Vasárnapi ráhangoló: A „van” felelőssége
Heiter Robert Gottfried atya a Vasárnapi ráhangolóban Ámosz próféta könyvéből indult ki, amely kemény szavakkal inti a gondtalanul élőket. A próféta nem a gazdagokat kárhoztatja pusztán vagyonuk miatt, hanem azokat, akik a jólétet öncélúan élvezik, miközben nem törődnek a felelősséggel, amely a bőséghez elválaszthatatlanul hozzátartozik.
Az ige szavai – „Jaj a gondtalanul élőknek Sionban” – ma is elevenen szólnak hozzánk. Atya szerint nem az a baj, ha valakinek sok van, hanem ha nem látja meg benne az Istentől kapott küldetést: a lehetőséget, hogy adjon, segítsen, és jobbá tegye mások életét. A tulajdon értékét nem a mennyisége, hanem a felhasználásának célja adja.
Gottfried atya párhuzamot vont a prófétai üzenet és életünk időszakossága között: „Aminek kezdete van, annak vége is lesz” – idézte, emlékeztetve, hogy földi javaink mulandók, de döntéseink örök következményekkel bírnak. Az igazi kérdés nem az, hogy „van-e”, hanem hogy „mit kezdünk vele”. A tulajdon mindig több, mint birtoklás: kötelesség, amely akkor nyeri el értelmét, ha túlmutat önmagán, és másokat is felemel.
Gottfried atya szavai világossá teszik: nem a jólét, a kényelem vagy az élvezetek okozzák a vesztünket, hanem az, ha közben elfelejtünk bánkódni József végzete miatt – vagyis ha közömbössé válunk mások szenvedése iránt. A próféta üzenete így napjainkban is érvényes: a „van” felelősség, amely döntések elé állít, és amelyek nemcsak mások, hanem a saját életünk értelmét is meghatározzák.
