125. nap: Szövetségkötés Dáviddal
Korszak: Királyok kora
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk, amiért meghallgattad Dávid imáját. Egy olyan lelket, ami magasan szárnyal és egy olyan szívet, amit porba sújtottak. Egy örömtől ujjongó és ugyanakkor bánattól összetört szívet. Egy szívet, ami győzelmesen diadalmas, ugyanakkor vereségben megsemmisült. A mi szívünk is ilyen. Eléd jövünk hát, Urunk, bárhogy is alakuljon a napunk, a hetünk, vagy az életünk jelenlegi időszaka, mi mindenképp eléd járulunk. Győzelemben és vereségben, örömben és bánatban egyaránt, mert szereteted körülölel mindent, jó- és balsorsot, sikereket és bukásokat, gyengeséget és erőt egyaránt. Hozzád térünk, mert te igazán jó Atya vagy. Jézus nevében kérünk téged, fogadj minket szívedbe és ölelj át ma is. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Rengeteg mindent tartogat ma nekünk Sámuel második és a Krónikák első könyve a 89. zsoltárral együtt. Talán kezdjük is e legutóbbival!
A 89. zsoltár nagyon valósághű képet ad Dávidról. Az ima eleje Isten hűségéről szól, ahogy felemelte őt erős karjával és minden ellenségét legyőzte. A közepe viszont arról, ahogyan őt legyőzték, ahogyan elvesztett mindent, megszégyenült és kegyvesztett lett. A végén pedig azt látjuk, amit sok más zsoltár zárásaként is: „Legyen áldott az Úr örökké! Úgy legyen! Úgy legyen!”
Ebben a zsoltárban Dávid személye az őszinteség modellje. Isten elé megy, ha győz, és hozzá járul akkor is, ha vereséget szenved. Őt keresi örömében, és hozzá fordul bánatában is. Nem azért, mert képmutató, sokkal inkább azért, mert őszinte.
Kiről szól mindeközben Sámuel második könyvének 6. fejezete? Ugyanúgy Dávidról, aki most Jeruzsálemben lakik, és szeretné a szövetség ládáját is odaköltöztetni.
Még emlékezhetünk rá, hogyan rendelte el Isten Mózesen keresztül a láda elkészítését. A ládában van a Tízparancsolat kőtáblája, valamint benne, vagy mellette Áron kivirágzott botja és egy edényben valamennyi a mennyei mannából is. Az egyik Isten igéje, a törvény, a másik a papság jelképe, a harmadik pedig az égből szállott kenyér. A láda tehát elég kalandos úton Jeruzsálembe megy, ahol majd a templom is felépül.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de elsőre igazságtalannak tűnik ez a történet Abinadab fiairól, Uzáról és testvéréről, Achjoról. Nagy ünneplés közepette kísérték a ládát mindketten, amikor az ökrök megbillentették azt. Uza a ládához nyúl, hogy megigazítsa, ezért viszont Isten megöli őt haragjában.
Hát, elsőre aránytalan büntetésnek tűnik, egy jó szándékú kármentésért… De miről is lehet itt szó?
Ha emlékeztek, a Leviták könyvében a láda leírásánál a szállítására vonatkozó parancsok is szerepelnek. Csak papok vihették, és még ők sem érinthették kezeikkel. Aranyozott akácia rudakat kellett a ládához rögzített aranygyűrűkön átvezetniük, és csak ennél fogva volt szabad megemelni. Ez volt a szabályos módja a láda hordozásának.
Az emberek tudták ezt. Dávid is tudott róla. Mindenki, aki a láda közelében volt, tudott erről. És mégis, mi történt? A ládát felpakolták egy szekérre és ökröket fogtak be elé. A láda volt a legszentebb dolog, amijük volt, de ők mégsem követték engedelmesen a rá vonatkozó útmutatást.
Amikor Uza a ládához nyúlt, vélhetően azért tette, mert óvni akarta, de ugyanakkor engedetlen is volt. Istennek nem engedelmeskedni pedig nagyon súlyos dolog.
Nyilván túlzónak érezhetjük, hogy ezért az Úr véget vessen Uza földi életének, de fel kell ismernünk, hogy a bűn megcselekvése az életünkbe kerül. Mégpedig az örök életünkbe. Hogyan vehetjük fel a harcot a bűnnel, ha a saját akaratunkat az Úr szándéka elé helyezzük? Ebben az esetben lelkileg is meghalhatunk. Ez pedig nem igazságtalan. Ebben a történetben Uza testi halála a lelki halálnak mintegy metaforájaként vagy analógiájaként jelenik meg. Mi lesz a hatása?
Dávid félni kezd. Ő csak Jeruzsálembe akarta vitetni a ládát, erre most egy ember itt fekszik holtan. Mit akar ezzel az Úr? Nem meri így folytatni az utat és inkább Obed-Edomnál hagyja a ládát, hogy távol maradjon az efféle veszélyektől.
Pár hónap múlva viszont kiderül, hogy a láda körül bőséges áldás áradt ki, minden és mindenki szaporodik, sokasodik és bő gyümölcsöt hoz. Bővelkedik a család, a szolgák és a jószág egyaránt. Élettel teli minden, mert ahol az Isten van, ott mindig élet van.
