5 gondolat a szinodalitásról szóló szinódusról eddig

Mivel a hétvégén lezárul a szinódus első római szakasza, az Aleteia október 28-i cikke öt fő elemet ajánl megjegyzésre ebből az egy hónapig tartó folyamatból.

Október 28-án szavaz a 364 tagú (a pápával együtt 365), világiakat és nőket is magában foglaló gyűlés egy körülbelül 40 oldalas összefoglaló jelentésről, amelynek célja, hogy meghatározza azokat a pontokat, amelyekben egyetértésre jutottak, rámutasson a még megvitatandó kérdésekre, és jelezze, hogyan szeretnék folytatni a munkát a következő ülésszakig, 2024 októberéig.

Melyek voltak az egy hónapos munka során született legfőbb tanulságok?

1. Szinódus a módszerről, nem a tanításról

Az egyház jövőjéről szóló szinódus “nem hoz megoldást minden problémára”, hanem “új módszert fog meghatározni” az egyház számára a problémák kezelésére – mondta Fridolin Ambongo bíboros, Kinshasa érseke.

A munkadokumentum, amelyen a viták alapultak, 309 kérdést sorolt fel. Ezek segítették annak az új szinódusi kultúrának a kipróbálását, amelyet a pápa az egyház minden szintjén be kíván vezetni. A

jezsuiták által inspirált, “Lélekben való beszélgetésnek” nevezett módszer a meghallgatást, a csendet és az imádságot helyezi előtérbe. Az asztalok elrendezése a VI. Pál teremben, továbbá az a tény, hogy mindenki egyenlő beszédidőt kapott, azt a vágyat tükrözte, hogy a tagok közötti egyenlőség elvét megvalósítsák. “A Vatikánban nincs többé protokoll” – mondta kicsit zavartan az egyik tag, amikor a munka megkezdése előtt közvetlenül tartott lelkigyakorlaton a vacsoránál a Szentszék államtitkárának, Pietro Parolin bíborosnak a közelében találta magát.

Vannak, akik kritizálják ezt a módszert merevsége miatt, vagy azért mert a „Szentlélek csatornázgatására, terelgetésére” csábít. Viszont értékelik azt a tulajdonságát, hogy az ellenfeleket arra kényszeríti, hogy nyugodt légkörben hallgassák meg egymást. Erről tanúskodik az a közös fotó is, amely az X oldalon (a korábbi Twitteren) jelent meg az LMBTQ közösség mellett elkötelezett James Martin jezsuita atyáról és Gerhard Müller bíborosról, a Hittani Dikasztérium korábbi prefektusáról, aki a szinódus egyik kritikusa.

2. A szinódus különböző kérdései

A résztvevőket arra kérték, hogy ezt a közgyűlést lelki elvonulásként éljék meg, elméletileg szakadjanak el a média minden nyomásától, annál is inkább, mert mint Kurt Koch svájci bíboros egy sajtótájékoztatón kifejtette, az előző, 2019-es amazóniai szinóduson a pápa a vitákat “túlságosan politikai, és nem eléggé spirituális és teológiai jellegűnek” találta.

A beszélgetések azonban a társadalom aktuális eseményeinek és fejleményeinek összefüggésében zajlottak. A legérzékenyebb témák között szerepelt az LMBTQ+ közösségek kérdése, és elhangzottak kritikus megjegyzések a szinódus túlságosan “nyugati” hangvételét illetően. Az Afrikából és Ázsiából érkező képviselők eltérő elvárásokat és elképzeléseket fejtettek ki a szinodalitással kapcsolatban. Egy keleti püspök például hangsúlyozta, hogy országa már teljesen kimerült a migránsok beáramlása miatt. “Amikor az európai katolikus vezetők a befogadásról beszélnek, figyelembe kell venniük a világméretű migráció valóságát” – jegyezte meg. A jelenlegi szentföldi háborús helyzetben ez a püspök inkább azt szerette volna, ha a szinódus olyan egzisztenciális kérdéseket állít a középpontba, mint a “háború és béke” vagy “az élet védelme a születéstől a halálig”.

Központi témája volt a közgyűlésnek a nők szerepe, akik közül 54-en ezen a szinóduson szavazhattak először. Viszonylagos konszenzus látszik kirajzolódni abban, hogy a “társfelelősség” elvének jegyében a világiak, és különösen a nők határozottabb jelenlétére van szükség az egyházban. A női diakonátus kérdése, amely kánonjogi és történelmi vonatkozásaiban összetettebb, szintén szerepelnie kell az összefoglaló jelentésben, anélkül azonban, hogy ez feltétlenül nyitást jelentene annak elfogadása felé.

