BIY HU cover 242. nap

242. nap: Nabukadnezár király szerepe

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Fogság

III. ÜDVÖSSÉGET HIRDETŐ JÖVENDÖLÉSEK
1. BEVEZETÉS; JEREMIÁS, AZ IGAZ PRÓFÉTA
Jeremiás elítélése a templom elleni beszéde miatt.

Jojakim, Jozija fia, Júda királya uralkodásának kezdetén ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: Ezt mondja az Úr: Állj oda az Úr házának udvarába és hirdesd Júda városai lakóinak, akik imádkozni jönnek az Úr házába, azokat a szavakat mind, amelyeknek a hirdetésére parancsot adtam neked. Ne hallgass el egyetlen szót sem. Hátha szót fogadnak és megtérnek gonosz útjaikról; akkor én is megbánom azt a veszedelmet, amelyet rájuk akarok hozni tetteik gonoszsága miatt. Így beszélj hozzájuk: Ezt mondja az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényeim szerint, amelyet elétek tártam, és nem figyeltek szolgáimnak, a prófétáknak szavára, akiket folyton-folyvást küldtem hozzátok, de ti soha nem hallgattatok rájuk: ezt a templomot Silóhoz teszem hasonlóvá, ezt a várost pedig átokká teszem a föld összes nemzete előtt.

A papok, a próféták és az egész nép hallotta, amint Jeremiás elmondta ezt a beszédet az Úr házában. Amikor tehát Jeremiás mind elmondta, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, a papok és a próféták megragadták és így szóltak: Halállal kell lakolnod! Miért jövendöltél az Úr nevében így: „Ez a templom Silóhoz lesz hasonlóvá, ez a város meg úgy elpusztul, hogy lakója sem marad?” Az egész nép ott tolongott Jeremiás körül az Úr házában. Amikor ezeket az eseményeket meghallották Júda főemberei, fölmentek a királyi palotából az Úr házába, és leültek az Úr házának új kapuja előtt.

Akkor a papok és a próféták így kezdtek beszélni a főemberekhez és az egész néphez: Ez az ember halált érdemel, mert ez a város ellen jövendölt, amint azt saját fületekkel hallottátok. Jeremiás erre így válaszolt a főembereknek és a népnek: „Maga az Úr küldött, hogy elmondjam a templom és a város ellen mindazokat a szavakat, amelyeket hallottatok tőlem. Most hát változtassatok életmódotokon és tetteiteken; hallgassatok az Úrnak, Isteneteknek a szavára; mert akkor az Úr megbánja a veszedelmet, amellyel megfenyegetett benneteket. Ami engem illet, a kezetekben vagyok. Tegyetek velem úgy, ahogy jónak és helyesnek látjátok. De tudjátok meg, hogy ha halálra adtok, ártatlan vér száll a fejetekre, erre a városra és lakóira, mert valóban az Úr küldött, hogy ezt mind elmondjam a fületek hallatára.”
Ekkor a főemberek és az egész nép így szóltak a papokhoz és a prófétákhoz: „Nem szabad halálra ítélni ezt az embert, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében beszélt hozzánk.” Néhányan felálltak az ország vénei közül, és így szóltak a nép egész gyülekezetéhez: „A moreseti Mikeás, aki Hiszkijának, Júda királyának idejében prófétált, így beszélt egykor Júda egész népéhez: Ezt mondja a Seregek Ura:

Siont felszántják, mint a szántóföldet;
Jeruzsálem romhalmazzá válik,
és a templom hegye erdős magaslattá lesz.Vajon halálra ítélte ezért őt Júda királya, Hiszkija és egész Júda? Nem, hanem inkább félni kezdték az Urat és könyörögtek hozzá, erre az Úr megbánta a veszedelmet, amellyel fenyegette őket. Mi meg ilyen nagy gonoszságot követnénk el a saját kárunkra?”
Volt egy másik férfi is, aki az Úr nevében jövendölt: Semaja fia, Urija, Kirjat-Jearimból. Pontosan ugyanazt jövendölte a városról és az országról, mint Jeremiás. Amikor Jojakim király vezéreivel és főembereivel együtt tudomást szerzett beszédéről, a király halálra kerestette. Meghallotta ezt Urija, megijedt és elmenekült Egyiptomba. Jojakim király azonban Achbor fiát, Elnatánt más férfiakkal együtt Egyiptomba küldte érte. Ezek visszahozták Uriját Egyiptomból, és Jojakim király elé vezették, aki aztán megölette karddal, és holttestét a köznép temetőjébe vetette.
De Achikám, Safán fia megoltalmazta Jeremiást. Így nem került a nép kezére és nem ölték meg.

2. JÖVENDÖLÉSEK A FOGSÁGGAL KAPCSOLATBAN
Jelképes cselekedet az igával.

[Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:] Így szólt hozzám az Úr: Csinálj magadnak köteleket és egy igát, és vedd a nyakadba őket. Aztán üzenj Edom királyának, Moáb királyának, az ammoniták királyának, Tírusz királyának és Szidón királyának azoknak a követeknek a közvetítésével, akik Cidkijához, Júda királyához jöttek Jeruzsálembe. Ezt az üzenetet adják át uralkodóiknak: „Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene, így szóljanak uralkodóikhoz: Én teremtettem a földet, az embert és az állatokat, amelyek a föld színén vannak, nagy hatalommal és kinyújtott karral. Én annak adom, akinek akarom. Most ezeket az országokat mind Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezébe adtam, aki az én szolgám; még a vadállatokat is neki adtam, hogy őt szolgálják. [Valóban, neki szolgál majd minden nép; sőt, fiának és unokájának is mindaddig, amíg el nem jön az ő országának ideje is, amikor hatalmas nemzetek és nagy királyok őt is szolgaságba vetik.] Amelyik nemzet és ország nem hódol meg Nebukadnezárnak, Babilon királyának, és nem hajtja nyakát Babilon királyának igájába, azt karddal, éhínséggel és döghalállal sújtom – mondja az Úr –, amíg csak kezébe nem adom őket. Ne hallgassatok hát prófétáitokra, jósaitokra, álomfejtőitekre, jövendőmondóitokra és varázslóitokra, akik azt mondogatják nektek: Nem lesztek Babilon királyának alattvalói. Mert hazugságot jövendölnek nektek, ezért számkivetésbe visznek benneteket országotokból; kiűzlek benneteket, és elvesztek. Azt a nemzetet azonban, amely Babilon királyának igájába hajtja nyakát, és meghódol neki, azt békén hagyom országában – mondja az Úr –, hogy művelje és lakjék benne.”

Ugyanígy szóltam Cidkijához, Júda királyához: „Hajtsátok nyakatokat – mondtam neki – Babilon királyának igájába; hódoljatok meg előtte és népe előtt, így életben maradtok. [Miért is halnátok meg, te és a te néped, kard, éhínség és döghalál által, amint az Úr megfenyegette azt a népet, amely nem akar meghódolni Babilon királyának?] Ne hallgassatok a próféták szavára, akik így beszélnek hozzátok: Nem lesztek Babilon királyának alattvalói; hiszen hazugságot jövendölnek nektek. Mert nem én küldtem őket – mondja az Úr –, és így hazug módon beszélnek nevemben. A vége aztán az lesz, hogy elűzlek titeket, elvesztek, és elvesznek a próféták is, akik jövendölnek nektek.”

Majd a papokhoz és az egész néphez így beszéltem: „Ezt mondja az Úr: Ne hallgassatok azoknak a prófétáknak a szavára, akik ilyenformán jövendölnek nektek: Íme, az Úr templomának edényei [nemsokára] visszakerülnek Babilonból, mert hazugságot mondanak nektek. [Ne hallgassatok rájuk! Inkább hódoljatok meg Babilon királya előtt, mert így életben maradtok; miért is jusson ez a város pusztulásra?] Ha ők valóban próféták, és az Úr szava van bennük, akkor inkább járuljanak könyörögve a Seregek Ura elé, hogy ne jussanak azok az edények is Babilonba, amelyek még megmaradtak az Úr templomában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben. Mert ezt mondja a Seregek Ura [az oszlopokról, a medencéről, az üstlábakról] és a többi edényről, amelyek még megmaradtak ebben a városban, amiket annak idején nem vitt el Babilon királya, Nebukadnezár, amikor Jeruzsálemből Babilonba fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát [Júda és Jeruzsálem vezető embereivel együtt]. Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene azokról az edényekről, amelyek megmaradtak az Úr templomában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben: Babilonba viszik őket, [és ott is maradnak addig a napig, amelyen majd megkeresem őket] – mondja az Úr. [Akkor majd visszahozom és visszatétetem őket erre a helyre.]”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

2. A KOS ÉS A KECSKEBAK HARCA
Látomás a kos és a kecskebak harcáról.

Baltazár király uralkodásának harmadik esztendejében az előbbi látomásom után nekem, Dánielnek, látomásom volt. Azt láttam a látomásban, hogy az Elám tartománybeli Szuza várában vagyok. Aztán úgy láttam a látomásban, hogy az Uláj folyó partján vagyok. Amikor fölemeltem tekintetem, azt láttam, hogy íme, egy kos áll a víz mellett. Két szarva volt. Bár mind a két szarv nagy volt, de az egyik nagyobb volt, mint a másik, a második nőtt nagyobbra. Láttam, amint a kos nyugat, észak és dél felé döfött. Semmiféle vadállat nem tudott neki ellenállni és hatalmából kiszabadulni. Tehetett, amit akart, s nagy dolgokat vitt végbe.

Míg erre figyeltem, egyszerre nyugat felől egy kecskebak rontott neki az egész földnek, anélkül, hogy a lába érte volna a földet. A baknak hatalmas szarva volt a két szeme között. Eljutott egészen addig a kétszarvú kosig, amely – mint láttam – a folyó mellett állt, és teljes erejéből nekirontott. Láttam, hogy amikor a kos közelébe ért, elkeseredett dühvel nekitámadt. Legyőzte a kost, és letörte mind a két szarvát. A kosnak nem volt hozzá ereje, hogy ellenálljon neki. Aztán földre terítette, összetiporta, és senki se tudta kiszabadítani a kost hatalmából. A kecskebak még nagyobb lett, de ereje teljében letört a nagy szarva. Helyébe négy vadállat lépett, az ég négy tája felé fordulva. Közülük az egyikből szarv nőtt ki. Először parányi volt, de aztán annál jobban megnőtt dél, kelet és a dicső ország felé. Sőt felnőtt az ég seregéig, a seregből és a csillagok közül néhányat a földre vetett, és összetiporta őket. Felnőtt egészen a (mennyei) sereg Fejedelméig, megszüntette a mindennapi áldozatot, és elpusztította szentélye helyét és seregét. A mindennapi áldozatot gonosztettel váltotta fel, az igazságot földre tiporta, és minden tette sikerrel járt. Akkor fölfigyeltem egy szent szavára. Egy másik szent meg azt kérdezte attól, aki beszélt: „Mennyi ideig tart, amit láttunk: a mindennapi áldozat, a pusztító bűn, a szentély és a sereg lábbal tiprása?” Azt felelte neki: „Kétezer-háromszáz estig, reggelig, aztán tiszta lesz a szentély.”

A látomás magyarázata.

Történt, hogy amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam, és értelmét kerestem: íme, egyszer csak előttem állt egy férfiúhoz hasonló alak. Az Uláj felől pedig emberi hangot hallottam, amint szólt: „Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!” Erre odajött, ahol álltam. Amint közeledett, olyan rémület vett rajtam erőt, hogy elvágódtam. Megszólított: „Értsd meg, emberfia, hogy a végső időkre vonatkozik a látomás.” Míg beszélt hozzám, mély kábulatban hevertem arccal a földön. De ő megfogott, és fölsegített. Aztán így szólt hozzám: „Nézd, tudtodra adom, mi történik a harag végső idején, amikor véget ér a kiszabott idő. Az a kétszarvú kos, amelyet láttál: a médek és a perzsák királya, a kecskebak pedig Javán királya. A nagy szarv, amely a szeme közt van: az első király. Az, hogy összetört és négyen léptek a helyébe (azt jelenti): négy ország keletkezik népéből, de nem lesz olyan erejük, mint neki.
Uralmuk végén, amikor teljessé válik a gonoszság, egy ravasz és cselszövő király támad. Nagy hatalma lesz, bár nem a maga erejéből. Hallatlan módon pusztít, és sikerrel jár a vállalkozása. Irtja a hatalmasokat és a szentek népét. Ravaszsága miatt sikerre viszi keze a cselszövést. Erre szíve felfuvalkodik, és minden lelkiismeret-furdalás nélkül sokakat megöl, sőt még a fejedelmek Fejedelmének is nekitámad. Akkor utoléri a vég, nem is kell hozzá emberi kéz. Az estéről és a reggelről szóló látomás: való igazság. Mégis, őrizd meg a látomás titkát, mert hosszú évekre szól.”
Én, Dániel, napokon keresztül betegen feküdtem, de aztán fölkeltem, és továbbra is elláttam feladataimat a király szolgálatában. A látomásról azonban hallgattam, mert nem volt, aki felvilágosítást tudott volna adni.

