30. nap: A Nílus vize vérré válik – Biblia egy év alatt podcast
Korszak: Egyiptom és a Kivonulás
Ima
Fenséges vagy Istenünk! Mindenkor magasztalunk téged. A te neved minden név fölött áll. A neved, amit kinyilatkoztattál nekünk, hogy bármikor kiálthassuk, bármikor neveden szólíthassunk. Ezért mi hangosan kiáltjuk Isten Fiának a nevét, a te nevedet, Jézus Krisztus! Te vagy a mi Urunk, és te vagy a mindenség Istene! Király vagy mindenek felett, és a mennyei trónon ülsz! Kérünk téged, aki az Atya jobbján ülsz és uralkodsz, hogy a szívünkben is uralkodj! Te vagy a teremtő Király, kérünk, hogy legyél az életünk Királya is! Istenünk, hálát adunk neked, mert szabad akaratot adtál nekünk. Szabadon dönthetünk, hogy ma elutasítjuk vagy befogadjuk a te szeretetedet. Urunk, Istenünk, segíts nekünk, hogy ma befogadjuk! Segíts befogadni szeretetedet! Istenünk, minden nap egy új nap teveled, s a szereteted is megújul minden reggel. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen.
Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Ahogy minden alkalommal visszatérünk a Szentíráshoz, úgy tűnik, Isten mindig valami újat akar nekünk mutatni. A mai napon a Kivonulás könyvében például látjuk, mennyire fontos Mózest emlékeztetni arra, hogy kicsoda Isten valójában. Az Úr teljesen egyértelműen kijelenti Mózesnek, hogy Ő a Mindenható Isten, El Saddáj: „Én vagyok Jahve. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Isten néven jelentem meg” (Kiv 6,2). Majd így folytatja az Úr: „És a Jahve nevet nem nyilatkoztattam ki nekik” (Kiv 6,3). Isten azt mondja Mózesnek, hogy bár Mózes ismeri az ősatyák történetét, hogy szövetséget kötött velük, most mégis valami új dolgot tár fel neki. Elküldi őt Izrael fiaihoz a hírrel, hogy Isten valami egészen új dolgot fog tenni velük; hogy megszabadítja őket a szolgaságból. Ezt mondja: „Megszabadítlak benneteket attól a kényszermunkától, amellyel az egyiptomiak sanyargatnak, és kiszabadítlak abból a szolgaságból” (Kiv 6,6).
És mennyire így van ez a mi életünkben is. Oly sokszor felfedi magát nekünk Isten. És ahogy itt olvassuk a Szentírást, Isten rámutat arra, hogy fel kellene idéznünk azokat a dolgokat, amik a múltban történtek velünk. Könnyen elfelejtjük azt, ami elmúlt. Erre is hív ez az egész év, hogy emlékezzünk, mi mindent cselekedett velünk Isten. Emlékezzünk az ő irgalmas Szívére, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a legutóbb történt események jussanak az eszünkbe. Elfelejtjük, hogy mennyi mindent tett Isten, ami miatt most itt lehetünk. Talán azért, mert a jelenre koncentrálunk vagy a jövő miatt aggódunk. Isten ezért emlékezteti Mózest is, hogy ő Ábrahám, Izsák és Jákob Istene és most itt van vele. És egy új módon nyilatkoztatja ki magát neki. Velünk is ezt teszi Isten. Emlékeztet a múltra. Ezért olvassuk a Szentírást. Nem csak az események megismeréséért, hanem hogy emlékeztessük magunkat azokra a dolgokra, amiket könnyen elfelejtünk. Például, ahogyan mi is megismertük Isten szerető Szívét, az ő drága személyét. Hinnünk kell most is, hogy ismét ki tudja nyilatkoztatni magát nekünk. Itt és most egyre mélyebben megismerhetjük Istent, és ezért még inkább akarjuk követni őt! Ez jó nekünk, és így haladunk előre!
Nagyon hálás vagyok az Úrnak, mert van itt egy érdekes dolog, amit megmutat nekünk, nem csak a Kivonulás könyvében, hanem a Leviták könyvében is. Amikor valaki elkövet egy bűnt, akkor különböző kategóriák szerint kell áldozatot bemutatniuk. Attól függően, hogy vezető pozícióban vagy-e, vagy egy átlagos ember vagy, más-más áldozatot kell hozni. Miért is? Azért, mert ha te egy vezető személy vagy – esetleg pap –, és vétkezel, az mindenképp botrányt okoz, és nyilván a felelősséged is nagyobb. Ez nem mindenkinek egyértelmű. Ha az Egyházról van szó, ahol hívő emberek vannak, ott nem csak a papok sérülnek a saját bűnük következtében, hanem az egész Egyház elszenvedi a következményeket. Mi mindannyian szenvedünk tőlük, akik részei vagyunk az Egyháznak.
Nagyon komolyan kell venni, azt is, ha egy közösség vétkezik. És megvan a súlya az egyéni bűnöknek is. Az egyéni bűnök is kihatnak a közösség bűnére.
Ahogy ma olvastuk a Leviták könyvét, nagyon erőteljesen megjelent, hogy Isten könyörületes még az ő irgalmában is. Amikor áldozatot mutatsz be, de nem engedheted meg magadnak, hogy juhot vagy kecskét vegyél, akkor vigyél galambot vagy gerlicét. Ha ezt sem engedheted meg magadnak, akkor vigyél egy kevés lisztet áldozatul. Isten azt akarja tőlünk, hogy tegyünk valamit, hogy ő kegyelmet adhasson nekünk. Ha bármi akadálya lenne annak, hogy nekünk adhassa az ő kegyelmét, még ha szinte semmink sincs, ő akkor is azon van, hogy lehetővé tegye ezt.
Ha tehát nem tudsz semmi érdemlegest felajánlani Istennek, akkor add azt, amire lehetőséged van! Régi bibliai alapelv, hogy „ne jelenj meg üres kézzel Istened előtt” (Kiv 23,15). Akit szeretsz, annak mindig ajándékot viszel. Ha nincs nagy dolog, amit odaadhatsz, akkor ajánlj fel neki valami apróságot, ami a tied. Minden nap ajánljuk fel a keveset, mert sokan vagyunk, akik csak keveset tudunk adni. Sokunknak nincs túl „nagy szíve”, erre Isten azt mondja: Jó, akkor add nekem úgy a szívedet, ahogy van! Azt add, amid van! Sokan nem vittünk véghez hatalmas tetteket. Isten ilyenkor csak egy apró cselekedetet kér tőlünk. Sokunknak nem volt lehetősége nagy dolgokat tenni Istenért, erre ő azt mondja, hogy akkor tegyél kis dolgokat értem – és én elfogadom! Miért? Mert én vagyok a te Istened és te vagy az én gyermekem, lányom, fiam. És én vagyok a te Apukád.
Bármit, amid van, ajánld fel neki, és ő elfogadja, mert ilyen jóságos a mi Istenünk.
Imádkozzunk egymásért a közös Bibliaolvasás ideje alatt! Ne feledjük, Testvérek vagyunk Krisztusban. A Biblia egy év alatt podcast itt a Zarándok.mán összekapcsol bennünket. Ezért hordozzuk egymást ma imádságban, mert nem tudhatjuk milyen csaták várnak még ránk! Járjunk közbe egymásért és értem is imádkozzatok, kérlek! Minden nap szükségem van Isten irgalmára és kegyelmére. Én is imádkozom értetek!
Holnap újra találkozunk. Legyen szép napod! Isten áldjon.
