228. nap: Az őrálló feladata

Korszak: Fogság

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged. Urunk, hálát adunk azért, hogy továbbra is a bölcsességet állítod elénk, nemcsak végcélként, hanem birtoklandó erőforrásként is, mely segít abban, hogy te legyél az egyetlen valóság, amire szívünk igazán vágyakozik. Istenünk, tudjuk, hogy minden ügyünk, amiben el kell járnunk és minden személy, akikkel együtt kell élnünk, tőled kapott ajándékok. Mégis oly gyakran eltereli mindez a figyelmünket rólad, az ajándékozóról… Jézus nevében kérünk, segíts rajtad tartanunk a tekintetünket, hozzád igazítani szívünket, és benned gyökereztetni vágyainkat úgy, hogy ne akarjunk jobban semmi mást, mint a bölcsen vezetett életet, hogy elnyerjünk téged: életünk forrását, középpontját és végcélját. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Ezekiel 33. fejezete egyszerűen fenomenális! Ez az, amelyik az őrökről szól. Egy pár szót mondjunk azért a kontextusról: Amint emlékszünk rá, több hullámban hurcolták el Jeruzsálem lakóit Babilonba. Az első körben még csak Dánielt és társait vitték el, a második menet viszont már Ezekielt is megtalálta. Az emberek persze bizakodtak, hogy jó, átmenetileg el kell menni, ez most rossz, de úgyis visszajövünk… A 33. fejezetben viszont kiderül, hogy nem lesz hová. Jeruzsálemet lerombolják és már csak nagyon kevesen maradnak ott.

Még kitérünk erre bővebben is, de előbb nézzük csak a fejezet elejét, az őrálló felelősségének rendkívül erőteljes leírását. Nincs ezen mit bonyolítani: az Úr szózatot intéz Ezekielhez, mondván, hogy az őr feladata a pusztító kard közeledtének jelzése a nép felé. Ha látja a kard, a csata, az ellenséges hadsereg közeledtét, és nem fújja meg a kürtöt, nem riasztja a népet, akkor az a nép végét jelentheti. Ezért pedig az őr a fejével felel, mert a figyelmeztetés az ő feladata. A 7. versben az Úr elmondja Ezekielnek, hogy őt állította őrnek Izrael háza mellé. Amikor hallja az Úr szavát, figyelmeztetnie kell Izraelt az Ő nevében.

Miért teszi Isten ezt a nagy kijelentést? Mert a próféta szerepe, hogy kimondja az Úr kemény szavait csakúgy, mint a vigasztalásét is. Ezzel Ezekiel, Izajás és Jeremiás egyaránt tisztában volt. Mindenek felett áll az, hogy el kell mondani, amit az Isten rendel, de mást nem! Erre szól az elhívás, ez ugye világos? Ha az emberek nem hallják az Úr szavát, mert azok, akiknek feladatuk ezt hangoztatni, nem adják át, az nem az ő hibájuk. Ki lesz a bűnös, ha elvesznek? Az, akinek el kellett volna mondania nekik az igazságot. Ez az egyik oka annak, hogy az Újszövetségben, Jakab levelének 3. fejezetében az apostol figyelmeztet: azért nem kéne olyan nagyon igyekeznetek tanítókká lenni, mert az ilyenek sokkal szigorúbb ítélet alá esnek.

Később azt mondja az Írás, hogy a szent város elesett, Babilon végképp lerombolta azt templomával együtt. Hetven év múlva megkezdődik majd a hazatérés és a helyreállítás, de ez itt még nem látszik.

A továbbiakban azt látjuk, hogy mivel jár az, ha hallom Isten szavát, de nem élem meg. Isten el is mondja Ezekielnek, hogy a nép jönni fog és meg fogja őt hallgatni. A száműzött, Babilonban élő nép, amely látta az elpusztult várost vagy legalább is hallott róla. Hallják majd, amit a próféta mond, de nem fognak szavai szerint élni. Ajkaikkal sok szeretetet mutatnak, de szívük mégis inkább a hasznot lesi. Olyan lesz nekik Ezekiel, mint valaki, aki gyönyörű hangon énekel szerelmes verseket és szépen játszik a hangszerén, ezért szívesen hallgatja mindenki, de azért nem veszik komolyan.

Mindnyájan ilyenek vagyunk, ugye? 228 napja hallgatjuk Isten igéjét és még mindig a bűnnel küszködünk, nemigen boldogulunk a bölcsesség és a Példabeszédek szavainak gyakorlatba ültetésével. Nem tudjuk követni a gyakorlatban Isten bűnbánatra hívó szavát. Azt gondoljuk, még nincs itt az a nap. Viszont el fog jönni, mégpedig úgy, mint egy tolvaj, ugye?

Miben hasonló Ezekiel és Jeremiás? Jeremiás idejében voltak próféták, akik mindig azt mondták, amit a nép hallani akart. Jeremiás leírja az 5. fejezet 11., 12., 13. és 14. versében, hogy Izrael és Júda háza teljesen hűtlenné vált. A hamis próféták viszont azt mondják, nem baj, az Úr úgysem tesz semmit. Nem éri majd csapás a népet, nem fog kardot vagy éhínséget látni.

Ezek a próféták nagyon kedveltek voltak, ellentétben Jeremiással, aki a nép vágyaival szemben az Úr üzenetét fogalmazta meg. A hamis próféták viszont a nép kedvében akartak járni. Ebben közös Ezekiel és Jeremiás története, és ezt a mintát látjuk ismétlődni a napjainkban működő tanítóknál is: „Minden a legnagyobb rendben van, itt már nem lesz többé pusztulás és a végítélet sem fenyegető. Jó az, ahogy élsz, minden jó úgy, ahogy van!” Ilyen a hamis próféta. Jeremiás körül temérdek ilyen volt, ezért is mondja a 13. és 14. versben: „És a próféták? Olyanok csak, mint a szél! Nincs bennük isteni szó. Ezért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Ez történik majd velük, amiért így beszéltek: Nézd, tűzzé változtatom szádban a szavaimat, ezt a népet meg fává, hogy megeméssze őket a tűz.”

Igen, ha szívünket átadjuk a hamis prófétáknak, akik csak azt mondják el, amit hallani szeretnénk, nem pedig azt, amit hallanunk kell, azt mondják el, amit ők gondolnak, nem pedig az Úr szavait közvetítik, akkor nem járunk jól.

A 4. és 5. versben láthatjuk, hogyan érkezik Isten ítélete. Akkor Jeremiás azt mondja: „Talán csak az egyszerű nép viselkedik ostobán, mert nem ismeri az Úr útját, sem Istene törvényét. Fölkerestem hát a főembereket, és beszéltem velük, hiszen ők jól ismerik az Úr útját és Istenük törvényét.” Alapvetően azokhoz megy, akik bölcsek, ugye? De kiderül, hogy mind összetörték az igát, széttépték a fegyelem összes bilincsét.

Mi is hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy azok, akik műveltek, tényleg jól ismerik a Bibliát, azoknak nem gond bűnbánatot tartani. Ez logikusnak is tűnik, mégis, itt van Isten szava, hogy a nagyok ugyanúgy összetörték az igát és széttépték a bilincseket. Az iga, ugye, az állat feje és vállai köré van vezetve, hogy ráhelyezze a terhelést és elvégeztesse vele a munkát. Ha összetöri az igát, az azt jelenti, hogy fellázadt. Azt, hogy nem megbízható.

Ha összetöröm az igát, önmagamba vetem reményemet, magamban bízom és nem fogom megtenni, amit az Úr kér. Azt fogom csinálni, amit én szeretnék. Ez a hozzáállás független attól, hogy mennyire vagyunk műveltek vagy hatalmasok. Mindnyájunknak vannak lázadó időszakai. Még egy kétéves is lehet lázadó. Nincs ereje, mégis lázad. De akár egy 92 éves is. Az utcákon élő hihetetlenül szegény ember is fel tud lázadni, de a saját luxusvillájában élő oligarcha is. Azok, akik már megtagadták az Egyházat, és azok is, akik éppen vezetik azt, szintén lehetnek lázadók.

Alá kell vetnünk magunkat az Úrnak, mert csak így térhetünk vissza hozzá. Isten ugyanis ráirányítja figyelmünket az ítéletre. És ez nagyon fontos.

Ez az utolsó dolog, amit szeretnék mondani: korábban említettem, hogy Jeremiás üzenete mindvégig ez lesz: „Térjetek meg!” De a megtérés mögött valójában ez húzódik meg: készüljetek fel, mert ez fog történni.

Most ez még nem fog azonnal bekövetkezni – ezt már említettem is korábban. Még jó ideig nem fog megtörténni; talán csak egy teljes nemzedékkel azután, hogy Jeremiás beszél. De ráirányítja a nép figyelmét a közelgő ítéletre, még akkor is, ha azt nem azonnal fogják megtapasztalni, mert fel kell készülniük rá. Ahogyan mindannyiunknak.

Mondhatnánk: „Hát, tulajdonképpen jól vagyunk. Igen, a dolgok nem a legjobbak, de azért még nincs vége.” Igen – de Isten éppen arra irányítja figyelmünket, hogy szükségünk van a megtérésre. Nemcsak a tetteinkben, nemcsak a külsőségekben, nemcsak a felszínen, hanem egészen a szívünk mélyéig.

Mert voltak próféták, akik szóltak hozzánk. Voltak emberek, akik rámutattak: ez az életmód, vagy az az életmód nem jó nekünk. Valójában nem dicsőíti az Urat. És mégis olyan lassúak vagyunk a megtérés útján.

Ezért kérem, hogy imádkozzunk egymásért: segítsetek, hogy szívünk legmélyéig megtérjünk! Ne csak a felszínen, ne csak a cselekedeteinkben, hanem még gondolataink mélyén, szívünk mélyén is.

Imádkozom értetek, hogy ti is megkapjátok ezt a kegyelmet: hogy megtérjetek a látható cselekedetek szintjén, de azon túl egészen a mélyig, szívetek legbelsejéig, elmétek legmélyéig. Hogy mindannyian ki tudjuk mondani: „Uram, hallottam a te szavadat, és nem lázadok. Nem fordulok vissza, hanem legyen meg a te akaratod.”

Ehhez imára van szükségünk. Ehhez kegyelemre van szükségünk. Ezért, ahogy mondtam, imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem, hogy én is ki tudjam mondani mennyei Atyánknak: „Legyen meg a te akaratod.”