Vajon kell-e okostelefont adni egy 6. osztályba lépő gyereknek?

Vajon kell-e okostelefont adni egy 6. osztályba* lépő gyereknek? Ez a dilemmája sok szülőnek, akik az internettel kapcsolatos félelem és a között az aggodalom között ingadoznak, hogy gyermekeik emiatt az osztályban kisebbségbe, peremre kerülnek. Íme néhány vélemény és vallomás “mellette vagy ellene”, hogy saját belátásuk alapján dönthessenek.

«A többieknek mind lesz!» Gyermeke szerint ő lenne egyedül az osztályában, akinek még nincs telefonja hatodikban. Ez nem teljesen téves állítás, de nem is egészen igaz. Igaz, hogy az okostelefon birtoklása egyre koraibb, – a francia kisgyerekek 9 és fél évesen kapják meg első mobiltelefonjukat – de a 11 és 14 év közötti fiatalok «csak» 65%-ának van, derül ki a Médiamétrie 2020 februárjában publikált kutatásából, amelyet a Observatoire de la parentalité et de l’éducation numérique (OPEN – Szülői nevelési és Digitális Oktatási Obszervatórium) és az Union nationale des associations familiales (UNAF – Családi Egyesületek Országos Uniója) számára készítettek. Bár két év alatt bizonyára megnőtt ez az arány, nem pontos azt állítani, hogy «a többieknek mind lesz».

Az azonban igaz, hogy az okostelefon néhány év leforgása alatt a felsőbb iskolába lépés rituális ajándékává vált, olyan, mint a Szezám, tárulj varázsige, amely kinyitja a collège kapuját… egyidejűleg az Internettel és a közösségi oldalakkal. A tanulmány szerint a kezdeményezés általában közvetlenül a szülőktől jön. «A szülők mindössze 11% -a mondja azt, hogy ő volt kénytelen engedni a gyerekének, aki kitartóan nyaggatta az okostelefonért», jegyzi meg a Szülői Nevelési és Digitális Oktatási Obszervatórium.

1. Gyakorlati oldal

Kétségtelenül sok szülő számára vonzó az okostelefon «gyakorlati» oldala. «A fiam felül a vonatra és egyedül megy az iskolába», magyarázza Carine, egy ápolónő a párizsi régióból. «Sokkal könnyebb lesz kommunikálni vele, ha van saját telefonja! Lehetnek közlekedési gondok vagy órarendi változások az iskolában. Nem mindig vagyok otthon, és egy telefonnal ez így praktikusabb». Ez az ok nem győz meg minden szülőt, akik késleltetni akarják az okostelefonhoz való hozzájutást még ebben az iskolatípusban. Így gondolja Péter is, egy 11 és 13 éves gyermek édesapja: «Telefon nélkül jönnek-mennek. Ha szükséges, vezetékes telefonról is hívhatnak, amikor hazaértek. Elég szigorú menetrendet állítottunk be, hogy mikorra kell hazaérjenek, és ezt ők be is tartják. Ha valami váratlan történik, mindig megtalálják a módját annak, hogy jelezzék felénk, akár az iskolán vagy egy szülő telefonján keresztül.» Végezetül mások úgy vélik, hogy nincs szükség 5G-s iPhone készülékhez ahhoz, hogy telefonáljanak. Gyermekeik ezért egy régi, internetkapcsolat nélküli, kilencgombos telefont kapnak.

Praktikus az is, hogy nem kell osztoznod a telefonodon a gyermekeddel. Caroline, aki háromgyermekes édesanya, vett egy okostelefont legidősebb gyermekének, mert már túl komplikált volt, hogy minden kérésre kölcsönadja telefonját. «A barátnőivel folytatott minden egyes videohívásnál át kellett adnom neki a telefont. Órákig tartott! És értesítéseket is kaptam minden nap az osztálya What’sApp csoportjától. Ezentúl már ő kezeli.» Más szülők, éppen ellenkezőleg, szívesebben figyelik a közösségi oldalakat és inkább ők maguk végzik a szűrést, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy közbelépjenek a beszélgetéseknél, ha azok rossz vágányra tévednek. Claire azt mondja, hogy egyszer a fia osztályának WhatsApp csoportjára reagált a vulgáris üzeneteket követően. «Amikor rájöttek, hogy szülő van a dologban, azonnal lecsillapodtak!» – állítja. – «Nem vagyok hülye, tudom, hogy létrehoznak egy másik csoportot, de legalább a fiam nem lesz benne.»

Fontos tényező annak eldöntésében, hogy adjunk-e telefont a gyermeknek vagy sem, hogy figyelembe vesszük érettségét. Egy 11 éves gyermek vajon elég érett ahhoz, hogy minden típusú tartalmat megtekintsen? Elég erős ahhoz, hogy barátságtalan megjegyzésekkel vagy megalázó fotókkal nézzen szembe anélkül, hogy mélyen megsérülne? Elég érett ahhoz, hogy felismerjen egy rosszindulatú meghívást a hálózatokon? Kellően képzett és tájékozott a virtuális világban ahhoz, hogy elkerülje a sodródás és a függőség minden formáját?

2.Bbiztonsági igény

Megnyugtató oldala is van az okostelefonnak. A gyermek mindig elérhető marad és szükség esetén telefonálhat. Egyes szülők egészen odáig mennek, hogy GPS-szel követik gyermeküket, hogy megtudják, megérkezett-e az iskolába és hogy milyen utat választott. «Ez megnyugtat!» – kiált fel Marina, banki vezető. – «Korán indulok és későn érek haza, az irodából pedig valós időben követhetem a lányomat és biztos lehetek afelől, hogy nem esett baja.» Mások viszont a gyermekükbe és a társadalomba vetett bizalomra fogadnak. «Olyan, hogy nulla kockázat, nem létezik, sem telefonnal, sem anélkül» – hangsúlyozza Pierre, a 40 éves katona. – «És az utcákon sem csupa pszichopata mászkál! Azt mondom, ha valódi problémájuk van, megtalálják a módját, hogy elérjenek. Ha nem, maguk is megtalálják a megoldást. Ez az, amitől igazán felnőnek, ahelyett, hogy hívnák apát-anyát.» Igaz, ez egy olyan attitűd, amely bizonyos elengedést igényel, valamint annak az illúziónak a feladását, hogy mindent irányítani tudunk.

3. A kirekesztéstől való félelem

Vajon kiközösítik a gyermeket a csoportból, ha nincs okostelefonja? Bizonyos értelemben igen, mert nem lesz tisztában a legújabb slágerrel, nem fog nevetni az osztály mulattatójának mókás poénjain, nem lesz ott a Snapon vagy az Instán, és nem látja azonnal a képeket a hogyishívják haverjának a születésnapi bulijáról. Önök ezt elengedhetetlenül fontosnak tartják? És ő? A közösségi oldal valóban „az a hely, ahol fenn kell lenni”, és a tinik éjjel-nappal ott csevegnek. A kirekesztéstől való félelem miatt a szülők engednek, gyakran a személyes tapasztalataikból kiindulva. «Annyira szenvedtem, hogy nem volt televíziónk, amikor fiatal voltam! Nem akarom ráerőltetni a gyermekemre ezt az érzést, hogy ne legyen képben, a csoport peremén legyen és soha ne tudjon semmiről», vallja Tania.

Mások szemében ez az érv nem számít az okostelefon előnyeinek és kockázatainak mérlegelésénél. «A szülők gyakran engednek a kirekesztéstől való félelem miatt – mondja Valérie Halfon, a Mindenkinek van, kivéve nekem! c. könyv szerzője (Albin Michel kiadó). – Azonban itt az ideje, hogy ne féljünk a különbözéstől. Személyiségének fejlesztésével nyeri el gyermekünk a szükséges önbizalmat, nem pedig azzal, hogy vakon követi a falkát.» Caroline, aki tanár, elmagyarázta lányának, hogy a közösségi oldalakat 13 éves kor előtt tilos használni. «Így a tilalom kétszeres lesz, szó sem lehet arról, hogy törvényellenesen cselekedjen! Máris nyertünk két évet!»

4. Félelem attól, hogy a gyermek digitális analfabéta lesz

Egy további tényező, amit számításba vehetünk, amikor azon gondolkodunk, hogy adjunk-e okostelefont gyermekünknek vagy sem, az attól való félelem, hogy a gyermek digitális analfabétává válik, ha nem ismeri meg korán a web fortélyait. «Élni kell a korral! 12 évesen fontos, hogy megtanuljon szörfözni az interneten, tudjon információkat keresni, tájékozódni, kezelni az e-mailjeit. Ez vár rá a jövőben is. Minél korábban megtanulja, annál könnyebb lesz neki» – mondja a maga álláspontját Jean- Pierre, 40 éves, informatikai mérnök, arra gondolva, hogy fel kell szállni a digitális forradalom mozgásban levő vonatára, ha nem akar az ember a peronon maradni. Ez a vélemény bizony vitatható. «Mintha egy hírfolyam «görgetése» vagy egy videó megkeresése a YouTube-on a gyereket zseniális számítógép-programozóvá tenné», vág vissza Valérie Halfon.

5. Az unatkozás kérdése

A képernyők azzal a kivételes képességgel rendelkeznek, hogy lekötik a gyerekek figyelmét és ezért órákig lefoglalják őket. Egyes szülők bizonyos előnyöket is látnak a «bébiszitter telefonokban». Nincs szükségük arra, hogy kirándulásokkal próbálkozzanak vagy játékokat ajánljanak, és attól sem kell tartaniuk, hogy gyermekük unatkozni fog, amíg ők munkában vannak. Ez biztos. De ez a kérdés nem téma Caroline számára: «Szerintem a gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy mit kezdjenek a szabadidejükkel, kreatívnak és ötletesnek kell lenniük. Az sem baj, ha unatkoznak! A legjobb, amit adhatunk nekik, az a rendelkezésre állásunk, a figyelmünk, a tényleges jelenlétünk … távol a mi saját telefonunk képernyőjétől!»

*Franciaországban a 6.osztálytól kezdődően a magyar iskolarendszer első középiskolai évének végégig tartó oktatásra egy külön iskolatípus létezik, a collège. A hatodikba lépő gyermek tehát iskolát vált.

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia