7 dolog a böjtölésről, amiről eddig fogalmad sem volt

Elkezdődött a böjtidő, az imádság, önmegtartóztatás és koplalás időszaka. Bár a nagyböjt ma már nem az a kemény fegyelmet kívánó kiképzés, mint ahogyan az szüleink és nagyszüleink emlékében él, a katolikusoknak továbbra is feladatuk, hogy az április 17-i húsvét vasárnapig tartó 40 napos időszak mindennapi rutinja során áldozatokat hozzanak és bűnbánatot tartsanak. A böjtölés pedig, amellett, hogy kötelező hamvazószerdán és nagypénteken, továbbra is bevett nagyböjti gyakorlat sokak számára. Ám vannak olyan árnyalatai a böjtölésnek, amelyek nem annyira ismertek. Alább olvasható hét olyan megállapítás, amelyet nem biztos, hogy mindenki ismer e szokással kapcsolatban.

1. A katolikusok sokkal többet böjtöltek a második vatikáni zsinat előtt – és nem csak péntekenként vagy nagyböjtben

Valamikor a katolikusok nem csak a nagyböjti péntekeken tartózkodtak a húsfogyasztástól, hanem nagyböjt teljes időszaka alatt (ezért hívják a hamvazószerdát megelőző napokat karneválnak, amely a „búcsúzás a hústól” jelentésű carnevale latin szóból ered). De a szabályok a nagyböjti időn túl is szigorúbbak voltak: a péntekek egész évben húsmentes napok voltak, hacsak valamely nagy ünnep nem esett éppen péntekre.

Emellett volt a kántorböjt. (Az elnevezés a quatuor tempora latin kifejezésből származik, nincs köze a kántorhoz – a ford. megj.). Ezek negyedévente három olyan napot jelentettek, amelyet imádsággal, önmegtartóztatással és böjtöléssel kellett eltölteni. Ne feledjük, hogy a 19 évszázadon át az egyház jórészt mezőgazdasággal foglalkozó társadalmakban működött. A sikeres vetés és aratás – azaz az éhínség elkerülése – érdekében a társadalomnak nagyon oda kellett figyelnie az évszakokra. A Katolikus Egyház naptára ezt a valóságot ismerte el részben a kántornapi böjttel.

A kántorböjtöt négy meghatározott hét szerdáján, péntekén és szombatján tartották: advent harmadik vasárnapját követő héten, nagyböjt első vasárnapját követő héten, a pünkösd és Szentháromság vasárnapja közötti héten és a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét (szeptember 14.) követő héten. A kántorböjt megtartását VI. Pál pápa 1966-ban önkéntessé tette, ám számos hagyománytisztelő katolikus és anglikán továbbra is tartja ezeket a szigorú szabályokat.

A kántorböjti napok a történelem során a papszenteléshez is kapcsolódtak, és számos egyházmegye és szerzetesrend ma is tartja azt a szokást, hogy a papokat a pünkösd és Szentháromság vasárnapja közé eső nyári kántorböjt szombati napján szentelik fel. Hogy ennek mi a hátulütője? Sok pap első hivatalos homíliája Szentháromság vasárnapjára esik, ami nem a legkönnyebb prédikációs téma egy újonc számára.

2. A II. Vatikáni zsinat után az egyház megszüntette a pénteki hústilalmat, ugye? Nem, ez tévedés.

A latin egyháznak továbbra is egyetemes előírása, hogy a katolikusoknak minden pénteken tartózkodniuk kell a húsevéstől, hacsak nem esik aznapra egy jelentős ünnepnap. Az Egyházi Törvénykönyv 1251. kánonja így szól: „A húsevéstől vagy a püspöki konferencia előírásai szerint más eledeltől való tartózkodás az év minden péntekjén kötelező, hacsak egybe nem esnek egy főünnepek közé tartozó nappal; hústilalmat és böjtöt kell tartani hamvazószerdán és nagypénteken, Urunk Jézus Krisztus szenvedésének és halálának napján. (Az Egyházi Törvénykönyv. Ford. Erdő Péter, Bp, 1984. 198. o.)

De akkor mégis hogyan ver ki a pénteki húsveríték, ha kötelezően tartózkodnom kell a cucctól? A mentőövet az 1253. kánon jelenti: „A püspöki konferencia pontosabban is meghatározhatja a böjt és a hústilalom megtartását, továbbá egészében vagy részben helyettesítheti is a hústilalmat és a böjtöt a bűnbánat más formáival, főként a segítő szeretet cselekedeteivel és vallásos gyakorlatokkal.” 1

Az Egyesült Államokban a változás kritikus pillanata 1966-ban következett be, amikor a Katolikus Püspöki Konferencia nyilvánosságra hozta pasztorális nyilatkozatát a bűnbánatról és hústilalomról.² Ebben úgy érvelnek, hogy a „bűnbánat szelleme elsősorban azt jelenti, hogy abban fegyelmezzük magunkat, amit a legjobban élvezünk” és hogy „napjainkban sokak számára a hústól való tartózkodás egyáltalán nem jelent vezeklést, ezzel szemben más dolgokról való lemondás sokkal inkább bűnbánati lenne.”

Következésképpen a „a bűnbánati tanúságtétel egyéb formái” révén a pénteket úgy kell kezelni, mint „az önmegtartóztatás és önsanyargatás napját, imádsággal megemlékezve Jézus Krisztus szenvedéséről”. Ez a változás, írták a püspökök, „annak reményében került bevezetésre, hogy a katolikusok közössége továbbra is betartja a hústilalmat önkéntes döntés alapján, amint korábban tette az egyházi törvénynek engedelmeskedve.”

A kulcsfogalom itt a „bűnbánati tanúságtétel egyéb formái”, ami a világ számos egyházmegyéjében felváltotta a hústól való tartózkodást. Úgyhogy ha kívánod azt a sajtburgert, akkor valamilyen más önmegtartóztatást kell vállalnod – és ez nem lehet pusztán a sültkrumpli elhagyása.

3. Kinek kötelező a böjt és a hústilalom az egyházi jog szerint? Kevesebb embernek, mint gondolnád.

Az Egyházi Törvénykönyv 1252. kánonja a következőket mondja a böjtölésről és a hústilalomról: A hústilalom kötelezi azokat, akik tizennegyedik életévüket betöltötték; a böjt pedig az összes nagykorúakat kötelezi hatvanadik életévük megkezdéséig. A lelkipásztoroknak és a szülőknek legyen azonban gondja arra, hogy a bűnbánat valódi értelmére megtanítsák azokat is, akik fiatal koruk miatt nem kötelesek a böjtre és a hústilalomra. (Az Egyházi Törvénykönyv. Ford. Erdő Péter, Bp, 1984. 198. o)

Másként fogalmazva az egyházi jog csak a 14 évesnél idősebb katolikusokat kötelezi hústilalomra, böjtölni pedig 18 és 59 éves életkor között kötelező.

Az okfejtés világos: Az időskorúak egészségüket veszélyeztethetik, ha böjtölnek, a gyermekek pedig növekedésüket és fejlődésüket kockáztathatják. Természetesen az egészségügyi ellátás újításai és az egyre hosszabb élettartam azt jelenti, hogy a 60 éves életkor az új 40 éves életkor, és mára eljutottunk oda, hogy ha az egész baby boom generációt felmentjük a böjtölés alól, akkor a katolikusoknak majdnem a fele is e kötelezettségtől mentesen élhet. Az USA-ban a katolikusoknak 45%-a 18 évesnél fiatalabb, vagy 59 évesnél idősebb.

4. Szent Ignác sok mindennel kapcsolatban szigorúan ragaszkodott a szabályokhoz – de a böjtöléssel kapcsolatban jónak tartotta időnként a fékre lépni

Ne értsenek félre. Szent Ignác aszkéta volt és követőitől is ezt várta el. Írásaiban egyértelművé tette, hogy a különleges csemegékről való lemondás – csokoládé vagy desszert, vagy koffein – egészen biztosan nem számít böjtölésnek (ajaj). Úgy érvelt, hogy lemondani valamiről, amire nincs is igazán szükségünk, pusztán a mértékletesség erényének megfelelő gyakorlását jelenti, vagy Chris Rock (amerikai stand-up komikus) szavait átfogalmazva, nem kapunk dicséretet azért, ha megtesszük azt, amit amúgy is meg kellene tennünk. Szent Ignác szerint a valódi böjtölés az, amikor a számunkra szükséges napi étel (vagy alvás) bizonyos mennyiségét vonjuk meg magunktól.

Ugyanakkor Ignác egy figyelmeztetést is hozzáfűzött: a szükséges étel vagy alvás megtagadása önmagunktól értékes áldozatnak tekintendő, de azonnal be kell szüntetni, ha a vezeklő személy úgy érzi, hogy szervezete kárt szenved. A testi egészség érdekében tett ezen gyakorlati engedményt Szent Ignác a saját kárán tanulhatta meg: Egyes életrajzírók úgy tartják, hogy a megtérése utáni „első felbuzdulás” idején végzett mértéktelen böjtölés maradandóan károsította a gyomrát és egész hátralévő életére egészségi problémákat okozott.

5. A böjtölés a maga módján fogyókúrás divat

Tegyük fel, hogy katolikus vagy 1955-ben, és a harmadik kántorböjti időszak van. Rendesen táplálkozol hétfőn és kedden, böjtölsz és tartózkodsz a hústól szerdán, folytatod csütörtökön, aztán jönnek a tonhalas szendvicsek pénteken és szombaton. Vasárnap ünnepnap, úgyhogy lehet kijjebb csatolni a derékszíjat.

Hát, gratulálok, az időszakos böjtölést végzed! Az időszakos böjtölésre épülő diéták manapság az egészség- és fitneszipar felkapott őrületét jelentik, és a programok többsége az étkezés és a böjtölés rendszeres ciklusára épül – vagy úgy, hogy egyik nap lehet enni, a rákövetkező napon böjtölni kell, vagy nyolcórás időtartam alatt szabad enni, majd 16 óra hosszat böjtölni kell. Ha a kántorböjt szabályait tartanád be, akkor a hét napból három napig böjtölnél. A lelkes hívek (és a marketingvezetők) azt állítják, hogy az időszakos böjtölés ideális a súlyvesztés és az egészséges életmód szempontjából, mert utánozza azt, ahogyan a vadászó-gyűjtögető ember sok százezer éven át táplálkozott.

És maga a nagyböjti időszak is – akár a hústalan nagyböjt, akár csak az önmegtartóztatás időszaka – egy másik fogyókúra-őrületre, a méregtelenítő tisztításra hajaz. Bármely orvos a megmondhatója, hogy ha 40 napon át elhagyod a cukor, a koffein, az alkohol, avagy a vörös hús fogyasztását, az segít a szervezetednek megszabadulni egy csomó méreganyagtól, és visszazökkenti a rendes kerékvágásba az anyagcserédet és emésztésedet – egészen addig, amíg fel nem virrad húsvét reggele, és balga módon úgy nem döntesz, hogy a Feltámadást egy sereg csokinyuszi elfogyasztásával ünnepled meg.

6. Úgy gondolod, hogy a katolicizmust túlságosan gúzsba kötik a szabályok, és inkább hagyjuk, hogy az emberek saját maguk döntsék el, mikor és hogyan böjtöljenek?  Hát akkor örülj annak, hogy nem vagy keleti ortodox.

