BIY HU cover 322. nap

322. nap: A mennybemenetel

Előszó

Első könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen addig a napig, amelyen azután, hogy útbaigazítást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak, fölvétetett a mennybe. Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról.

Jézus mennybemenetele.

Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, „amelyről – úgymond – tőlem hallottatok: Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Az egybegyűltek erre megkérdezték: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?” „Nem tartozik rátok – felelte –, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve. Ezt mondták nekik: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment.”
Erre az Olajfákról elnevezett hegyről, amely Jeruzsálemtől egy szombatnapi járásra van, visszatértek Jeruzsálembe. Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás. Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.

I. A JERUZSÁLEMI EGYHÁZ
Mátyás megválasztása.

Ezekben a napokban a testvérek körében – mintegy százhúszan lehettek együtt – Péter szólásra emelkedett: „Testvérek, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek Dávid szájával Júdásról, azok vezetőjéről jövendölt, akik elfogták Jézust. Közénk számított, a mi szolgálatunk jutott neki is részül. Gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt, és kifordultak a belei. Erről Jeruzsálem minden lakója tudomást szerzett, úgyhogy azt a telket az ő nevükön Hakeldamának, azaz Vérmezőnek nevezték el. Benne van ugyanis a zsoltárok könyvében:

Lakóhelyük váljék sivataggá, ne lakja senki sátrukat.
És:

Tisztségét kapja meg más.Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.” Kijelöltek hát kettőt, Józsefet, akit Barszabbásznak vagy más néven Jusztusznak is hívtak és Mátyást. Majd imádkoztak: „Uram, ki belelátsz mindenkinek a szívébe, mutasd meg, e kettő közül kire esik választásod, hogy átvegye az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.” Ezután sorsot vetettek. A sors Mátyásra esett, így a tizenegy apostolhoz sorolták.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Címzés, köszöntés, hálaadás.

Pál, Krisztus Jézus szolgája, meghívott apostol, akit az Isten kiválasztott evangéliumának hirdetésére, amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért, Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról. Ő test szerint Dávid nemzetségéből született, a szentség Lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult. Általa nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között. Ezeknek ti is közéjük tartoztok, Jézus Krisztus meghívottai.

Üdvözlöm Rómában mindazokat, akiket az Isten szeret, és a szentségre meghívott. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól! Először is hálát adok Istenemnek mindnyájatokért Jézus Krisztus által, hitetekről ugyanis az egész világon dicsérettel szólnak. Tanúm az Isten, akinek Fia evangéliumát hirdetve szívvel-lélekkel szolgálok, hogy imáimban mindig megemlékezem rólatok, és szüntelenül azért könyörgök, hogy egyszer Isten segítségével eljuthassak már hozzátok, hiszen nagyon szeretnélek látni benneteket, hogy megerősödésetekre némi lelki ajándékot juttassak nektek, más szóval, hogy a hitben, amely éppúgy a tiétek is, mint az enyém, kölcsönösen megvigasztaljuk egymást. Tudtotokra adom, testvérek, hogy már többször szándékoztam hozzátok menni, de mindig akadályba ütközött. Szerettem volna közöttetek is elérni némi eredményt, mint a többi pogány nép között. Adósa vagyok görögnek és barbárnak, tudósnak és tudatlannak. Ezért amennyire tőlem függ, készen vagyok rá, hogy nektek, rómaiaknak is hirdessem az evangéliumot.
Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek: először is a zsidónak, azután a görögnek. Isten igazsága nyilvánul meg benne, amelyet a hívő a hittel nyer el, ahogy írva van: „Az igaz a hitből él.”

A pogányok rászorulnak a megigazulásra

Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal. Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá. Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük, mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba, és érteni nem akaró szívük elhomályosult. Kérkedtek bölcsességükkel, és oktalanná váltak.
A halhatatlan Isten fölségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával.

Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket. Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Ámen. Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét. Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe. Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal.
Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek, értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek. Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ajkával tetteti magát, aki gyűlölködik,
a bensejében meg álnokságon töpreng.

Ne bízzál benne, ha hangja barátságos,
mert a szívében hét aljasság lakik.

Ha a gyűlölet álarc mögé bújik is,
a közösségben kisül gonoszsága.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked. Dicsőítünk téged. Hálát adunk nemcsak ezért az új napért, hanem ezért az új szakaszért is, amit most kezdünk el az Egyház korszakába lépve, abba a korszakba, amiben mi is élünk. Köszönjük, hogy a jelen korszakról szól az Apostolok Cselekedeteinek első fejezete és Szent Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének első fejezete. Köszönjük Szent Fiadat, köszönjük a megváltást, és köszönjük a Szentlelket is, aki belénk költözik, és képessé tesz arra, hogy imádkozzunk, hogy halljuk az igéd, ami átformálja a szívünket. Jöjj, Urunk, tölts el minket Szentlelkeddel! Amint az apostolok is összegyűltek, egységben Máriával és egymással, úgy kérünk mi is: áraszd ránk Szentlelkedet ma, hogy elteljünk a te Lelkeddel, hogy elvihessük az igédet, és főleg téged a világnak! A mi Urunk Jézus Krisztus hatalmas nevében imádkozunk. Ámen! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen!

Elmélkedés

Hű, ez mennyire jó! Itt vagyunk az Apostolok Cselekedeteinél, és ez már az Egyház korszaka, amint azt említettük. Az Apostolok Cselekedeteit maga Lukács írta. Ez tulajdonképpen az evangéliumának a folytatása.

Nos, mi is történik itt? Nagyon sok minden: például látjuk Jézus mennybemenetelét. Lukács az evangéliuma végén beszél egy kicsit róla, az Apostolok Cselekedeteinek elején pedig újra elbeszéli, apró részletekkel kiegészítve. Az egyik ilyen dolog, amire szeretném ráirányítani a figyelmet, mert fontos, sőt, fenomenális: Jézus a feltámadás után negyven nappal az apostolokat Jeruzsálemen kívülre vezeti. Tehát az együtt töltött negyven nap után. Az apostolok már tudják, hogy ki Ő. Tudják, hogy Ő a Messiás. Tudják, hogy Ő a Király, aki azért jött, hogy Isten országát helyreállítsa! Most pedig megkérdezik tőle: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?” (ApCsel 1,6).

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1018

Logikus kérdés, hiszen ezért imádkoztak. Ő az, akit megígértek. Ő a Messiás, a Király. Ismerjük már az egész történetet… Tudjuk, hogy Isten azt ígérte, hogy Ő állítja helyre a királyságot itt a földön, és tudjuk, hogy ennek a királyságnak sohasem lesz vége, és hogy ez az a királyság, ami áldást hoz az egész világra. Az apostolok tehát tudják, hogy Jézus az, akinek mondja magát. Ezért szegezik neki ezt a „sokmilliós” kérdést: „Mikor teszed meg? Most állítod helyre Izrael országát?” Jézus nagyon rejtélyesen válaszol: „Nem tartozik rátok, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg…” (ApCsel 1,7). Gyakorlatilag ennyit mond: „Nem mondom meg!” Aztán így folytatja: „De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8).

 Valahogy így zajlott le ez a beszélgetés:

APOSTOLOK: „Jézus, helyreállítod Izrael országát?” 

JÉZUS: „Hmm… Ti fogjátok!”

APOSTOLOK: „Jézus, te vagy a Messiás! Helyreállítod Izrael országát?”

JÉZUS: „Hmm… Ti állítjátok helyre az országot. A Szentlélek leszáll rátok.”

