288. nap: Harc a pletyka ellen
Korszak: Makkabeus-felkelés
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged. Hálát adunk ma neked. Köszönjük, hogy a helyes irányba vezetsz minket. Segíts, hogy ne csak tudjuk a jó utat, hanem aszerint éljünk is! Urunk, Istenünk, tudjuk, hogy a kegyelmed valóságos, de nem mindig tudunk a szerint élni, amire vezet. Jézus nevében kérünk, segíts, hogy ne csak ismerjük a törvényeidet, az akaratodat, a bölcsességedet, hanem hogy bölcsek is legyünk a való életben, és a te akaratod és törvényeid szerint éljünk – ma és minden nap! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Ma a Makkabeusok első könyvét folytattuk. Emlékeztek, amikor olvastuk a Krónikák könyveit, a Királyok könyveit, Józsue könyvét és a Bírák könyvét? Ezekben a könyvekben jöttek a királyok, majd eltűntek, majd jöttek új királyok és azok is elbuktak. Itt is felemelkednek a királyok, majd elbuknak (most a görög oldalon), de a zsidók még mindig kitartóan folytatják a harcot.
Most Szeleukosz fia, Demetriusz a király Nagy Sándor örökségének keleti részén, ami elég nagy hatalomnak számított. Megölette Antiochuszt – így végezte a zsidók nagy sanyargatója – és hadvezérét, Liziászt. Saját hadai élén pedig elküldte Bakchideszt, hogy folytassa a háborút az izraelitákkal szemben. Mit tesznek a zsidók és mit tesz Júdás Makkabeus? Mindig imádkoznak a csata előtt. Nagy bölcsesség jelenik itt meg, amiről már sokszor hallottatok tőlem, hiszen nem a test és vér ellen harcolunk, hanem a fejedelemségek és a hatalmasságok ellen (vö. Ef 6,12).
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Nekünk, keresztényeknek muszáj így imádkoznunk: „Uram, a harc a tiéd és a győzelem is a tiéd.” Vagyis az Úr nevét kell segítségül hívnunk minden csata előtt. Mi mindannyian ebben a szellemi harcban veszünk részt.
Sirák fia könyvének 19. fejezete hihetetlenül tetszik nekem. A bölcsesség lelki küzdelmeit mutatja be, szembeállítva az okosságot a gonoszsággal. Nagyszerű például a következő vers: „Ne mondd soha tovább, amit más mond neked, akkor neked sem okoz kárt soha senki” (Sir 19,7). Vagy ez előtt: „Könnyelmű, aki túl hamar megbízik (valakiben)” (Sir 19,4). Már beszéltünk erről, hogy előbb ki kell próbálni az emberek megbízhatóságát, aztán szavazhatunk nekik komolyabb bizalmat. „Aki örül a gonoszságnak, azt elítélik, de aki a pletykát gyűlöli, elkerüli, ami gonosz” (Sir 19,5). Vagyis, aki örül a gonoszságnak, azt el fogják ítélni. Van, amikor örülünk a gonoszságnak, főleg, ha olyan valakiről derül ki, hogy rosszat tett, akit nem nagyon bírunk. Nem csak azért örülünk, mert kiderült az igazság, hanem egy kicsit bosszúból is. Végre mindenki megtudta, hogy nem is annyira jó ember az a valaki. Éljen! Egy kis öröm támad itt belül. Aztán olvassuk a Szentírást, hogy „aki örül a gonoszságnak, azt el fogják ítélni”.
A 8. vers is nagyszerű: „Ne szólj barátodról, se ellenségedről, s ha nincs károdra, akkor ne nyilatkozz. Mert aki meghallgat, óvakodik tőled, és adott időben gyűlölettel néz rád” (Sir 19,8). A következő is fantasztikus: „Ami füledbe jut, az veled szálljon sírba” (Sir 19,10). Ha hajlamos vagy a pletykálkodásra, akkor ez a fejezet neked szól… Majd így folytatja humorosan: „ne aggodalmaskodj, nem fogsz szétpukkadni” (Sir 19,10) –mármint, attól, ha nem adod tovább, amit meghallottál. „Egyetlen szó miatt gyötrődik a balga, mint a szülő asszony a magzata miatt. Mint a nyílvessző, mely a combjába fúródott, olyan a szóbeszéd a balga szívében” (Sir 19,11-12). Milyen igaz! Mindig ott van a kísértés. De ne pletykálj, ne add tovább! Hányszor előfordult már ez velünk is.
Így folytatódik: „Kérdezd meg barátod… Kérdezd meg szomszédod… Beszélj barátoddal, mert sok a rágalmazó” (Sir 19,13). Vagyis azt kérdezd meg előbb személyesen, akiről a hírek vagy pletykák szólnak; add meg az esélyt annak, hogy valami jót halljál! Add meg az esélyt a jónak!
Az Emmánuel Közösségben alap a pozitív tekintet, azaz, hogy először a jót feltételezzük a testvérekről és nem a rosszat. Szerintem ez egy nagyon bölcs útmutatás nekünk, függetlenül attól, hogy közösségben élünk-e vagy családban. Sirák fia is ezt mondja. „Kérdezd meg a barátodat, mert lehet, hogy nem is tette azt, amit mondanak róla.” Nagyon sok bölcsesség van ebben a fejezetben.
Még egy utolsó gondolatot szeretnék kiemelni, mert fontos a bölcsességnek ezeket a kincseit újra és újra forgatni az elménkben. Leírni is nagyon hasznos ezeket, akár egy lapra vagy egy jegyzetfüzetbe, magunknak, a gyermekünknek, unokaöcsénknek vagy bárkinek.
A 20. fejezetben a bölcsességről és a bölcs beszédről van szó. „A balga szájából semmibe sem veszik a közmondást, mert nem akkor mondja, amikor kellene” (Sir 20,20). Mennyire igaz! Ha egy balga rosszkor mond egy bölcs mondást, akkor annak semmi értelme, abban nincs bölcsesség. Lehet hasznos egy mondás, de nem ott és nem akkor. Nagyon okosnak kell lennünk. A józan ész, az okosság ajándéka segít, hogy a jót jókor és jól tegyük. Ezért a bölcsesség és a józan ész erénye is kifejezetten gyakorlatias.
Nagy ajándék, ha megvan a megkülönböztetés adománya, és a jót jókor és megfelelő módon tesszük. Nemcsak magunknak ajándék ez, hanem a körülöttünk lévő embereknek is.
Milyen jó volt ma is Isten igéjét hallgatni, mert így, hogy már ott van a szívünkben és a fülünkben, formálja is bennünk azt, ahogyan a világot látjuk.
Remélhetőleg formálja azt, ahogyan beszélünk, ahogyan másokra nézünk, ahogyan élünk, és ahogyan szeretjük egymást és az Urat.
Imádkozom érted. Kérlek, imádkozz értem is! Köszönöm.
Köszönöm szépen Kedves Kornél Atya megint okosabb lettem!Isten áldja.Önt!