Wyszynski bíboros utolsó beszélgetése barátjával, II. János Pállal
Ha meg akarjuk ragadni a lengyelországi vallásszabadságért folytatott harc nagy alakjának, a szeptember 12-én boldoggá avatott Wyszynski bíborosnak belső titkos énjét, ezt a II. János Pálhoz fűződő barátsága megható módon felfedi nekünk. Nem sokkal a halála előtt a pápával folytatott beszélgetése lesz ennek a kivételes kapcsolatnak a kiteljesedése.
Wyszynski bíboros boldoggá avatási szertartása, amelyet egy időben celebráltak Roza Czacka anyáéval idén szeptember 12-én, vasárnap Varsóban, sok lengyel számára emblematikus. Lengyelország prímása, akit XII. Piusz 1952-ben nevezett ki bíborosnak, hős a kommunista rezsim idején a hazájában a vallásszabadságért folytatott küzdelem hőse. A II. János Pált megválasztó, 1978. október 16-i konklávé során is kulcsszerepet játszott: az ő támogatása és tanácsa nélkül Karol Wojtyla valószínűleg nem fogadta volna el, hogy pápa legyen belőle.
hirdetés
1978. október 22-én a pápaavatási misén egy híres jelenet szimbolizálja kivételes barátságukat: Wyszynski letérdel, a pápa kezet csókol neki, majd a karjaiba borul.
«Ők természetesen a lengyel Egyház történetének meghatározó párosa voltak: a két ember vállvetve harcolt évtizedeken keresztül a kommunista hatalom ellen. De a kapcsolatuk más okokból kifolyólag is különleges volt», fejti ki az Aleteia-nak Marek Zajac, a Kwiatki Wyszynskiego (Wyszynski virágoskertje) című, a boldoggá avatott bíborosról szóló életrajzi könyv szerzője.
Az ő meglátása szerint a két ember két teljesen különböző személyiséggel bírt; más volt a vérmérsékletük, a társadalmi hovatartozásuk, és ott volt a generációs különbség is. Ennek ellenére spirituális és egyben emberi barátságuk megrendítő volt. Az egyikük nagyon is az Egyház hercege, a másik a kenuját nevezte ki oltárnak, hogy misét celebráljon …
„Képzeljék el ezt a kimagasló karizmával rendelkező két óriást. Az ilyen kapcsolatokban általában igen nehezen fér meg az egyik a másikkal. Ám Wyszynski és Wojtyla soha nem rivalizált egymással. Szavak nélkül megértették egymást. Mindegyik tökéletesen tudott koncentrálni arra, amiért ő volt felelős, és háttérben maradni, amikor a másik dolgát kellett támogatni. A két lengyel prelátust egyesítő kapocs a mély, spirituális és hiteles barátság volt. Mindig azzal a meghökkentő kölcsönös tiszteletadással, amelyre jellemző volt, hogy a két ember a végsőkig magázódott egymás közt”, magyarázza az életrajzíró.
Szerinte a Lengyelország prímása és II. János Pál közti viszony az apa-fiú kapcsolathoz hasonlítható. Ennek lényege pedig a legutolsó telefonbeszélgetésük során teljesedik ki, három nappal Wyszynski bíboros halála előtt.
A két barát utolsó beszélgetése
1981. május 25-ét írunk. II. János Pál élet és halál közt lebeg a római Gemelli klinikán az 1981. május 13-i gyilkossági kísérlet után. Wyszynski rákbeteg, Varsóban haldoklik. A két barát közti beszélgetés csak telefonon lehetséges. De Lengyelország prímása képtelen fölkelni az ágyból. Így hát a szobájáig kell vezetni a telefonzsinórt. Nehezen lélegzik, akadozva buknak ki a száján a szavak, melyeket a prelátushoz közelállók följegyeznek:
«Szentatya, Atya, nagyon gyenge vagyok… Köszönöm a rózsafüzérét, mely vigaszt nyújt számomra.… Atya…. Egyek vagyunk a szenvedésben… Imádkozzunk egymásért. A Szent Szűz Mária összeköt minket… Benne van minden reményünk… Atyám, a lábait csókolom… Áldjon meg engem… Atyám, atyám, áldjon meg engem még egyszer. Ámen. Ámen. Ámen.»
A prímás tudja, hogy közel a halála órája, és hogy ez az utolsó beszélgetése a barátjával. Amit nem tud, az az, hogy II. János Pál túl fogja élni a merényletet.
Wyszynski három nappal később, 1981. május 28-án meghal. II. János Pál a kórházi szobájából vesz részt a temetésen, melyet Varsóban a Győzelem terén tartanak meg, ahol ő maga is bemutatta 1979. június 2-án a történelem lapjaira bekerülő miséjét. Azon a híres napon, amikor a Pápa homíliájában elhangzó felhívás életre keltette a Solidarnosc (Szolidaritás) nemzeti lendületét: «Ne féljetek!». Barátja, Wyszynski bíboros ott állt közvetlenül mellette. Mint mindig.
Fordította: Sáriné Horváth Mónika
Forrás: Aleteia
