Vasárnapi ráhangoló: A béke nem kívül kezdődik
Heiter Róbert Gottfried atya a Vasárnapi ráhangolóban az évközi 14. vasárnap olvasmányából indul ki, amelyben Zakariás próféta az érkező királyról beszél. A tanítás arra figyelmeztet: a béke, amelyre annyira vágyunk, először nem a külső ellenségek legyőzésével kezdődik, hanem bennünk, a saját szívünkben.
Amikor egy főnök érkezik, az sokszor feszültséget kelt. A közösség igyekszik mindent rendbe tenni, a legjobb arcát mutatni, és minél előbb túl lenni a látogatáson. Még akkor is, ha a főnök és a beosztottak között alapvetően jó az emberi kapcsolat, a „főnöki minőségben” való érkezés könnyen szorongást, távolságtartást és gyanakvást ébreszt.
Zakariás próféta azonban egészen másként beszél az érkező Királyról. Az évközi 14. vasárnap olvasmányában nem félelemre, hanem ujjongásra hív: közeleg a király, aki igaz, győzedelmes és alázatos. Nem erővel, nem fenyegetéssel érkezik, hanem békét hirdet népének.
Az atya arra mutat rá, hogy a prófétai szöveg egy kényelmetlen igazságot is feltár. A király nem Egyiptomban pusztítja el a harci szekereket, és nem Ninivében töri össze a harci íjakat, hanem Efraimban és Jeruzsálemben. Vagyis nem elsősorban a külső ellenségekről van szó, hanem arról a békétlenségről, amely Isten népén belül, sőt az ember saját szívében van jelen.
A cikk a hirdetés után folytatódik…

Mi sokszor azt várnánk, hogy Isten az ellenségeinket fékezze meg, őket változtassa meg, őket tegye ártalmatlanná. Zakariás próféciája azonban arra figyelmeztet, hogy a béke nem kívül kezdődik, hanem bennünk. A világbékére való vágy csak akkor hiteles, ha engedjük, hogy Isten először a mi életünkben tegye le a fegyvereket: elvárásainkban, akaratunkban, indulatainkban és kapcsolatainkban.
A béke munkája ezért nemcsak velünk, hanem rajtunk kezdődik. Először saját szívünkben kell engednünk, hogy Isten összetörje mindazt, ami bennünk harci szekér, ló vagy íj: az önzést, a sértettséget, az erőszakot, az akaratosságot és a békétlenséget. Csak ezután közelíthetünk mások életéhez alázattal, tapintattal és valódi békeszándékkal.










Kedves Róbert!
Ez nagyon jól illett a mai világhoz, zseniális megfogalmazása minden bajok eredetének.
A normalitás elvesztése a világ vezetőinek.
Baráti öleléssel
Gábor