3. Elfojtott feszültségek és egy döntő fontosságú kérdés

A VI. Pál teremben feszültségek is kialakultak (a szervezők inkább a “nézeteltérések” szót használták). A reformra hajlók közül néhányan aggodalmukat fejezték ki az Egyház tétlensége miatt a kényes kérdésekben. “A tartalom terén is előre kell tudnunk haladni” – mondta egy német nyelvű püspök. Egy másik ország püspöke úgy vélekedett, hogy a németek visszafogottan viselkednek a teremben, de rejtegetik valódi szándékaikat, hiszen reformterveiket az egyház különböző tagjai és főként Ferenc pápa többször is bírálta.

A vatikáni esemény tekintélyének kérdése egész hónapban folyamatosan felmerült. Az elmúlt héten Mario Grech bíboros, a szinódus főtitkára szükségét érezte, hogy ismételten megerősítse a gyűlés összetételének legitimitását, miközben egyesek továbbra is kételyeiknek adtak hangot, amiért nők is jelen vannak a hagyományosan püspökökből álló intézmény tagjai között.

A tekintély és a hatalom döntő és meghatározó kérdését a jövőre nézve a következőképpen lehetne összefoglalni: “Ki dönt az Egyházban, miért és hogyan?” Szerdai rögtönzött beszédében Ferenc pápa azt hangsúlyozta, hogy az Egyháznak “Isten szent, hűséges népével” kell előrehaladnia. Ők “tévedhetetlenek”, amikor hisznek – mondta.

4. Egy szinódus “sztárok nélkül”

Minden résztvevőnek feltűnt egy technikai részlet: a híres kerekasztalok, amelyek körül a viták zajlottak. A hierarchikus különbségek eltörlésére a bíborosok világi katekéták, az érsekek apácák mellett ültek. Az első nap után hamarosan a főpapok is egyszerű papi ruhában jártak. Az egyenrangú eszmecserékben szinte egyetlen személyiség sem tűnt ki. Néhány név érdemel említést: Jean-Marc Aveline francia bíborosé, aki több forrás szerint az Isten népéhez címzett, október 25-én közzétett levél írója volt, és tagja a végleges dokumentum kidolgozását felügyelő bizottságnak. Fridolin Ambongo kongói bíboros jelenléte is markáns volt. “Ő Afrika egyik nagy hangja” – mondta egy megfigyelő, kiemelve, hogy a földrész hangját nagyon is figyelembe vették ezen az ülésen. A szinódus hivatalos prédikátorának, Timothy Radcliffe dominikánus atyának árnyalatokkal, mélységgel és humorral átszőtt prédikációi mindennapos gondolkodásra serkentettek. A nemsokára 87 esztendős Ferenc pápa elég sokat volt jelen az ülésen. “Fél órával korábban érkezett a kerekesszékében, ott ült, és szabadon oda lehetett menni hozzá” – mondta az egyik résztvevő a rendezvény félidejében. Forrásaink szerint a pápa többször is felszólalt. Azonban csak az október 25-i, az Isten népéhez írt levél felolvasását követő beszédét hozták nyilvánosságra.

5. A világ ideje és az egyház ideje

Ez a szinódus a maga formájában példátlan. 2021-ben indult helyi, majd kontinentális szinten, és nem zárul le ezzel a 2023. évi első római közgyűléssel, hanem már a 2024 októberében tartandó második ülésszakra tekint előre. “Az idő nagyobb, mint a tér” – szokta visszatérően mondani Ferenc pápa. A szervezők gondoskodtak arról, hogy a résztvevőknek bőven legyen idejük meghallgatni és kifejezni magukat. A résztvevők munkája most helyi szinten folytatódik a következő 11 hónapban. Jean-Marc Aveline bíboros, marseille-i érsek úgy fogalmazott, hogy ez a “csírázás időszaka” lesz, amely alatt a tagok folytatják a munkát. A szombaton publikálandó összefoglaló jelentés jelöli majd ki az irányt.

A szinódus sajátossága volt a nyilvános megszólalásoktól való tartózkodás, amit Ferenc pápa kért a tagoktól. A kérést a tagok általában tiszteletben tartották, aminek eredményeképpen a Szentszék által szervezett sajtótájékoztatók csak összefoglaló, kevéssé megfogható képet adtak a belső elmélkedésekről. Az egyik svájci tag attól tartott, hogy a végén a közvéleménynek az lesz a benyomása, hogy alig történt valami.

Mgr. Patrick Valdrini francia kánonjogász, megfigyelő arra mutatott rá, hogy a szinódus bizonyos értelemben csalódást fog okozni, mert nem vezet valami nagyon konkrét eredményre. Úgy gondolja azonban, hogy a közgyűlésen tárgyalt kérdésekkel “nem önmagukért foglalkoznak”, mert ennek a “kulturális szinódusnak” az elsődleges célja a mentalitások megváltoztatása.