3. LÁTOMÁS A HETVEN ÉVHÉTRŐL
Dániel bűnbánó imádsága.

Első éve volt annak, hogy Achasvéros fia, a médek nemzetségéből való Dárius a káldeusok birodalma fölött uralkodott. Uralkodásának első esztendejében, én, Dániel, megértettem a szent könyvekből, hogy annyi évnek kell elmúlnia, amennyit az Úr Jeremiás próféta által előre megmondott, vagyis hogy Jeruzsálem pusztulása hetven évig tart. Istenhez, az Úrhoz fordultam, s böjtölve, szőrzsákban és hamuban buzgón imádkoztam és esdekeltem hozzá. Könyörögtem az Úrhoz, az én Istenemhez és bűnvallomást tettem ezekkel a szavakkal: „Ó Uram, nagy és félelmetes Isten, hozzád könyörgök. Te megtartod szövetségedet, és irgalmat tanúsítasz azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsaidat. Vétkeztünk és gonoszságot műveltünk, gonoszok és lázadók lettünk, megszegtük parancsaidat és törvényeidet. Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez. Te igazságos voltál, Uram, nekünk pedig mind a mai napig szégyen borítja arcunkat, nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak, Izrael egész népének, akik közel vagy távol laknak azokban az országokban, ahová száműzted őket, amiért elpártoltak tőled. Uram, pirul az arcunk, a királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, mert vétkeztünk ellened. De te, Urunk és Istenünk, irgalmas vagy és megbocsátasz, bár lázadoztunk ellened. Nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, s nem éltünk törvénye szerint, amelyet szolgái, a próféták által adott nekünk. Egész Izrael megszegte törvényedet, és elfordult tőled, hogy ne is hallja figyelmeztetésedet. Ezért zúdult ránk az átok és a fenyegetés, amely meg van írva Mózesnek, Isten szolgájának könyvében, mert továbbra is vétkeztünk ellene. Erre teljesítette szavát, amelyet kimondott ránk és vezetőinkre, akik kormányoztak minket, hogy olyan csapást zúdít ránk, amilyen még nem fordult elő az egész ég alatt, csak Jeruzsálemmel. Amint meg van írva Mózes törvényében, mind ránk zúdultak ezek a csapások. Nem tettünk semmit, hogy arcod, Urunk és Istenünk, kiengesztelődjön: nem tértünk meg gonoszságainkból és nem ismertük el igaz voltodat. Az Úr szemmel tartotta és ránk hozta a bajt. Igazságos az Úr, a mi Istenünk, minden tettében, amelyet véghezvitt, mert nem hallgattunk a szavára.

Dániel irgalmat kér népének.

Urunk és Istenünk, aki erős kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjéről és így nevet szereztél magadnak mind a mai napig, vétkeztünk ellened és gonoszat műveltünk. Most azonban, Uram, végtelen igazságosságodra kérlek, forduljon el bosszúd és haragod városodtól, Jeruzsálemtől és szent hegyedtől. Hiszen a mi vétkeink és atyáink gonoszsága miatt lett Jeruzsálem és a te néped gyalázat tárgyává minden szomszédunk előtt. Hallgasd meg végre, Istenünk, szolgád könyörgését és esdeklését, és feldúlt szentélyed fölött ragyogjon fel arcod, ó Urunk, tenmagadért. Istenünk, fordítsd felénk füled és hallgass meg minket. Nyisd ki a szemed, és lásd meg elhagyatottságunkat és a szent várost, amely a te nevedet viseli. Hiszen nem a mi igaz voltunkban, hanem a te végtelen irgalmadban bízva terjesztjük színed elé könyörgésünket. Hallgass meg, Uram! Bocsáss meg, Uram! Figyelj rám, Uram! Városod és néped a te nevedet viseli, azért cselekedj tenmagadért és ne késlekedj!”

Gábriel angyal jövendölése a hetven évhétről.

Egyre beszéltem: imádkoztam, megvallottam bűneimet és népemnek, Izraelnek bűneit, s az Úr, a mi Istenünk elé terjesztettem könyörgésemet Istenünk szent hegyéért. Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfiú, akit már láttam az előbbi látomásomban, hirtelenül leszállt hozzám az esti áldozat idején. Megszólított és azt mondta: „Máris eljöttem, hogy felvilágosítást adjak. Amikor imádkozni kezdtél, egy szózat hallatszott. Eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert kedvelt férfiú vagy. Figyelj hát a szózatra, és értsd meg a látomást!

Hetven hete van
népednek és szent városodnak.
Akkor véget ér a gonoszság,
lepecsételik a bűnt
és levezeklik a vétket.
Elérkezik az örök igazság,
megpecsételik a látomást és a jövendölést,
és fölkenik a Szentek Szentjét.

Tudd meg és értsd meg:
Attól, hogy elhangzik a parancs:
Jeruzsálem épüljön fel újra,
hét hét telik el a fölkent Fejedelemig.
Hatvankét hét alatt újra felépül
az utca és a fal,
mégpedig sok szorongattatás közepette.

Hatvankét hét elteltével
megölnek egy Fölkentet,
(bírói ítélet) nem lesz neki.
A várost és a szentélyt elpusztítja
egy eljövendő nép és vezér.
Áradat vet neki véget,
s a háború és az elhatározott pusztulás
mindvégig tart.

Egy hétre szövetséget köt sokakkal,
s a hét közepén megszünteti
a véres- és ételáldozatot.
A templom szárnyán
vészt hozó undokság lesz,
egészen végig, míg a kiszabott büntetés
rá nem zúdul a pusztítóra.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A szív megtervezi az embernek az útját,
de a lépéseit az Úr irányítja.

Ami a király ajkát elhagyja,
az az Isten szava,
amikor igazságot szolgáltat, nem téved.

A mérleg és serpenyője az Úrra tartozik,
a tarsolyban minden súly az ő műve.

Utálat a királyok előtt
az igaztalan cselekedet,
mert az igazságosság a trónja szilárdsága.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, imádunk és dicsőítünk téged. Köszönjük, hogy bár megvannak a saját terveink, de te igazgatod a lépéseinket, amikor hozzád tartozunk, amikor figyelünk rád és engedelmeskedünk szavadnak. Amikor egyszerűen alázatosak vagyunk. Az alázat nem cserélhető fel semmi mással. Alázat a hangod előtt, alázat az akaratod előtt. Segíts minket, hogy folytonosan követni tudjunk téged, hogy szavad irányítson és formáljon bennünket! Hogy minden lépésünket hitben, reményben tegyük meg, és az irántad és embertársaink iránti szeretetből. Mert te vagy a szeretet, aki szeretni hívsz bennünket és elfogadni a te szereteted, hogy szeretni tudjuk a felebarátainkat és szeretetedet közvetítsük számukra. Jézus nevében kérjük, segíts, hogy ilyenek tudjunk lenni és így tudjunk cselekedni. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Példabeszédek ma is olyan pontosan fogalmaz az emberről: „A szív megtervezi az embernek az útját, de a lépéseit az Úr irányítja.” (Péld 16,9) – milyen igaz és mekkora ajándék.