Hústilalom minden pénteken? A keleti ortodox egyházakban elvileg még mindig szerepel a szabályok között – és vonatkozik a szerdákra is. És nemcsak a hús tiltott, hanem sok más is: olíva olaj, hal, tojás, tej és az összes egyéb tejtermék ugyancsak. Ugyanezek a szabályok vonatkoznak a hét minden napjára nagyböjt idején. Az ortodoxok (valamint sok keleti rítusú katolikus) számára három további „böjtidőszak” létezik a nagyböjtön kívül: a karácsonyt megelőző 40 nap, az apostolok böjtjének 8 és 42 nap közti hosszúságú, egészen Szent Péter és Szent Pál június 29-i ünnepéig tartó időszaka, valamint a 15 napos böjt augusztusban Nagyboldogasszony ünnepe előtt.

Bár a szigorúan betartott keleti ortodox étrendről talán inkább a szabályok figyelmen kívül hagyásával, semmint követésével emlékeznek meg, ez a diéta a hústól és az összes fentebb felsorolt ételtől való tartózkodást jelentené akár évi 200 napon át. Mindez a pénteki hústilalmat kissé könnyebben betarthatóvá teszi, hát nem? És akkor kérdezzük meg az orvosunkat a legújabb fogyókúrás őrületünkről – a keleti ortodox böjtölésről. Az orvos el lenne ragadtatva annak hallatán, hogy kizárólag gyümölcsöket, magvakat, dióféléket és zöldségeket fogyasztunk fél évnél is hosszabb időszakon át.

7. Húst szeretnél enni a nagyböjti péntekeken? Böjtölj kapibara-evéssel.

Készülj fel a valaha volt legjezsuitább történetre.

A kapibara vagy vízidisznó a rágcsálók rendjének legnagyobb tagja. A vándorpatkánynak ez az Észak-Amerikában, illetve Dél-Amerika középső vidékeinek nagy részén elterjedt, kövér és disznó méretű unokatestvére idejének nagy részét a vízben tölti élelem (elsősorban vízinövények) után kutatva és igyekezve megvédeni magát a ragadozóktól, például a jaguártól, a mocsaras és félig elöntött szavannás területeken. Úszóhártyás lábai és könnyen száradó bundája miatt könnyen kezeli kétéltű életmódját, és még mindig lehet akár 40 tagot számláló vízidisznó-csoportokkal találkozni nem egy dél-amerikai országban. Florida végeláthatatlan mocsaraiban is megjelentek invazív fajként.

Amikor a 16. században jezsuita misszionáriusok érkeztek Dél-Amerikába, azt látták, hogy egyes helyeken a helyi lakosság úgy fogyasztja a kapibarát, mint ahogyan az amerikaiak a marhahúst. És mi lenne, ha ez mindössze egy óriási tengerimalac lenne? Az ókori Rómában semmi sem ízlett jobban, mint a sült egér, és a 20. századig az európaiak által rendszeresen fogyasztott nyulat is a rágcsálók közé tartozónak tartották. A jezsuita misszionáriusok azonban nem ehettek kapibarát nagyböjt idején vagy más hústilalmi napokon – és abba a kényelmetlen helyzetbe kerültek, hogy az újonnan megtérteknek meg kellett mondaniuk, hogy a kapibara nem kóser.

Akkor mi a teendő? A történet szerint írni kellett Rómába és útmutatást kellett kérni: „Van itt egy fura, Európában nem látott állat, amelyet nehéz valahova is besorolni. Hártyás lábai vannak és a vízben él, halíze van. Akkor ez hal, ugye? Mellesleg az újonnan megkeresztelt helyi lakosok nagyon élvezik ezt a vízi csemegét.”

Róma pozitívan válaszolt a jezsuita misszionáriusoknak: A fura teremtmény, amely halízű, vízben él és hártyás lábai vannak, valóban a halak közé sorolandó. Ettől a naptól kezdve mindenki a kegyelem állapotában lakmározott ebből a méretes egérből. A venezuelaiak körében még ma is tartja magát a kapibara, a legjezsuitább hal fogyasztásának nagyböjti szokása.

Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Americamagazine