissé tenni azt a tényt, hogy ezek nehéz időkről szólnak, viszont azt szeretném mondani, ahogyan már tegnap is tettem, hogy ez nem Isten eredeti terve. Ugyanakkor emlékeztetni szeretnélek benneteket arra, hogy Isten parancsolta ezt a háborút, ezt a pusztítást. Ez egy brutális, erőszakos háború – nem mintha bármelyik más háború ne lenne az –, de ez teljes mértékben az, mégpedig az izraeliták gyenge hite, szívük csalárdsága miatt, amiből bennünk is van jócskán. Ez azt jelenti, hogy Isten szent népeként nem élhetnek bálványimádó népekkel körülvéve, mert Isten tudja, hogy ők is elcsábulnak, és átveszik a környező népek életformáját, vallását – erről olvastunk újra és újra az előző könyvekben. Isten tudja, hogy ha együtt élnek ezekkel a népekkel, akkor elbuknak. Ezért az elfoglalt terület eredeti lakói nem maradhattak ott meg.

Az egyik kiváltó ok, amiért Józsuénak hadba kellett indulnia a kánaániták ellen, az a kánaánita emberek erkölcstelen életformája volt. Ha visszaemlékeztek, akkor a Leviták 18-ban a szexuális romlottság és perverzió nagyon sok fajtája fel van sorolva, amit ők természetesnek vettek. Őszintén, nekem fantáziám sem lenne ennyiféle kapcsolat elképzeléséhez. No, ehhez a részhez biztosan kitettem volna a 18-as karikát, de már késő. Mondjuk, elég sok helyre kellene még, de bízom benne, hogy helyén tudjátok kezelni az ott szereplő durvaságot, erőszakot és mindent, ami miatt illene korhatárossá tenni. Elnézést, ezzel nem reklámot akartam csinálni a Levita 18-nak, úgyhogy ha egyszer már túljutottál rajta, ne lapozz vissza! Szóval ezekért a perverziókért akarja Isten kiűzni a kánaánitákat arról a földről (vö. Lev 18,25). De ez a romlottság nemcsak a szexuális életükre vonatkozott. A Második Törvénykönyv 12. fejezetében olvasottak szerint ezek az emberek gyermekáldozatokat is bemutattak Moloch-nak. Isten kiterjeszti ítéletét rájuk: a Józsue vezette nép Isten ítéletének a beteljesítője rajtuk. A Második Törvénykönyv 18. fejezete okkult és ezoterikus praktikák sokaságát sorolja fel, amiket a kánaániak gyakoroltak: tűzön járás, jövendőmondás, csillagjóslás, boszorkányság, varázslás, halottidézés. „Aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened e miatt az utálat miatt űzi el ezeket a népeket előled” (MTörv 18,12). Tehát Kánaán sokszorosan kiérdemelte az ítéletet.

A másik komoly kérdés, hogy akkor most Isten népirtást parancsol? Minden egyes embert ki akart irtatni ezeken a helyeken? Nagyon valószínű, hogy itt a szövegben egy hiperbolával találkozunk, egy túlzó kijelentéssel, mint irodalmi eszközzel. A mindenki kiirtására való parancs így nem szó szerint értendő, hanem felnagyítja az elvégzett pusztítást. Miért gondoljuk ezt? Azért, mert a Második Törvénykönyv 7. fejezetében Mózesen keresztül azt parancsolja az Úr, hogy irtsanak ki mindenkit, de azt is, hogy ne házasodjanak és ne kössenek semmilyen üzletet velük. Tehát maga a Szentírás adja meg a megoldás kulcsát, hiszen ha már mindenkit kivégeztek, akkor nincs is kivel üzletelni vagy házasodni. Ez pedig önmagában lehetetlenség. És nem csak itt, hanem a tegnap olvasott Józsue 10. fejezetében is van rá példa, hogy azt mondja, ne hagyjatok túlélőt, de holnap majd azt fogjuk olvasni a 15. fejezetben, hogy még mindig vannak ott emberek. Mindenkit megöltek a városban, mégis, mikor visszatérnek oda, találnak embereket. Valószínű tehát, hogy egy szándékosan túlzó nyelvezettel van dolgunk. Az, hogy nem maradt életben férfi, nő és gyermek sem, egy felnagyított kijelentés lehet.

Az is fontos, hogy Isten már korábban, a Második Törvénykönyv 20-ban kinyilatkoztatta számunkra, hogy ez az ellenséggel szembeni szigor korlátozottan van érvényben, csak a kánaániakra, Kánaán földjére vonatkozik, hiszen Isten akarata az, hogy Izrael békében éljen minden nemzettel. Gondoljunk csak a próféciára, hogy népek jönnek északról és délről, keletről és nyugatról Sionba, válaszként Isten áldására, válaszként az Ő ígéretére, miszerint megjelenik számukra (vö. Mt 8,11 és Iz 49,12). Tehát Isten vágya nem az emberek közötti megosztottság. Isten vágya nem az emberek eltiprása. Isten vágya a kiengesztelődés és az emberek egyesítése. Ezt ígéri Isten és ezt nyilatkoztatja ki.

Az oda vezető út során viszont kemény dolgok történnek, s ezt hihetetlenül nehéz lehet felfogni és elfogadni. De tartsuk ezeket a dolgokat észben és fogadjuk el, hogy volt oka a Kánaánban élők vereségének, kiűzésének. Miközben azt is látjuk, hogy a hiperbola, a túlzás eszköze is szerepet kaphatott ezek leírásakor. Amúgy ilyet látunk majd Jézus tanításában is, például a Márk 9,47-ben, miszerint, ha a szemünk megbotránkoztat, akkor ki kellene vájnunk. Én még nem találkoztam ebből az okból kifolyólag félszemű kereszténnyel… Tehát helyesen felismertük a hiperbolát, a hatás kedvéért alkalmazott túlzást.

Visszatérve Józsue könyvéhez, Isten végső terve tehát nem a világ elpusztítása, nem a máshogyan gondolkodók és élők kiirtása, hanem az emberek egyesítése, a köztük eredetileg meglévő egység visszaállítása, belső harmóniánk visszaállítása, és ami a legfontosabb: a Teremtővel való örömteli kapcsolat helyreállítása. Az emberek közötti egységet csak az Istennel való egységünk helyreállítása hozhatja el Jézus Krisztus által. Ez tehát Isten terve, amit mi folyamatosan és egyre mélyebben fedezhetünk fel bibliaolvasásunk során. Saját tapasztalatom, és másokon is látom, hogy ha az Istennel való kapcsolatom nem a legjobb, akkor ez kihat az emberi kapcsolatomra is, ám egy őszinte szentgyónás után az emberek felé is sokkal nagyobb szeretettel tudok fordulni.

Úgyhogy, ahogy tegnap is mondtam, küzdjünk továbbra is, ne egymás ellen, hanem egymásért. Imádkozzunk egymásért és tartsuk meg egymást, különösen ilyen nehéz szakaszok olvasásakor. Még sok van hátra. Tartsuk egymásban a lelket imáinkkal!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.