„A Szentlélek erővel száll le rátok.” Ez az erő szó ott van az első fejezet 8. versében: „de megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét”. A görögben ez a szó a „dünamisz”. Ebből a szóból származik a dinamó, a dinamika, a lendület, de a dinamit is. Ez a Szentlélek ereje. Akkora erő, ami lyukakat tud robbantani a Sziklás-hegységbe, utat tud törni a hegyeken át. Ezt a dinamit-erőt ígéri tehát Jézus. Ez az esemény azonban már a második fejezetben érkezik, amit holnap olvasunk majd. Most viszont ott tartunk, hogy Jézus megígéri a Szentlélek dinamit-erejét. Nem holmi kis petárdát, hanem dinamit-erőt! „Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló (dinamit) erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben (itt a városban) s egész Júdeában és Szamáriában (vagyis Jeruzsálem közelében), sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8). Nagyon fontos, hogy ezt megértsük! A tanú szó görögül „mártüsz” – ebből származik a mártír szó, ami vértanút jelent. „Tanúim lesztek” – Vagyis: „Vértanúim lesztek. Ti lesztek azok, akik tanúsítjátok az én életemet, halálomat és feltámadásomat. Ti tanúsítjátok, hogy az irgalom legyőzi a gonoszságot. Ti tanúsítjátok, hogy az irgalom győzelmet arat, győzelmet aratott a gyalázat felett. Ti lesztek azok, akik reményt visztek oda, ahol nincs remény!” Ez hihetetlen!

322 napja olvassuk a Bibliát. Nem számít, hogy 322 egymást követő napról beszélünk-e vagy sem. A lényeg, hogy az Úr elvezetett minket eddig a pillanatig, amikor már tudjuk, ki Ő. Tudjuk, hogy kicsoda Isten. Ismerjük az egész történetet, és tudjuk, hogy mi is benne vagyunk ebben a történetben. Minden nap azzal kezdem, hogy a podcast legelején kiemelem: együtt olvassuk az igét, hogy meglássuk, „hogyan bontakozik ki az üdvösség története, és mi hogyan illeszkedünk bele ebbe a történetbe”. – Ezt minden egyes nap elmondom.

Az az igazság, hogy pontosan itt kerülünk bele: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?” (ApCsel 1,6). – „Nem. Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és ti fogjátok!” Ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni! Több mint háromszáz napja engedjük az Úrnak, hogy formálja a szívünket, hogy formálja a világról alkotott látásunkat, azt, ahogy önmagunkra és egymásra nézünk, valamint Őrá. És most nem csupán arra hív, hogy megismerjük az Ő küldetését, hanem arra is, hogy csatlakozzunk hozzá. Nem pusztán arra hív, hogy tudjuk, mit tett Isten, hanem hogy részesei legyünk Isten művének. Ez elképesztő! Ez egy meghívás! Pont úgy, mint amikor Jézus sétál a Galileai-tó partján, meglátja Simont és Andrást, és azt mondja nekik: „Gyertek! Kövessetek!” Majd meglátja Jakabot és Jánost, és megszólítja őket: „Gyertek! Kövessetek!” Majd a vámszedő Máté után megy, és így szól: „Gyere! Kövess engem!” Jézus ma ezt mondja: „Te ismered a történetet, tudod, ki vagyok, tudod, hogy bízhatsz bennem. Gyere, és kövess engem! Szükségem van rád, hogy beteljesedjen a művem”. Ez rendkívül lényeges, szükséges és döntő fontosságú mindannyiunk számára.

Most gyorsan térjünk át a Rómaiakhoz írt levélre! Ez Szent Pál mesterműve. A bibliatudósok általában azt szokták mondani, hogy a Rómaiakhoz vagy a Zsidókhoz írt levél az egyik kedvencük. Pál apostol úgy ír levelet a rómaiaknak, hogy sosem járt még náluk. Nem ő hozta létre azt a közösséget, csak tervezi, hogy meglátogatja őket. Szeretné segíteni, támogatni őket, és azt is szeretné, ha a rómaiak támogatnák, bátorítanák őt. Ezt ki is mondja az első fejezet 12. versében. Arról is beszél, hogy nem szégyelli az evangéliumot. Ezt nagyon szeretem! Annyira erőteljes ez a sor! „Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek: először is a zsidónak, azután a görögnek” (Róm 1,16). Ez azért különösen fontos, mert ez a téma éppen terítéken volt Rómában: olyan közösségről van szó, amelyben egyaránt vannak zsidó gyökerű, illetve pogány származású keresztények is. Nem sokkal a levél megírása előtt valamiféle szakadás történt közöttük, és most ott tartanak, hogy nem egészen úgy látják egymást, ahogy kellene. Nem egészen úgy látják az Ószövetség szerepét, illetve Isten ígéreteinek beteljesedését az Ószövetségben, ahogy most kellene. Tehát Pál tulajdonképpen ezekkel a dolgokkal foglalkozik majd, amint feltárja az evangélium lényegét a levélben.

