Ünnepelheti-e a Vatikán a húsvétot pápai részvétel nélkül?
Tekintettel jelenlegi egészségi állapotára, részt vesz-e majd a pápa a katolikus egyház liturgikus évének középpontját jelentő húsvéti szertartásokon?
Ferenc pápa, aki ez év február 14-e óta kórházban volt, 2025. március 5-én nem vett részt a hagyományos hamvazószerdai szentmisén. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a pápa részt vesz-e majd a katolikus egyház liturgikus évének szívét jelentő húsvéti szertartásokon. Számos precedens alapján gondolkodhatunk egy ilyen lehetőségen is.
Először is az, hogy a pápa nem vesz részt a nagyhéten, nem jelent problémát az Egyház rendes működésében.
„Könnyen megtörténhet, hogy a pápa megbetegszik, és nincs jelen a liturgikus év egy fontos ünnepén, ahogy ez az elmúlt években többször megesett. Nem kell mást tennie, mint rábízni egy bíborosra a mise celebrálását”
– mondja Msgr. Patrick Valdrini francia kánonjogász.
A pápának 2022-ben térdproblémái voltak, ezért nem tudott részt venni a nagycsütörtöki szertartásokon. 2023-ban és 2024-ben egészségi okokból a nagypénteki keresztúton való részvételét is lemondta. A húsvétvasárnapi misét azonban 2013-as megválasztása óta soha nem hagyta ki.
Nagyhét a karantén idején 2020-ban
2020-ban a nagyhét is megszakadt a COVID-19 világjárvány miatt . A csütörtöktől vasárnapig tartó húsvéti szent három nap fő eseményeit többször átütemezték vagy lemondták, a miséket pár tucatnyi hívő előtt celebrálták.
Így abban az évben nagypénteken nem volt krizmaszentelő mise vagy keresztút a Colosseumban. Nem került sor sem a nagycsütörtöki lábmosásra, sem a nagyszombat esti vigílián a húsvéti tűz továbbadásának szertartására.
Ez a számos módosítás azonban nem gyengítette e szokatlan nagyhét ünnepélyességét, amelyet távolról sok hívő követett a világ minden tájáról. Sok tévénéző láthatta azt a példa nélküli képet, amint Ferenc pápa egyedül áll a római Szent Péter-templom üres főhajójában, hogy húsvét napján Urbi et Orbi áldást adjon.
Húsvét és sede vacante
Elméletileg az is lehetséges, hogy a nagyhetet a sede vacante időszakában ünnepeljék, vagyis olyan helyzetben, amikor az apostoli szék megüresedett a pápa lemondása vagy halála után. „Ilyen esetben a kongregációkban összegyűlt bíborosi kollégium dönt a teendőkről. És a bíborosok valószínűleg elkerülnék a konklávé nagyhéten való megtartását” – mondja Msgr. Patrick Valdrini. Ilyen forgatókönyv már előfordult a történelemben, legutóbb az 1721-es és 1769-es konklávék idején.
1721-ben a konklávé több mint egy hónapig tartott, és beleesett a nagyhét is. Egy korabeli szemtanú arról számol be, hogy a bíborosok azon a héten „folytatták a szokásos szavazást, kivéve húsvét reggelén, amikor keresztény jámborságukat szentmise bemutatásával gyakorolták.”
1769-ben a konklávé több mint három hónapig tartott, és a nagyhét idején megszakította azt II. József császár Rómába érkezése. A császárnak megengedték, hogy a hatályos szabályok ellenére találkozzék a bíborosokkal, bár azok konklávéban voltak, és egy krónikás szerint még a szavazólapokat is megvizsgálhatta.
A krónikás arról is beszámol, hogy a bíborosok „úgy döntöttek, hogy húsvétvasárnap este kivilágítják a vatikáni bazilika kupoláját és homlokzatát” vendégük tiszteletére.
II. János Pál keresztútja 2005-ben
Közelebbi példa egy másik emlékezetes nagyhét 2005-ben, néhány nappal II. János Pál halála előtt. A Hagyjatok elmenni című könyvben (St. Dziwisz et al.: Hagyjatok elmenni… Új Ember Kiadó, 2006) Dr. Renato Buzzonetti, II. János Pál kezelőorvosa beszámol arról, hogy a lengyel pápa 2005. február végén sikertelenül próbálta elhalasztani légcsőmetszési műtétét, hogy megünnepelhesse a húsvétot.
A pápa elvesztette azon képességét, hogy világosan kifejezze magát, és végül egy héttel virágvasárnap előtt hazaengedték a kórházból. A nagyhetet megnyitó szentmisét Camillo Ruini bíboros, római helynök vezette, a pápa pedig az Apostoli Palotában lévő irodája ablakából figyelte a szertartást. „Nem tudott megszólalni, de nagy nehezen sikerült intenie egy olajággal” – emlékszik vissza Romilda Ferrauto, a Vatikáni Rádió akkori újságírója.
Mivel állapota nem javult, II. János Pál bíborosokat delegált az egyes szertartások levezetésére, és kénytelen volt lemondani a nagypénteki keresztútról. Ekkor a Vatikáni Televíziós Központ videokapcsolatot létesített a pápa privát kápolnájából, hátulról mutatva a Szentatyát, amint képernyő előtt ülve követi a Via Crucist.
A keresztút utolsó állomásánál II. János Pál remegő kezeivel felvett egy feszületet, és magához szorította. „Csodálatos érzelmekkel teli, igazán felejthetetlen pillanat volt. A liturgián a Szentatyát Ratzinger bíboros helyettesítette, akinek ezen az estén elhangzott elmélkedései nagy szerepet játszottak későbbi pápává választásában,” – emlékszik vissza Romilda Ferrauto.
„Legyen meg a Te akaratod”
Húsvét vasárnapján II. János Pál megjelent az Apostoli Palota ablakában, míg folyt az Angelo Sodano bíboros államtitkár által celebrált szentmise. A súlyos szenvedéstől gyötört, remegésektől rázkódó pápa nem tudta kimondani az Urbi et Orbi áldást. Csak a kezével tudott inteni a Szent Péter téren összegyűlt, meghatott hívek tömege felé.
„Jobb lenne meghalnom, ha nem tudom teljesíteni a rám bízott küldetést… Legyen meg a Te akaratod… Totus tuus” – mondta az elbeszélés szerint titkárának, Stanisław Dziwisznek a Hagyjatok elmenni című könyv elbeszélése szerint. II. János Pál csak egyszer jelent meg újra a nyilvánosság előtt, szerdán, március 30-án, az utolsó napon, mielőtt elkezdődött végső hanyatlása, amely április 2-i halálával ért véget.
Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: Aleteia









