52. nap: Izrael folytatja útját – Biblia egy év alatt podcast

I. BEVEZETŐ BESZÉDEK

MÓZES ELSŐ BESZÉDE

Idő és hely.

Ezek azok a beszédek, amelyeket Mózes egész Izraelnek tartott a Jordánon túl a pusztában, Arabában, Szuffal szemben, Paran, Tofel, Laban, Hacerot és Di-Zahab között – ezek tizenegy napi járásnyira vannak Hóreb hegyétől a Szeir-hegységen át Kádes-Barneáig. A negyvenedik esztendőben a tizenegyedik hónap első napján pontosan úgy beszélt Mózes Izrael fiaihoz, ahogyan az Úr parancsolta neki. Miután legyőzte az amoriták királyát, Szichont, aki Hesbonban székelt, továbbá Básán királyát, Ogot, akinek Asztarotban és Edreiben volt a székhelye, Mózes a Jordánon túl, Moáb földjén hozzáfogott a következő törvények kihirdetéséhez. Így szólt:

Az utolsó rendelkezések Hóreb hegyén.

Az Úr, a mi Istenünk így szólt hozzánk Hórebnél: „Már elég időt töltöttetek ennél a hegynél. Keljetek útra, s vonuljatok az amoriták hegyvidékére és a velük szomszédos törzsekhez, amelyek Arabában a hegyek közt, a síkságon, a déli részeken és a tenger mentén laknak, majd Kánaán földjére és Libanonba, egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig. Lám, ezt a földet adom nektek. Vonuljatok be és vegyétek birtokba a földet! Az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígérte, hogy nekik s utánuk utódaiknak adja.” Abban az időben ezt mondtam nektek: „Nem tudlak tovább egyedül elviselni benneteket. Az Úr, a ti Istenetek megsokasított benneteket, így ma már annyian vagytok, mint égen a csillag. Az Úr, atyáitok Istene sokasítson meg benneteket még ezerszeresen, s áldjon meg, ahogyan megígérte! Hogy győzném hát egyedül viselni terheteket?! És gondjaitokat és pörlekedéseiteket? Gondoskodjatok hát minden törzs számára bölcs, okos és tapasztalt emberekről, hogy fölétek rendeljem őket.” Akkor azt feleltétek nekem: „Amit mondasz, az jó.” Erre odahívattam a törzsek vezetőit – bölcs, okos és tapasztalt emberek voltak –, s fölétek rendeltem őket, az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére, s hogy tisztséget töltsenek be a törzsekben. Egyszersmind bíráitoknak is meghagytam: „Hallgassátok meg testvéreiteket és igazságosan ítéljetek valamely ember és testvére vagy egy idegen között. Ítéletkor ne nézzétek a személyt, a kicsiket éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyokat. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Isten ügye! Ha valamely eset túlságosan nehéz a számotokra, terjesszétek elém, hadd halljam.” Így hát akkor mindent meghatároztam, amit tennetek kellett.

Hitetlenkedés Kádesnél.

Aztán elindultunk Hórebtől, s ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta, átkeltünk azon a hatalmas és félelmetes pusztán, amint láttátok, az amoriták hegyvidéke felé tartva. S amikor Kádes-Barneába értünk, így szóltam hozzátok: „Elérkeztetek az amoriták hegyvidékére, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad. Íme, az Úr, a te Istened adja neked ezt a földet, rajta, vedd birtokba, ahogy az Úr, atyáid Istene megígérte. Ne félj és ne csüggedj!” Erre mindannyian elém járultatok, mondván: „Küldjünk előre embereket! Ezek kémleljék ki az országot, s visszatérve adjanak számot, melyik úton kell haladnunk, s mely városokat kell elfoglalnunk.” A javaslat jónak látszott, azért kiválasztottam közületek tizenkét embert, mindegyik törzsből egyet. Ezek útnak indultak, fölhatoltak a hegyvidékre és egészen Eskol völgyéig bejárták és kifürkészték. Szedtek a föld termékeiből és magukkal hozták. Meg is mutatták és számot adtak: „A föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk, jó.” De ti nem akartatok odamenni, ellene szegültetek az Úr, a ti Istenetek akaratának, lázongtatok sátraitokban, így beszélvén: „Az Úr gyűlöl minket, azért hozott ki Egyiptomból. Ki akar szolgáltatni az amoritáknak, hogy vesztünket okozzák. Hová menjünk hát? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, mondván: Nagyobb és népesebb nép, mint mi, nagy városaik vannak, égig érő fallal körülvéve, sőt még enakitákat is láttunk ott!” Erre így szóltam hozzátok: „Ne rettegjetek és ne féljetek tőlük! Az Úr, a ti Istenetek majd előttetek jár és harcba száll értetek, éppúgy, ahogy Egyiptomban tette a szemetek láttára. Később a pusztában is láttad, hogy az Úr, a te Istened hordoz, mint gyermekét az egész úton, amelyet megtettetek, amíg ide értetek. Mégsem volt bizalmatok az Úrban, a ti Istenetekben, aki előttetek haladt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjszaka a tűzben, hogy mutassa az utat, amelyen mennetek kell, nappal pedig a felhőben.”

Az Úr parancsai Kádesban.

Az Úr meghallotta szavaitokat és haragra gerjedt. Megesküdött hát: „Ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből nem látja meg egyetlenegy sem azt a szép földet, amelyet atyáitoknak esküvel ígértem! Csak Káleb, Jefunne fia, egyedül ő látja meg. Neki és utódainak adom azt a földet, ahova majd eljut, mert hűséges volt az Úrhoz.” Rám is megneheztelt miattatok az Úr, s így szólt: „Te sem jutsz el oda. Józsue, Nun fia, aki mindig szolgálatodra van, csak ő jut el oda. Bátorítsd, mert neki kell majd Izrael számára meghódítania. S kisgyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, meg fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, eljutnak oda. Igen, nekik adom, ők fogják birtokba venni. Ti azonban forduljatok meg, s induljatok vissza a pusztába, a Sás-tenger irányában!” Erre azt válaszoltátok nekem: „Vétkeztünk az Úr ellen! Most mégis odavonulunk és harcba szállunk, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta.” És felöltöttétek fegyvereiteket és semmiségnek tartottátok a hegyekbe fölvonulni. Az Úr azonban így szólt hozzám: „Mondd meg nekik: Ne vonuljatok fel és ne szálljatok harcba, mert nem vagyok közöttetek! Ha mégis (megteszitek), ellenségeitek legyőznek benneteket.” S én ezt mondtam nektek, de nem hallgattatok rám, hanem ellene szegültetek az Úr parancsának és vakmerően felvonultatok a hegyek közé. Akkor a hegyvidéken lakó amoriták kivonultak ellenetek. Mint a méhrajok, elárasztottak, és Szeirtől egészen Hormáig üldöztek benneteket. Akkor visszafordultatok és panaszkodtatok az Úr színe előtt. Az Úr azonban nem hallotta meg panaszotokat és nem vetett ügyet rátok. Sokáig Kádesben kellett maradnotok, pontosan annyi ideig, amennyi ideig ott maradtatok.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat