BIY HU cover 38. nap

38. nap: A Tízparancsolat – Biblia egy év alatt podcast

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Egyiptom és a Kivonulás

III. SZÖVETSÉGKÖTÉS A SÍNAI-HEGYNÉL
1. A SZÖVETSÉG ÉS A TÍZPARANCSOLAT
Megérkezés a Sínai-hegyhez.

191Az Egyiptomból való kivonulás után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg a Sínai pusztába. 2Refidimből indultak el, a Sínai pusztába érkeztek, és a pusztaságon táboroztak le. Az izraeliták táborukat a heggyel szemben ütötték fel.

A szövetség megígérése.

3Mózes elindult Isten elé, az Úr pedig a hegyről így szólt hozzá: „Ezt közöld Jákob házával és hirdesd Izrael fiainak: 4Láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket, s ide hoztalak magamhoz. 5Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém. 6Papi királyságom és szent népem lesztek. Ezeket a szavakat add tudtára Izrael fiainak.” 7Mózes elment és összehívta a nép véneit, s közölte velük mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr reá bízott. 8Az egész nép egy szívvel válaszolt: „Mindent megteszünk, amit az Úr parancsol.” Mózes megvitte az Úrnak a nép feleletét.

A szövetség előkészítése.

9Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Sűrű felhőben jövök hozzád, hogy a nép hallja, amikor veled beszélek, s így mindenkor higgyen neked.” Mózes elmondta az Úrnak a nép feleletét. 10Erre az Úr így szólt Mózeshez: „Menj vissza a néphez. Ma és holnap készüljenek elő, mossák ki ruhájukat, 11és harmadnapra legyenek készen. Holnapután az Úr az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegyre. 12Te pedig határold körül a hegyet, és parancsold meg: óvakodjatok attól, hogy fölmenjetek a hegyre, vagy a lábához közeledjetek. Aki hozzáér a hegyhez, annak meg kell halnia: 13egyetlen kéz sem érintheti; azt meg kell kövezni vagy le kell nyilazni. Sem ember, sem állat nem maradhat életben. Csak akkor mehetnek fel a hegyre, ha majd a kosszarvat hosszan megfújták.” 14Mózes lement a hegyről, felszólította a népet, hogy készülődjék és mossa ki a ruháját. 15Megparancsolta a népnek: „Holnaputánra legyetek készen. Ne közeledjetek asszonyhoz.”

Isten megjelenése.

16Harmadnap virradatkor mennydörgés és villámlás tört ki, sötét felhő telepedett a hegyre és hatalmas harsonazúgás hangzott fel. A táborban az egész nép remegett. 17Mózes kivezette a népet a táborból Isten elé, s azok a hegy lábánál helyezkedtek el. 18Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztókemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült. 19A trombitaharsogás egyre erősödött. Mózes beszélt, és az Úr felelt neki a mennydörgésben. 20Az Úr leszállt a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára, Mózes pedig fölment. 21Az Úr így szólt Mózeshez: „Menj le és figyelmeztesd a népet: ne lépje át a határt, és ne akarja látni az Urat, mert sokan meghalnának közülük. 22A papoknak is, akik különben közeledhetnek az Úrhoz, meg kell szentelődniük, nehogy az Úr haragra gerjedjen ellenük.” 23Mózes ezt felelte az Úrnak: „A nép nem mehet fel a Sínai-hegyre, hiszen te magad figyelmeztettél bennünket: határold körül a hegyet és jelentsd ki szentnek.” 24Az Úr még ezt mondta: „Menj le és Áron kíséretében jöjj fel újra. A papok és a nép azonban ne lépjék át a határt, ne jöjjenek fel az Úrhoz, nehogy elpusztítsa őket.” 25Mózes tehát lement és közölte velük.

A tízparancsolat.

201Az Úr ezeket jelentette ki: 2„Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 3Senki mást ne tekints Istennek, csak engem. 4Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. 5Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. 6De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat. 7Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi. 8Gondolj a szombatra és szenteld meg. 9Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. 10A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned, sem neked, sem fiadnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálólányodnak, sem állatodnak, sem a kapuidon belül tartózkodó idegennek. 11Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van; a hetedik napon azonban megpihent. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte. 12Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. 13Ne ölj. 14Ne törj házasságot. 15Ne lopj. 16Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen. 17Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé.” 18Az egész nép hallotta a mennydörgést, a villámlást, a harsonazengést és látta a füstölgő hegyet. A nép félt, remegett és távol maradt. 19Így szóltak Mózeshez: „Te beszélj hozzánk és meghallgatunk. Isten ne szóljon hozzánk, nehogy meghaljunk.” 20Mózes így felelt a népnek: „Ne féljetek! Isten azért jött, hogy próbára tegyen és felébressze bennetek az iránta való félelmet, s így elkerüljétek a bűnt.” 21A nép távol állott, Mózes azonban bement a sötét felhőbe, ahol Isten volt.

2. A SZÖVETSÉG KÖNYVE
Az oltár törvénye.

22Az Úr így szólt Mózeshez: „Közöld Izrael fiaival: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem hozzátok. 23Ezért ne csináljatok mellettem még ezüstisteneket, és ne készítsetek magatoknak aranyisteneket. 24Földből építs nekem oltárt, azon mutasd be az égőáldozatot és a közösségi áldozatot, amelyeket juhaidból és szarvasmarháidból hozol. Eljövök hozzád és megáldalak minden helyen, amelyet kiválasztok, hogy nevemről megemlékezzenek. 25Ha kőből építesz oltárt, ne építsd faragott kövekből. Ha megdolgozod vésővel, közönségessé válik. 26Az oltárhoz ne gyere fel lépcsőkön, nehogy meztelenséged látható legyen.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

EMBERI LEPRA

A) Duzzadás, kiütés, folt. 131Az Úr ezt mondta Mózesnek és Áronnak: 2„Ha egy embernek a bőrén duzzadás, kiütés vagy fénylő folt keletkezik, bőrleprára lehet gyanakodni. Vezessék Áronhoz, a főpaphoz, vagy valamelyik fiához, a paphoz. 3A pap vizsgálja meg a bőr betegségét. Ha a beteg részen a bőr elszíntelenedett, és a beteg bőr alatt üreg képződött, akkor lepra esete forog fenn. A vizsgálat után a pap nyilvánítsa az embert tisztátalannak. 4De ha a bőrön fehér folt van, a bőr látható beesése és a szőr elszíntelenedése nélkül, akkor a pap tartsa megfigyelés alatt a beteget, 5s a hetedik napon vizsgálja meg. Ha saját szemével meggyőződik, hogy a betegség nem múlt el, de a bőr alatt nem is terjedt tovább, akkor újabb hét napig tartsa megfigyelés alatt, 6s a hetedik napon újra vizsgálja meg. Ha úgy látja, hogy a beteg rész elvesztette csillogását, és a bőr alatt nem terjedt tovább, a pap nyilvánítsa tisztának az illetőt: csak kiütésről van szó. Az mossa ki a ruháját és tisztává lesz. 7De ha a betegség elburjánzik a bőr alatt azután, hogy a pap a beteget megvizsgálta és tisztának nyilvánította, akkor ismét jelentkezzék nála. B) Idült lepra.8A pap újra vizsgálja meg, és ha megállapítja, hogy a betegség a bőr alatt elfajzott, akkor nyilvánítsa a pap tisztátalannak, mert leprája van. 9Akin lepraszerű betegség jelentkezik, azt a paphoz kell vinni. 10A pap vizsgálja meg, és ha a bőrön sápadt duzzadást talál, a bőr elszíntelenedésével és fekélyes tünettel, 11akkor az idült lepra a bőrön. A pap nyilvánítsa (az embert) tisztátalannak. Ne tartsa megfigyelés alatt, mivel kétségtelenül tisztátalan. 12De ha a lepra ellepi a bőrt, a betegség egészen befödi, s elterjed a fejétől a lábáig, ahová csak néz a pap; 13a pap vizsgálja meg a beteget, és ha megállapítja, hogy a kiütés elborítja az egész testet, nyilvánítsa a beteget tisztának. Ha egészen fehérré vált, akkor tiszta. 14De ha egy napon fekély jelenik meg rajta, tisztátalanná válik. 15A pap nézze meg a fekélyt, és nyilvánítsa tisztátalannak: a fekély tisztátalan, mivel leprából keletkezett. 16De ha a fekély elfehéredik, az ember keresse fel a papot, C) Kelevény.17s ha ez megállapítja, hogy a seb elfehéredett, nyilvánítsa a beteget tisztának: valóban tiszta. 18Ha valakinek a bőrén kelevény jelentkezik, amely begyógyult, 19de a kelés helyén fehéres duzzadás, vagy rózsaszínes fénylő folt marad, mutassa meg magát a papnak. 20Ez vizsgálja meg, és ha megállapítja a bőr nyilvánvaló besüppedését, és a szőr elszíntelenedését, a pap nyilvánítsa (az embert) tisztátalannak. Ez a leprának olyan esete, amely a kelevényben terjed. 21Ha a pap a vizsgálat során sem a bőr elszíntelenedését, sem a bőr besüppedését nem tapasztalja, hanem csak a halvány sebet, tartsa a beteget hét napig vesztegzár alatt, 22s akkor nyilvánítsa tisztátalannak, ha a betegség valóban elterjedt a bőr alatt, mert a lepra esete áll fenn. D) Gyulladás.23Ha a fénylő folt megmarad, de nem terjed tovább, ez akkor csak betokosodott kelevény: a pap nyilvánítsa tisztának (az embert). 24Ha valakinek a bőrén gyulladás keletkezik, s ha a gyulladáson fekély jelenik meg, továbbá fénylő, rózsaszínes vagy fehéres folt, 25a pap vizsgálja meg. Ha észreveszi a szőr elszíntelenedését és a foltnak nyilvánvaló behúzódását a bőrön, akkor a gyulladásban lepra terjed tovább. A pap nyilvánítsa (az embert) tisztátalannak, mivel leprás. 26De ha a pap a vizsgálatkor nem látja a folton a szőr kifakulását, sem a bőr besüppedését, hanem csak azt a halvány foltot, a pap tartsa (az embert) vesztegzár alatt hét napig. 27A hetedik napon vizsgálja meg, s ha a betegség a bőr alatt tovaterjedt, nyilvánítsa tisztátalannak: leprája van. E) A fejbőr betegsége.28Ha azonban a folt megmaradt, de a bőr alatt nem terjedt tovább, hanem elhalványult, akkor ez csak gyulladásból származó duzzadás. A pap nyilvánítsa (az embert) tisztának, mivel az csak gyulladásos hely. 29Ha egy férfinek vagy nőnek a fején vagy az állán kiütés jelentkezik, 30a pap vizsgálja meg a kiütést, s ha megállapítja, hogy a bőr észrevehetően beesett, és a szőr elszíntelenedett vagy megritkult, nyilvánítsa a beteget tisztálannak. Ez ótvar, vagyis a fejnek, illetőleg az állnak a leprája. 31Ha a vizsgálat során a pap megállapítja, hogy a bőr nem süppedt be, és a szőr nem fakult ki, akkor tartsa a beteget hét napig vesztegzár alatt. 32A hetedik nap vizsgálja meg a betegséget, s ha látja, hogy a betegség nem terjed tovább, a haj nem fakult ki, a bőr nem süppedt be észrevehetően, 33a beteg nyírassa le a haját – kivéve a varas helyet –, a pap meg tartsa vesztegzár alatt újabb hét napig. 34A hetedik napon vizsgálja meg a betegséget, s ha úgy látja, hogy nem terjedt tovább a bőrön, s a bőr nem esett be, akkor nyilvánítsa a beteget tisztának. Az pedig mossa ki a ruháját, s tisztává válik. 35De ha az ilyen tisztulás után a var mégis tovább terjed a bőrön, 36a pap vizsgálja meg, s ha megállapítja a var terjedését a bőrön, akkor a beteg tisztátalan, s nem is kell kifakult szőrt keresni. F) Kiütés.37Ha ellenben a var megállapodik, s fekete szőr nő rajta, akkor a beteg meggyógyult és tiszta, a pap nyilvánítsa tisztának. 38Ha egy férfi vagy nő bőrén fényes foltok támadnak, a pap vizsgálja meg. G) Kopaszság.39Ha megállapítja, hogy a foltok fakó fehérek, akkor kiütésről van szó, amely a bőrön terjed, s a beteg tiszta. 40Ha valakinek a fején kihull a haja, és kopasz lesz a koponyája, azért még tiszta. 41Ha elöl, a homlokán veszti el a haját, akkor is tiszta. 42De ha a koponyán vagy a homlokon fehéres rózsaszínű elváltozás jelenik meg, ez lepra, amely a koponyán vagy a homlokon terjed. 43A pap vizsgálja meg, s ha a koponyán vagy a homlokon fehér és rózsaszínű duzzadást talál, amely hasonlít a bőrleprához, 44akkor ez az ember leprás és tisztátalan. A pap nyilvánítsa tisztátalannak, mivel leprája van.

A leprások viselkedése.

45A leprás, akit a betegség megtámadott, szaggassa meg ruháját, a haját hordja kibontva, a szakállát takarja be és kiabáljon: „Tisztátalan, tisztátalan!” 46Ameddig a betegsége tart, addig tisztátalan, s mivel tisztátalan, lakjék elkülönülve, tartózkodjék a táboron kívül.

A leprás ruha.

47Ha a lepra a ruhát támadja meg, akár gyapjú­ vagy vászonruha, 48akár szövet, gyapjútakaró, vászontakaró, bőrtakaró vagy bármilyen bőrből készült darab, 49csak akkor kell a papnak megmutatni mint leprás esetet, ha a ruhán, a bőrön, a szöveten, a takarón vagy a bőrből készült tárgyon zöldes vagy rózsaszínű folt jelenik meg. 50A pap nézze meg a helyet, és tartsa a tárgyat hét napig megfigyelés alatt. 51Ha a hetedik nap úgy látja, hogy a folt elterjedt a ruhán, a szöveten, a takarón, a bőrön vagy a bőrből készült bármilyen tárgyon, akkor az fertőző lepra, s a megtámadott tárgy tisztátalan. 52Az ilyen ruhát, szövetet, gyapjútakarót vagy vászontakarót és bármilyen bőrből készült tárgyat el kell égetni, ha a betegséget fölfedezték rajta. Fertőző lepra, azért kell tűzben megsemmisíteni. 53De ha a vizsgálatkor azt látja a pap, hogy az elváltozás nem terjed tovább a ruhán, a szöveten, a takarón vagy a bőrből készült egyéb tárgyon, 54parancsolja meg, hogy mossák ki a megtámadott darabot, és újra tartsa megfigyelés alatt hét napig. 55Miután kimosták, vizsgálja meg a foltot, s ha úgy látja, hogy nem változott meg, még ha nem is terjed tovább, a tárgy akkor is tisztátalan. El kell égetni tűzben, akár a színén, akár a fonákján van a folt. 56De ha a pap a vizsgálat során úgy találja, hogy kimosáskor a folt elhalványult, akkor vágja ki a ruhából, a bőrből, a szövetből vagy a takaróból. 57De ha a baj újra jelentkezik a ruhán, a szöveten, a takarón vagy bármiféle bőrtárgyon, akkor az fertőző betegség, ezért a megtámadott tárgyat el kell égetni. 58Ha a ruháról, a szövetről, a takaróról és a bármiféle bőrtárgyról a folt a kimosáskor eltűnik, akkor újabb mosás után tiszta lesz.” 59Ez a szabály érvényes a gyapjú­ vagy vászonruhával, a szövettel, takaróval vagy a különféle bőrtárgyakkal kapcsolatos leprára, amikor arról van szó, hogy tisztának vagy tisztátalannak kell-e nyilvánítani.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

AZ ELPUSZTULT TEMPLOM SIRATÁSA

741(Aszaf tanítókölteménye.) Miért vetettél el minket örökre, Istenem, miért lángol haragod legelőd juhai ellen? 2Gondolj közösségedre, amelyet ősidők óta kiválasztottál, a népre, amelyet sajátodul lefoglaltál, gondolj Sion hegyére, amelyet lakóhelyül kiszemeltél. 3Irányítsd lépteid az örök romok felé: a szentélyben mindent szétdúlt az ellenség, 4a gyülekezet helyén ellenségeid zajonganak, a bejárat fölé jelvényüket akasztották, a jelvényt, 5amelyet előbb nem ismertünk. Mint akik a sűrűben fejszét forgatnak, 6úgy verték szét baltával, kalapáccsal a kapukat. 7Szentélyedre tüzet vetettek, Istenünk, s neved hajlékát földig meggyalázták. 8Így szóltak magukban: „Mind megsemmisítjük, égessétek porig Istenük szentélyeit a földön!” 9Nem látjuk többé jeleinket, próféta nincs többé, senki sincs közöttünk, aki tudná: meddig még? 10Meddig űz még csúfot, Istenünk, az ellenség? Mindvégig káromolhatja neved az ellenfél? 11Miért vonod vissza a kezed, jobbodat miért tartod rejtve magadnál? 12Mégis Isten a királyom kezdettől fogva, a földön szabadulást csak ő szerez. 13Hatalmaddal a tengert megnyitottad, a vizekben összezúztad a sárkányok fejét. 14A leviatánnak szétverted a fejét, s prédául adtad a tenger szörnyeinek. 15Te hívtad elő a forrást és patakot, elapasztottál ősi folyamokat. 16A tied a nappal, a tied az éj, te helyezted el a napot és a holdat. 17Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet. 18Gondolj rá, Uram, hogyan ócsárolt és gúnyolt az ellenség, egy balga nép káromolta a neved. 19Turbékoló galambjaid életét ne dobd oda keselyűnek, szegényeid életéről ne feledkezz meg örökre! 20Tekints a szövetségre, hisz a mérték betelt. Az ország rejtett szögletei erőszak helyéül szolgálnak. 21Ne kelljen az elnyomottnak megszégyenülve elvonulnia, dicsőítse neved a szegény és a gyönge! 22Kelj föl, Istenem, vedd kezedbe ügyed, gondolj a gyalázatra, amivel a balga naponta illet! 23Ne feledd ellenségeid ordítozását, ellenfeleid eget verő szidalmát!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked. Dicsőség igédért, köszönet azért, hogy kinyilatkoztatod magad nekünk, felfeded a szíved, megmutatod a parancsaidat itt és most a Kivonulás könyvében és a Leviták könyvében is. Urunk Istenünk, tudjuk, hogy nevünkön szólítottál bennünket, hogy ismersz és szeretsz minket. Az a mi válaszunk, hogy mi is szeretnénk megismerni és napról napra egyre jobban szeretni Téged! Ezt kérjük Jézus nevében. Ámen.

Elmélkedés

Hihetetlen ajándék! Isten Igéjét olvasni mindig ajándék, de amit ma látunk, az kivételes esemény: Isten kinyilatkoztatja magát népének a Sínai-hegyen és szövetségre is lép velük egy különleges módon! Sok mindent lehet erről a történetről mondani, de ez a lényeg: Isten kinyilvánítja vágyát. Méghozzá így: „Én leszek az Istenetek, ti pedig az én népem lesztek”. Ennél több is fog történni, ahogy haladnak előre az időben, hogy megpecsételjék a szövetséget. De az Úr kinyilvánítja a vágyát, és ennek beteljesüléséért szövetségre lép velünk.

A szövetség teljesen más természetű, mint egy szerződés. Egy szerződés javak vagy szolgáltatások feltételeken alapuló adásvétele. Megteszek valamit, ha te is megteszel valamit. Ha nem teszed meg, amit mondtál, nekem sem kötelességem megtenni, amit mondtam.

Ezzel szemben a szövetség alapvetően mélyebb, jelentőségteljesebb dolog. Mert amíg a szerződés javak és szolgáltatások cseréjén alapul, addig a szövetség személyeken áll, és a hangsúly nem annyira a feltételeken van, hanem az elköteleződésen. Tehát, itt van az Úristen, aki kinyilatkoztatja, hogy az Istenetek leszek, ti pedig az én népem. Az a vágyam, hogy a tiétek legyek, s azt akarom, hogy az enyéim legyetek. Ez az önajándékozás a szövetségkötés lényege.

Ezt láttuk az Ábrahámmal kötött szövetségben is, és tanúi vagyunk újra és újra, hogy Isten egyre mélyíti és kiterjeszti a szövetséget, míg végül elérünk az új és örök szövetséghez. Mert mit is mond Jézus az új és örök szövetségről? Azt mondja, hogy ez a szövetség az én vérem, az új és örök szövetségé. Itt önmagát adja nekünk: valóságosan a testét, vérét, lelkét és istenségét. Odaajándékozza önmagát. És a szentáldozás során mi is odaajándékozzuk neki önmagunkat. Ez a szövetségkötés kölcsönössége.

Ugyanez történik a házasságban is, ahol a férj és feleség önmagát a másiknak ajándékozza a szövetségkötésükben: itt a testem, a lelkem, a szívem, az elmém, mindenem. Ezt a legtökéletesebben beteljesedve, ahogy már említettem, az Eucharisztiában látjuk, amikor Jézus saját szavaival mondja, hogy „ez az új és örök szövetség az én véremben”.

A következő lépésben Isten elénk tárja a parancsokat. Azt gondolom, hogy hihetetlenül fontos, hogy nem csak parancsokat kapunk szövetségkötés nélkül, mert az olyan lenne, mintha szabályokat kapnánk személyes kapcsolat nélkül. „Tegyétek meg ezt és ezt, mert ha nem teszitek, törvényt szegtek”. Isten létrehoz egy szövetséget, mielőtt a parancsot adná. Kapcsolatot épít velünk, mielőtt szabályokat adna.

Mi pedig, amikor először tanulunk Istenről gyerekként, sok esetben először a Tízparancsolatot tanuljuk meg. Ami nem rossz, csak azt mutatja, ahogy nálunk ez működik: az embereknek először bizonyos dolgokat meg kell tanulnia és meg kell tennie. De Isten a népét másképpen tanította: „Itt vagyok, aki VAN, ez az én identitásom. A vágyam az, hogy szövetségre lépjek veletek.” És ezután jönnek a parancsolatok. „Először is arra vágyom, hogy kapcsolatba legyek veletek” – s csak ezután jönnek a szabályok.

Ez igaz az emberi kapcsolatokra is. Nem tudom, találkoztatok-e már olyasvalakivel, aki az első nap azt mondta volna, hogy ha barátok leszünk, akkor annak ezek a szabályai, vagy aki az első randin azt mondta volna: „Na, üljünk le, remélem finom a kávéd, de beszéljük meg a kapcsolatunk szabályait”. Ez eléggé visszatetsző lenne. És Isten sem így cselekszik. Ő nagyon bölcs, Ő az Úr és tud mindent. Először kapcsolatot épít, majd azt mondja, hogy a kapcsolaton belüli életnek szabályai vannak. Olyan szabályok, amelyek életet adnak a kapcsolatnak, amelyek megőrzik a kapcsolatot, amelyek fejlesztik és mélyítik azt. És ekkor adja nekünk a parancsokat. Ezek a parancsok a szövetség és a kapcsolat megerősödését szolgálják. Ezért kell ismernünk őket, ezért kell mindent megtennünk, hogy igent tudjunk mondani az Úrnak ebben a világban.

Arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok értem. Én pedig minden egyes nap imádkozom értetek. Ez egy közösség: emberek közössége, akik együtt zarándokolnak Isten Igéjében.

Képzeljétek, Magyarországon és a határon túli magyar vidékeken is alakultak közösségek, hogy a podcast hallgatása mellett kéthetente személyes találkozók alkalmával, megosztásaikkal gazdagítsák, erősítsék egymást az úton. Szuperek vagytok! Köszönöm, hogy ezeket a találkozókat szentségimádással kezditek. Egyébként még nem késő csatlakozni egy közösséghez vagy új csoportot alakítani. Hívd meg a barátaidat! Olvassátok együtt a Szentírást! Nézzetek szét a Biblia egy év alatt podcast kihívás oldalán.

A Biblia egy év alatt podcast tehát egy közösség. Nem elszigetelt egyének gyűjteménye, hanem mindannyian együtt haladunk a Szentíráson keresztül, tudva azt, hogy az Úrnak van szava számunkra, terve van velünk, és akarata van felőlünk — és ez az akarat a mi megszentelődésünk, az, hogy napról napra egyre inkább hozzá hasonlóvá váljunk.

Ezért imádkozzunk egymásért.

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

Egy hozzászólás

  1. Az elejétől kezdve minden nap kora reggel ezzel indítom a napomat. Sok-sok erőt, meggyőződédt kapok napinduláskor. A hallotak átgondolásával igen sok tanulni, megjegyezni valót hallok. Hála Urunknak szavai áldottak.

    Válasz