Így hát Dávid újra a láda Jeruzsálembe való költöztetése mellett dönt. Most viszont másképp történik már minden. Lelépik a hat lépést, bemutatják az áldozatokat, a marhát és a hizlalt bárányt. Felismeri, hogy ez nem egy akármilyen doboz, hanem az Úr ládája a szövetség ládája. Majd önfeledten ujjong és táncol előtte.
Észrevehetünk még pár dolgot. Gyakran szoktuk Máriát úgy nevezni, mint az újszövetség tabernákuluma, a „Frigynek Szent Szekrénye”. Miért tesszük ezt? A választ a láda tartalma rejti. Mint már említettem, alapvetően benne vannak a Tízparancsolat táblái, Áron botja és a mennyei manna. Mária méhében pedig maga Jézus rejlik. Ő a megtestesült Ige, az Örök Főpap, és a mennyből alászállott élő kenyér, ahogy János evangéliumának 6. fejezetében hívja magát.
Ez pedig jóval több, mint egyszerűen csak egy érdekesség. Amikor Mária Júdea dombvidékére látogat, így köszönti őt Erzsébet: „Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?”(Lk 1,43) Amikor Dávid Obed-Edomban jár, az is Júda hegyvidéke. És Dávid ezt kérdezi: „Hogy jöhet hozzám az Úr ládája?” (2Sám 6,9). Utána pedig táncra perdül. Ugyanúgy, ahogy Erzsébet méhében ujjong a magzat, mikor Mária szavait meghallja. Ez bámulatos! Ezért mondja a Katolikus Egyház, hogy Mária az Újszövetség új ládája, mert Jézus a beteljesítője mindennek az ószövetségben. Ez gyönyörű előkép.
Még egy utolsó dolog Sámuel második könyvének 7. fejezetéhez. Itt van Dávid, aki templomot akar építeni az Úrnak. Azt mondja, nem helyes, hogy ő cédruspalotában él, miközben az Úr ládájának, a létező legszentebb dolognak, csak egy sátor jut. Ebben még Nátán is támogatja. Később viszont látomásban részesül a próféta, amelyben az Úr azt mondja, hogy „nem, nem, Dávid túl sok vért ontott. Építsen inkább az ő utóda templomot”!
Ez nagyban meghatározza Dávid életének fennmaradó idejét. A Krónikák könyve ezután másról sem szól, mint az építőanyagot gyűjtő Dávidról. Az Úr pedig megígéri, hogy ő is házat épít Dávidnak. Nagyra értékeli, hogy Dávid nagy nevet szerez az Úrnak és nagy házat épít. Éppen ezért ő is nagy nevet ad Dávidnak és házát is naggyá teszi. Ez végül a Messiásban, Jézus Krisztusban teljesedik be, amire hamarosan, a Krónikák későbbi részében még visszatérünk. Mindkét Krónikák könyve a Messiás eljövetelére és a templomi istentisztelet bevezetésére irányul.
Még egy gondolat a Krónikák első könyvének 9. fejezetéhez. Itt az egyik versben kiderül, milyen környezetben írták ezeket a könyveket. A Krónikák a zsidó szent iratok utolsó könyvei. Ezdrás, az írnok készítette őket, aki itt újra elmeséli Izrael történetét. Annyi üldöztetés és annyi szörnyű király után, a megosztottság után, a babiloni száműzetés után most Ezdrás, az írnok, újraírja a történelmi feljegyzéseket. És ez nagyon fontos és figyelemre méltó. Most mi Sámuel második könyvét olvassuk, majd a Királyok két könyvét fogjuk párhuzamosan a Krónikák első és második könyvével. Miért fontos ez? Mert a történelem talajára helyez minket.
Gondold át: milyen lehet egy országot hirtelen elveszteni, majd több évtizednyi pusztítás után visszaszerezni a babiloni fogság után? Újraépíteni a nemzetet, amit idegen hatalom tizedelt meg? Mindent elölről kezdeni? Igen, a történelemkönyveket is meg lehet írni újra, de a hangsúlyok értelemszerűen máshová kerülnek már. Ha ezt elképzeljük, meg tudjuk érteni a különbséget Sámuel második könyve, a Királyok könyvei és a Krónikák között. Sámuel második könyve és a Királyok könyveinek egy része a leírt eseményekkel egy időben születtek, Krisztus előtt a 10-9. században, más részei kicsit később, de még mindig a babiloni fogság előtt. Ugyanakkor a Krónikák a pusztítás és a fogság után keletkeztek, a Krisztus előtti 6. században. Így aztán Sámuel és a Királyok könyvének a célja annak az életnek a lefestése, amelyben élhetne a nép.
A Krónikák első könyvének 9. fejezetében találjuk, hogy Júda törzsét Babilonba vitték az ő hűtlensége miatt. Ezdrás, a krónikás, ki akarja emelni, hogy ez az egész megpróbáltatás mind a hűtlenségre vezethető vissza. Ezt gondolhatta: „Így amikor visszatérünk a babiloni fogság után Jeruzsálembe, Júdába, akkor újra el kell mondanunk a történetet, nehogy őseink példáját kövessük megint és mi is hűtlenné váljunk, ahogyan ők hűtlenek voltak”. Így készíti elő a terepet a szerző a Krónikák könyveinek.
Imádkozzunk egymásért! Kicsit hosszú ez a mai rész, de remélem, áldást hoz nektek is és nekem is. Imádkozzatok értem és én is imádkozom értetek!