Jeremiást olvasva úgy érezzük, mintha ide-oda ugrálnánk az időben. A tegnapi részben előreugrottunk a deportálás harmadik szakaszához, a mai, 26. fejezetben pedig visszatértünk a kezdetekhez, Jojakim király uralkodásához, aki Jozija másodszülött fia volt (vö. 1Krón 3,15). Idézzük emlékezetünkbe, hogy Jozija az első király Jeremiás működése alatt. A mai fejezet Jojakimmal indul, majd mindjárt előre ugrunk Cidkijáig. Felismerhetjük Jeremiás életének fenyegetettségét, ahogyan halálra szántan élt, mert hajlandó volt az igazságról beszélni. Itt, a 26. fejezetben is az igazságot mondta az egész népnek, „a papok és a próféták megragadták és így szóltak: Halállal kell lakolnod!” (Jer 26,8). Mikor Júda főemberei is, felmenve az Úr házába, meghallották Jeremiás beszédét, így szóltak: „Nem szabad halálra ítélni ezt az embert, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében beszélt hozzánk” (Jer 26,16). És Mikeás prófétát idézték, aki Hiszkija júdeai király idejében prófétált, és a királyt és az egész népet bűnbánatra hívta, mire azok megfogadták a szavát. A főemberek most felhívták a figyelmet, hogy ez már egyszer megtörtént. Milyen nagy dolog, hogy olvashatjuk ezt a beszámolót, mikor az emberek Jeremiást védik. Talán ez az egyetlen alkalom, mikor valaki Jeremiás próféta védelmére kel.

A 27. fejezetben Cidkija, az utolsó júdeai király uralkodásának idejére ugrunk, a harmadik deportálás előtti időre. Talán emlékeztek: a Királyok 2. könyvében a 25. fejezet számol be arról, hogyan ölte meg Nebukadnezár Cidkija fiait a szeme láttára, majd magát a királyt megvakítva hurcolta el Babilonba. Nebukadnezár nem jó, nem hős, viszont az Úr ezt mondja: „Most ezeket az országokat mind Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezébe adtam, aki az én szolgám; még a vadállatokat is neki adtam, hogy őt szolgálják. Valóban, neki szolgál majd minden nép; sőt, fiának és unokájának is mindaddig, amíg el nem jön az ő országának ideje is, amikor hatalmas nemzetek és nagy királyok őt is szolgaságba vetik. Amelyik nemzet és ország nem hódol meg Nebukadnezárnak, Babilon királyának, és nem hajtja nyakát Babilon királyának igájába, azt karddal, éhínséggel és döghalállal sújtom – mondja az Úr –, amíg csak kezébe nem adom őket.” (Jer 27,6-8)

Itt Nebukadnezárt mintegy júdási szerepben látjuk. Nem az Úr követője, nem cselekszik igazságosan, de Isten felhasználja őt. Nem Isten akarja, hogy gonoszságot műveljen, de megengedi neki – hogy szabad akaratából elkövesse ezt – azért, hogy Isten a népét visszavezesse magához. Ezért kell Jeremiásnak a legnépszerűtlenebb beszédét elmondania, azaz megadásra szólítani a népet Nebukadnezár előtt. Azt mondja, hogy „jobb lesz nektek, ha Babilonba kerültök, mintha Jeruzsálemben maradtok vagy Egyiptomba menekültök. Hódoljatok meg Nebukadnezárnak, mert ez Isten akarata számotokra”.

Képzeljünk csak el egy közéleti személyiséget, aki arra szólít fel, hogy egy ellenséges országnak adjuk meg magunkat, mert nem győzhetünk, mivel Isten az ő oldalukon áll, és őrajtuk keresztül akar megbüntetni és javítani, bűneinkből kigyógyítani bennünket. Ez biztos nem lenne egy népszerű beszéd. Jeremiás pedig pont ezt mondja: „Ne hallgassatok azoknak a prófétáknak a szavára, akik ilyenformán jövendölnek nektek: Íme, az Úr templomának edényei nemsokára visszakerülnek Babilonból, mert hazugságot mondanak nektek. Ne hallgassatok rájuk! Inkább hódoljatok meg Babilon királya előtt, mert így életben maradtok; miért is jusson ez a város pusztulásra?” (Jer 27,16-17) De senki sem hallgat rá, és ez fájdalommal tölti el Jeremiást.

Dániel könyvében mintha Jeremiás szavainak felerősítését kapnánk a kosról és a kecskéről szóló látomásban. Mikor a Jelenések könyvéhez érünk majd, ott is sok hasonló látomásról fogunk olvasni. Meg kell próbálnunk megérteni, mit is jelentenek. Úgy, mint itt a kétszarvú kos képét, akinek egyik szarva kisebb, a másik nagyobb. Ezek a Méd-Perzsa Birodalmat jelképezik, ami két nép összefogásából jött létre, amik között a perzsa az erőteljesebb nép. Emellett jön majd egy kecskebak nyugatról, rendkívüli gyorsasággal, mintha a földet sem érintené. A kecskebak szemei között egy nagy szarv van. Maga a Szentírás magyarázza meg, hogy a kecskebak Görögország királyát, a nagy szarv pedig annak első királyát jelképezi. Ez Nagy Sándorra utal, aki rendkívüli gyorsasággal győzte le a Perzsa Birodalmat, és hatalmas birodalmat hozott létre Görögországtól egészen Indiáig.

Miért ezek a szimbolikus állatok szerepelnek itt, ahelyett, hogy egyértelműsítve azt olvasnánk: a Méd-Perzsa Birodalom és Nagy Sándor Görög Birodalma? Mert ez prófécia. Amikor próféciáról beszélünk, akkor az misztériumokba burkolt beszéd, képes beszéd, mert mindig többet jelent magánál a szavaknál és a képeknél, amik a felszínen megjelenítik. Ugyanakkor azt is jelenti, amit a felszínen látunk, jelen esetben a már sokszor említett felemelkedő és elbukó birodalmakat. De ezzel Isten reményt is ad, azt a reményt, hogy ezek a birodalmak mind megszűnnek.

Isten a próféciákban gyakran meghatározott időszakokat is megjelöl. Dániel könyvében a babiloni fogság hetven éve és a hetven évhét próféciája is összekapcsolódik. A hetven évhét – a hagyományos értelmezés szerint 490 év – Isten népe és Jeruzsálem történetének egy hosszabb időszakát jelöli. A babiloni fogság végén Círusz perzsa király meghódítja Babilont, és engedélyt ad a zsidóknak a hazatérésre és a jeruzsálemi templom újjáépítésére. Erről Ezdrás és Nehemiás könyvei számolnak be. Dániel 9,25-26 pedig a hetven évhétről, azon belül a 69 évhétről beszél, amely után eljön és szenvedést vállal a „Felkent”. A keresztény értelmezés ezt a próféciát Jézus Krisztusban, a Messiásban látja beteljesedni.

A Fölkent tehát Jézust jelenti? Az idővonal azonban attól függ, hogyan értelmezzük a próféciát. Mikortól és meddig számítjuk a 490 évet? A prófécia „egy fölkentről” vagy „a Fölkentről” szól, aki eljön, és olyan királyságot kap, amelynek nem lesz vége? Dániel könyvében több olyan próféciát találunk, amelyet a keresztény hagyomány Krisztusra vonatkoztat, ahogy Izajásnál is megjelenik a Lélekkel fölkent alakja: „Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem” (Iz 61,1). Jézus ezt a próféciát saját küldetésére alkalmazza. Ezekiel pedig arról beszél, hogy Isten megújítja népét: „Új szívet adok… az én lelkemet oltom belétek.” (Ez 36,26-27) A keresztény értelmezés szerint ezek az ígéretek Krisztusban és a Szentlélekben teljesednek be.

De ha ebbe most mélyebben belemennénk, túlságosan messze kalandoznánk a mai témánktól. Ráadásul ezek a fejezetek már önmagukban is elég hosszúak. Nem tudom, észrevetted-e, de Dániel könyvének fejezetei jóval hosszabbak, mint sok más bibliai könyvé.

Így lassan a mai együtt töltött időnk végére érünk. Így csak arra kérlek, hogy imádkozz értem, és én is imádkozom érted. És imádkozzatok egymásért is!

Micsoda ajándék, hogy együtt járhatjuk ezt az utat! Egészen csodálatos. Köszönöm.

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.