Az első fejezetben a pogányságból megtértekhez szól, akik nem is tudják, kicsoda Isten, bár tudniuk kellene. Ott vannak tehát ezek a pogány származású rómaiak, akik nem zsidóként nőttek fel. Nem ismerik a törvényt, de ez nem lehet kifogás számukra, mert ha körülnéznek a világban, láthatják, hogy Isten létezik. Láthatják a teremtés szépségét, és mondhatják: „Hát, kell, hogy legyen egy teremtő is.” Ugyanakkor nem ezt a teremtő Istent imádják, hanem felcserélik valami mással. A teremtőt felcserélik egy teremtménnyel. Ez a csere pedig igen súlyos bűnök elkövetéséhez vezeti őket, amint azt Szent Pál is leírja. A 26. versben kezdi el felsorolni őket: ezek szexuális bűnök. De nem korlátozódik erre, folytatja tovább, és a 29. versben felsorolja a bűn különféle megnyilvánulásait: gonoszság, hitványság, kapzsiság. Azt mondja, hogy a szülőknek való engedetlenség is része ennek a kórképnek. Egy dolgot biztosan tudunk: ha elfordulunk Istentől, akkor az értelmünkre sötétség borul. Ha elfordulunk Istentől, az emberi szív szinte határtalan mértékben képes arra, hogy gonoszságokat találjon ki, vagy hogy a gonoszságot válassza. Pál tehát arról beszél, hogy a pogány származásúaknak is teljes mértékben szükségük van az Úrra, szükségük van az evangéliumra. És bizony szükséges a hit tanításának való engedelmesség is, mert számukra sincs kifogás. Hiszen tudhatják, tudhatjátok, hogy vannak dolgok, amiket semmilyen körülmények között sem szabad megtenni. A második fejezetben majd azt fejti ki, hogy a zsidó származásúaknak mennyivel jobban kellett volna tudniuk mindezt, de erről majd holnap olvasunk. 

Micsoda ajándék! Milyen csodálatos kezdet ez a mai nap!

Nem tudom, tudtátok-e, de van egy külön epizód is, a bevezető rész, melyben bemutatom az üdvtörténetnek ezt az utolsó korszakát, az Egyház korát, amelybe most beléptünk. Ha még nem hallgattátok meg, mindenképpen ajánlom, hogy tegyétek meg!

Imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem és munkatársaimért, a Zarándok.ma szerkesztőségéért! Köszönöm. És köszönöm a hangomért mondott imákat is. Alakul. Már sokkal jobb.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

2 hozzászólás

  1. Kedves Kornél Atya!
    A mai elmélkedésedből szeretném kiemelni azt a részt, ahol elmondod, hogy az Úr folyamatosan formálja a szívünket, és most már bízik bennünk annyira, hogy hív, kövessük őt, csatlakozzunk hozzá. Ez a feltétlen bizalom annyira megható, és hihetetlen! Jézus valóban méltónak talál bennünket arra, hogy részesei legyünk az Ő művének?
    Jézus ismeri a szívünket, hinnünk kell neki. Ezt a csodálatos eredményt az Ő akaratának köszönhetjük, és természetesen neked, Kornél Atya, aki sok szeretettel vezettél és vezetsz bennünket a Jézushoz vezető úton.
    Hálásan köszönöm minden tanításodat, ami teljesen megváltoztatta az életemet.
    Köszönöm a munkatársaidnak is a sok segítséget, amivel részt vesznek a podcastek elkészítésében.
    Imádkozom értetek, hogy Isten áldásával, és végtelen szeretetével teljesítsétek a küldetéseteket!
    Csepelláné Boda Julianna
    Értékelés: *****